Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-442
112 Az országgyűlés képviselőházának kU2. ülése 1930 december 2-án, kedden. kásáinak megkötözése, az energiafejlesztőtelep munkásai kenyérharcának egyszersmindenkorra való lehetetlenné tétele. Nemcsak azzal, amit a szakasznak első^ két bekezdése tartalmaz, amely a háborús állapotra és a háborús kivételes állapotra vonatkozik és amely ilyen körülmények között védelmezi az elektromos centrálékat és az áramot továbbító vonalakat, hanem itt van a további rendelkezések során az 1878 : V. te. 441. és 442. §-ainak az áramfejlesztőtelepek munkásaira való kiterjesztése. Ez pedig semmi más, mint az, hogy azonnali elbocsátást és hat hónapig terjedhető börtönbüntetést von maga után, ha esetleg egy kenyérharc, egy sztrájk az áramfejlesztő tél epek munkáját megakasztja. T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra, hogy az utóbbi tíz esztendőben egész Európa, de mondhatnám az egész világ kodifikálta mindama szükségleteket, amelyek az energiafejlesztő» terén mutatkoztak. A világ valamennyi államának kormánya energia javaslatokat terjesztett törvényhozása elé; ezeket megszavazták, törvénnyé emelték. Sok hasonlóság van az itt tárgyalás alatt levő javaslat és a külállamokban már elfogadott javaslatok közt, egyet azonban hiába kutattam, hiába kerestem: egyetlen állam energiatörvényében sincs ilyen rendelkezés, amely •az energiafejlesztőtelepeken lehetetlenné teszi a munkásoknak, hogy a kizsákmányolás, a bérleszorítás ellen harcoljanak. Ez a szakasz nemcsak lehetetlenné teszi ezt, hanem ha kényszerítő körülmények közt mégis megtörténik, azonnal elbocsátás és hat hónapig terjedő börtönbüntetés vár rájuk. Németország is az imént hozott energiatörvényt. Ott ez a rendelkezés nem került törvénybe, pedig nem is beszélek arról, hogy Németországban az energiafejlesztőtelepek munkásait az általános munkásvédő törvények védik, hanem ott az energiafejlesztőtelepeken, az elektromos centrálékban üzemi tanácsok védelmezik a munkás jogait, a munkás egészségét, kenyerét és életét. Nincs szükség ott arra, hogy nagyobb összeütközésekre kerüljön a sor a tőke és a munka közt és még sincs törvényben ez a szigorú rendelkezés, (Peidl Gyula: Ott nem olyan szemérmetlenek!) mert meggondolják, mert látják, hogy ezt nem lehet megcsinálni, nem lehet, nem szabad a munkás kezétrlábát a tőke hatalmával, a tőke kizsákmányoló ösztöneivel szemben megkötni. Ez a szociális gondolkozásnak olyan egyszerű, primer dolga, amelyet itt talán nem is kellen© külön hangsúlyozni. Ezekben meg- van indokolva miért adtunk mi be pártunk részéről erre a szakaszra vonatkozóan törlési indítványt. Méltóztassanak megérteni, nem élünk olyan körülmények közt, a munkásság nem dolgozik Magyarországon az üzemekben olyan körülmények közt, hogy meg lehetne akadályozni a nagyobb falat kenyérért való harcot. Méltóztassanak ezt megérteni és méltóztassanak hozzáiárulni a mi törlési indítványunkhoz. (Helyeslés a szHsőbalcldálon ) Elnök: T. Képviselőház! Gaal Gaston képviselő úr a házszabályok 143. §-a alapján, gondolom félreértett szavai valódi értelmének helyreállítása és a házszabályok alkalmazása címén, szót kért tőlem. A képviselő úrnak a szót megadom. Gaal Gaston: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Folytatva most már az előbb abbahagyott témát, kénytelen vagyok mégis visszatérni odáig, ahol a miniszterelnök úr felszólalásának tárgyi vonatkozásait taglaltam. Amint méltóztatnak tudni, annakidején ezeket a házszabályokat azzal azs indokolással vitték keresztül, hogy a Házban törvényhozói, törvényalkotási munkát helyesen végezni tulajdonképpen nem lehet, a súlypontot át kell tehát tenni a bizottságok tárgyalására. A bizottságok lesznek azután hivatva arra, hogy a törvényjavaslatokat alaposan t meghányva-vetve, ott egymást bölcsen kapacitálva, olyan törvényszövegeket produkáljanak, amelyeken a Képviselőház plénuma már csak ratifikáló, törvényapprobáló munkát végez. Szóval a Képviselődhez plénumának munkásságát a törvényjavaslatok megalkotásánál majdnem a puszta alakiságig redukálta. Ennél a törvényjavaslatnál mi történt 1 ? Ezt a javaslatot a bizottság heteken keresztül nagyon behatóan, a Ház legkompetensebb szakembereinek részvételével tárgyalta. A bizottság a törvényjavaslaton jóformán szakaszról szakaszra változtatásokat eszközölt. Tette ezt azon az alapon, hogy a törvényjavaslatot képviselő kereskedelemügyi miniszter úr megelőzőleg tartott felszólalásában a legmesszebbmenő konciliánsságot helyezte kilátásba és kijelentette, hogy ő e törvényjavaslat betűihez nem ragaszkodik és a maga részéről minden olyan módosítást, amely magát azt a gondolatot, azt a koncepciót, amelyet ez a törvényjavaslat szolgál, nem veszélyezteti, a legmesszebbmenőén nemcsak elfogad, hanem köszönettel honorál is. (Bud János kereskedelemi!ervi miniszter: Ez úgy van!) A miniszter úr felszólította a bizottság minden tagját, hogy iparkodjanak ebből a törvény javaslatbó eliminálni mindazokat a dolgokat, amelyek akár közjogi, akár magánjogi, vagyonjogi stb. szempontokból aeffodalmakat kelthetnének, mert ő nem izgatni akarna a közvéleményt ilyen javaslat benyújtásaival, hanem olyan javaslatot akar a Ház elé vinni, amely közme£rnyugvásra szolgál és magát az energiagazdálkodás gondolatát szolgálja, (Ügy van! a báloldalon.) A bízottság, mondom, ezt a javaslatot heteken át tartó tárgyaláson tárgyalta. A miniszter úr majdnem az összes módosításokhoz, amelyeket a bizottság foganatosított, a maga részéről hozzájárult. Leszögezni kívánom, hogy «bozzájárult». Alig két vagy három szakasz volt olyan, amelyet az ő távollétében, államtitkárja jelenlétében, az államtitkár ellenzése dacára bizottsági többségi határozattal más szövegbenfogadtak el a plénum elé terjesztés céljából. A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy én tévedésben vagyok, amikor azt állítom, hogy az előadó úrnak nincs joga az előadói székből indítványokat tenni, mert a házszabályok megadják ezt a jogot az előadó úrnak. Először is én sohasem állítottam, hogy erre formális joga nincs, csak erkölcsi jogát vontam kétségbe. Másodszor nagyon jól tudom, hogy a házszabályokban az van, hogy a miniszter és az előadó bármikor, minden szakasznál tehetnek indítványokat, tehát az előadónak még sokkal több joe:a van. mint bármely más kéoviselőnek, hiszen a többi képviselők csakis az általános vita megkezdése előtt en bloc adhatják be a maguk indítványait, ami szerintem törvényhozási abszurdum, hiszen hogyan adjak én be indítványt a 80. vagy 90. §-hoz, amikor nem tudom, hogy az előtte lévő szakaszoknál a Ház micsoda szöveget fogad el és az én indítványomat nem teszi-e egészen irrelevánssá és használhatatlanná? Szóval, tudom, hogy az előadónak nemcsak annyi joga van, mint a többi képviselőnek, hanem sokkal több joga van ahhoz, hogy indítványokat előterjesszen,