Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-442

Az országgyűlés képviselőházának UU2. ülése 19BO december'2-án, kedden. 113 . A házszabályoknak ez az intézkedése azonban abszolúte nem alterálja azt a felfogásomat, hogy alkotmányjogi és törvényalkotási szempontból ez a házszabály fércmunkánál egyébnek nem nevezhető. Mi történt, t. Képviselőház, itt ia plénumban, ami ellen én szükségét éreztem, hogy felszólaljak és szükségét éreztem annak, hogy legalább egy ember ajkáról tiltakozás hangozzék el törvényalkotási, alkotmányjogi szempontból és a^ miniszteri felelősség szempontjából? Az történt, hogy amikor tárgyaljuk a szakaszokat, amelyekről mindenki józanul feltehette, hogy azok a bizottsági szövegezésben fognak a Ház elé kerülni és szavazás alá bocsáttatni, hiszen a miniszter úr a bizottságban tett változtatásokhoz ott hozzájárult, (Propper Sándor: Meggondolta^ magát!) váratlanul és meglepetésszerűen feláll az előadó úr és az előadói székből felolvas mélyreható módosításokat, amelyekből először is egy betűt sem hallottunk, másodszor ha azok a képviselő urak, akik jelen voltak, emlékezetükbe visszaidézik a szavazás képét, kénytelenek konstatálni, hogy megtörtént az, hogy senki sem tudta mire szavaz, hogy a szavazásnál a többségi prátból nem állt fel több, mint 5—6 képviselő, az ellenzéki pártokból pedig sokkal többen s erre az elnök úr ellenpróbát és megolvasást rendelt el s akkor ugyanarra a dologra való szavazásnál már nem öten állottak fel a jelenlevő kormánypárti képviselő urak közül, hanem felállottak tizen-tizenöten, szóval a megszámlálásnál a miniszter által is elfogadott bizottsági javaslattal szemben megadták a többséget az előadói indítványnak. Azt kérdezem: nem frivol játék-e ez az alkotmányossággal, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) a miniszteri felelősséggel és általában mindazzal, amit mi törvényalkotási komoly munkának nevezünk? Nincs-e joga ezen felháborodni bárkinek, aki még ma is a régi hagyományok emlőin él és aki a régi tisztes parlamentáris felfogást és általában mindazt, ami a régi törvényalkotás körül mint kötelező dolog volt érvényben, ma is tiszteletbentartja? Mert mit jelent ez a gyakorlatban? Azt jelenti, hogy a miniszteri felelősség elve teljesen megszűnik. Miért? A miniszter úr hozzájárul a bizottságban egy szöveghez és amikor a szöveg idekerül a plénum elé, akkor a miniszter úr hallgat, ellenben ellenindítványt tesz az előadó úr. Feltételezem, hogy az előadó úrnak tudnia kell, hogy ez az ellenindítvány^ a miniszter úrnak kellemes-e, mert ha tudná, hogy nem kellemes, ahogyan én az előadó urak mentalitását ismerem, kétségtelennek tartom, t hogy ezt az indítványt nem tennék meg. Mármost mi történik a gyakorlatban? Ha a Ház elfogadja az előadó úr indítványát, amely pedig formailag szemben áll a miniszter úrnak a bizottsággal együtt elfoglalt álláspontjával, akkor a miniszter úr azt mondja: ha a Ház ekként határozott, engem a Ház határozata nem érint, hiszen engem nem szavaztak le; ha pedig a Ház leszavazza az előadó indítványát, akkor azt mondja a miniszter: nem én tettem az indítványt, az előadót szavazták le, semmi közöm hozzá, továbbra is nyugodtan ülök a miniszteri székben. Ez az eljárás annyit jelent, hogy a miniszteri felelősség kérdése teljesen lehetetlenné van téve, ki van kapcsolva a mi parlamenti tárgyalásainkból, mert ha ez a metódus lábrakap, és továbbra is ezt folytatják, akkor a miniszter urakat leszavazni még részletkérdésekben is teljes lehetetlenség lesz, mert egyszerűen az KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXII. előadó háta ínögé bújnak. Ha leszavazzák, az előadót szavazták le; ha pedig elfogadják az előadói ellenindítványt, — dacára annak, hogy a Ház a miniszter úr felfogása ellen határozott — a konzekvenciákat akkor sem vonja 'le. őszintén megvallom, ha ez a metódus, amely itt lábra^ kezd kapni — megengedem, hogy a házszabályok kihasználásával, tehát formailag teljesen helyesen — állandósul itt, akkor ez a Képviselőház egyszerű szavazógéppé süllyed, amely nem éri meg azt az évi Öt milliót, amelybe a nemzetnek kerül. Ilyen alkotmányosság helyett inkább legyen nyilt diktatúra, mert ez semmi egyéb, mint a diktatúra meztelenségének nem a köpenyege, hanem fügefalevele. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Mala s its Géza: Ebben van már tíz éve gyakorlatuk!) Ha ezekkel a jelenségekkel szemben egy képviselő, aki — mondom — még a régi felfogásban él, és a régi etikával nézi úgy .a közkormányzat, mint a Képviselőház törvényhozási munkáját, ezen felháborodik, ezt ne méltóztassék rossznéven venni. En igenis kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ez ellen a játék ellen, amelynek itt a múltban tanúi voltunk, amelyen maga a többségi párt botránkozott meg, amikor senki sem tudta, hogy mire szavaz, fogalma isem volt senkinek arról, hogy most a miniszter mellett, vagy a miniszter ellen^ szavaz-e. (Kabók Lajos: Azt sem tudták, miért álltak fel!) etikai szempontból a legmesszebbmenőén tiltakozom. Nem tehetek róla, kénytelen vagyok kijelenteni a miniszterelnök úr visszautasító felszólalása után is, hogy nemcsak fenntartom mindazt, amit erről az eljárásról a múltban mondottam, hanem meg is ismétlem azzal, hogy ez felborítása a miniszteri felelősség fontos elvének, paródiája a régi, megszokott, komoly törvényhozásig munkának; ez nem törvényhozási munka többé, hanem vásári komédia. (Ügy van! a szélsőbaloldalon., — Zaj és ellenmondás ok a jobboldalon. — Br. Podmaniczky Endre: Ilyesmit mondani! Vásári komédia a Képviselőház! Hallatlan! — Malasits Géza: Igaza van! Oda süllyesztették le a parlamentet!) Elnök: Mielőtt a kereskedelemügyi miniszter úrnak átadom a szót, Gaal Gaston képviselő úr felszólalására vonatkozólag kijelentem, hogy a képviselő úrnak ez a kifejezése sérti a parlament tekintélyét, ezért t kénytelen vagyok a képviselő urat rendreutasítani. (Helyeslés a jobboldalon.) r A, kereskedelemügyi miniszter úr kivan szólni! Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! A miniszterelnök úr, amenynyiben szükségét fogja látni, válaszolni fog Gaal Gaston igen t. képviselőtársamnak. Ha* azonban valaki^jól figyelte meg a képviselő úr mai felszólalását, az láthatja, hogy abban több ellenmondás van. A képviselő úr kifogásolja a miniszterelnök úrnak talán élesebb hangját, de ugyanakkor, amikor elismeri, hogy az előadónak megvan a joga, — amellyel, hogy él-e vagy nem él, azt lehet helyeselni, vagy nem helyeselni, ez egyéni álláspont — ezzel szemben megint éles kifejezéssel zárja be mai beszédét. Nem veheti tehát rossznéven, ha a miniszterelnök úr is élesebb hangot alkalmazott vele szemben, hiszen a miniszterelnök úr semmi , egyebet nem tett, mint a képviselő úr egyéni felfogásával szemben megvédte azt a házszabályt, amelyet igen t. képviselőtársamnak is tisztelnie kell és amelynek alapján kell eljárni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — 15