Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-442
110 Az országgyűlés képviselőházának Uk%. ülése 1930 december 2-án, kedden. a nélkül, hogy sérteni akarnám, hogy fitymáló cinizmussal, hogy minden rendben van. En azonban most megmutattam, hogyan van rendben a székesfőváros polgárságának, a választókö?ön c égnek választási lehető=éffe. Elnök: Minthogy napirendelőtti felszólalásoknál sem vitának, sem határozathozatalnak helye nincsen, (Felkiáltások a szélsőbal oldalon: A miniszter úr azért itt lehetne!) áttérünk a napirendre. Következik a villamos energia fejlesztéséről, vezetékéről és "S^oler'ál ta teáról s™ló iava<=lat részletes tárgyalásának (írom. 1026, 1068) folytatása. Soron van a 61. ^ tárgyalása. Szólásra következnék Rothenstein Mór képviselő úr, aki beszédének elhasztá«ára legutóbbi ülésünkön halasztást karjott. Mielőtt azonban a szót a képviselő úrnak megadnám, megállapítom, hogy a törvényi avas] at előadója nincs jelen, így a házszabályok 186. §-ának 5. bekezdésében biztosított jogomnál fogva az előadói teendők elvégzésére Temesváry Imre képviselő urat kértem fel. Ezekután átadom Bothenstein Mór képviselő úrnak a szót. Bothenstein Mór: T. Képviselőház ! A XIII. fejezet négy szakasza, amely a büntető szankciókról szól, egymásból folyik; azt vélem, hogy a tanácskozásnál nem lehet az egyikhez hozzászólni a nélkül, hogy az ember a másikat ne érintené. A 61. § például a^ háborús időkből származó kivételes intézkedésekről, kivételes hatalomról tanúskodik. (Zaj a szélsőbaloldalon.) De hogy ma miért volna szükség ilyen szakaszokra ebben a törvényjavaslatban, azt igazán nem lehet megérteni. Ä 61. § második bekezdése például arról szól, hogy az 1912. évi törvény 12. §-ában meghatározott^ feltételek fennforgása esetében az 1. bekezdésben megállapított bűntettre a rögtönbíráskodást is el lehet rendelni. Az elektromos műveknél, amelyeket a kereskedelmi miniszter úr most az energiatörvényjavallattal fejleszteni kíván, közhasználati munkáról van szó. Kérdem a miniszter urat: hát olyan a helyzet ma, hogy napirenden volnának olyan esetek, hogy a munkások, alkalmazottak, művezetők stb. rendellenes dolgokat követnek el s ezért van szükség ilyen intézkedésre? Még abban az esetben is, ha a mulasztás vagy az elkövetett bűn nem súlyos, a szakasz legalább kéthavi. fogházbüntetést szab ki az illetőre, akiről az állam megállapítja azt, hogy ilyen mulasztást követ el. A Képviselőház már eldöntötte, hogy a magánüzemekre nézve nem maga az állam kezeli ezt az üeryet, hanem engedélyt ad az üzemre magánvállalatoknak. Most pedig ha tényleg megtörténik az az eset, hogy egy alkalmazott, egy munkás mulasztást vagy bűnt követ el, nem a magánüzemeknek engedi át azt, hogy a magánüzem vezetői ezeket a cselekedeteket megtorolják, hanem az állam már ebben a törvényben gondoskodik arról, hogy az illetők milyen büntetést kapjanak. Bocsánatot kérek, ilyen esetekben az ipartörvény rendelkezik, .az ipartörvény megmondja azt, hogy milyen eljárást tanúsíthat a munkáltató azzal a munkással vagy alkalmazottal szemben, aki renitens, aki rendellenesen viselkedik a gyárban vagy a műhelyben. Miért kell ennél a javaslatnál erre vonatkozólag külön intézkedni, miért kell visszanyúlni a háborús intézkedésekre, miért kell kivételes hatalmat^ gyakorolni olyan esetekben, amikor nein is állami ^üzemekről, hanem magánüzemekről van szó és amikor az üzletvezető, a vállalat maga gondoskodik arról, hogy üzemében rendellenes dolog ne történhessék? A törvényjavaslatban van olyan intézkedés is, amely azt mondja, hogyha a munkást, az alkalmazottat elbocsátásra ítélik és ezt a munkást az üzem három nap alatt nem bocsátja el, az üzemet, az üzletvezetőt büntetik meg. Az illető törvényes rendelkezés azt mondja, hogy azt a munkást, akivel ez a bale«et történt, — akár szándékosan, akár jóhiszeműen — rögtön el kell bocsátani, olyan esetben is, ha az üzletvezető, az üzem meg van győződve arról, hogy azzal a munkással, aki esetleg már 10—15 éve alkalmazottja annak az üzemnek, véletlen szerencsétlenség történt, de nagyjában nem történt semmi baj az állambiztonság szempontjából. A törvényjavaslatnak ez a szakasza mégis ragaszkodik ahhoz, hogy azt a munkást el kell bocsátani. Itt nincsen pardon, mindannak ellenére, hogy az üzletvezető úgy látja, hogy ezzel a munkással elveszti egvik legderekabb alkalmazottját vagy munkását. Mindezekből tehát érthető, hogy a frakció nevében azt indítványozom, hogy mindezek a szakaszok — számszerint négy ilyen van: .a 61—64. %-dk — töröltessenek a javaslatból, mert ezekre semmiféle szükség nine«en. Az ipartörvény — mondom — gondoskodik arról, hogyha a munkások, az alkalmazottak rendellenes dolgokat követnek el, azokat mes: lehessen torolni. Éppen azért a magam részéről és pártom nevében is azt java c olom. hoay a 61. § töröltessék. (Hehieslés a szélsőbalodalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: T. Képviselőház! A Háznak csütörtöki» ülésén a miniszterelnök úr az én felszólalásommal foglalkozva kijelentéseket tett, amelyeket én akkor nem hallottam meg, csak az esti lapokból értesültem arról, hogy a kijelentések tartalma micsoda. De még a lapokban se,m bíztam, — különben sem lett volna alkalmam reflektálni, mert azóta nem volt ülés — magából a. Naplóból kívántam tehát meggyőződni arról, hogy tényleg micsoda kijelentések voltak azok, amelyeket a miniszterelnök úr személyemre^ vonatkoztatva tett. A Naplónak vonatkozó része a következőképpen hangzik (olvassa): «Gr. Bethlen István miniszterelnök: T. Képviselőház! A leghatározottabban vissza kell utasítanom a t. képviselő úrnak ezt felszólalását.» A miniszterelnök úr ezt a hangot velem szemben először üti mes; itt a Házban és éppen azért — principüs obsta — (Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) tartom magamra nézve elengedhetetlennek azt, hogy ezt a hangot legalább személyemmel kapcsolatban úsy személyi, mint tárgyi vonatkozásaiban likvidáljam és tisztázzam. Mindenekplőtt meg kell állapítanom, hogy a miniszterelnök úrnak nincsen semmi joga arra; hogy bármely képviselő felszólalását visszautasíthassa. Erre neki sem a házszabályok, sem a törvények semmi néven nevezendő jogalapot nem adnak. Minden képviselő — a miniszterelnök úr is -visszautasíthat egy felfogást, visszautasíthatja esetleg egy felszólalás tartalmát, ha az a tartalom sértő, vaPT az a tartalom nem felel meg a valóságnak, ebben az esetben is azonban a kompetencia tulajdonképpen elsősorban az elnök úré, mert ő a házszabályok őre, és sértő kifejezésekért az elnök úr köteles a házszabályok órt°lmében a képviselőt rendreutasítani. De különben is, még ilyen esetben is a visszautasításhoz, hogy hatályos legyen, az szükséges, hosry ketten járuljanak hozzá: egy, aki visszautasít, s egy, akire a visszautasítás eredménynyel jár, mert amennyiben a visszautasított fél
