Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-442

108 Àz országgyűlés képviselőházának l4*è. ülése 1930 december E-án, kedden. módot, mely a választókkal szemben a válasz­tás előkészítése terén érvényesül. Az igazoló­választmány, tehát az a közjogi testület, mely­nek kötelessége lett volna egy korábbi rende­let szerint gondoskodni arról, hogy a szavazó­szelvények és igazolványok, amelyekkel a vá­lasztópolgár a maga alkotmányos jogát gyako­rolhatja, kellő idaben kézbesíttessenek, meg­fosztatott ettől a jogkörétől és itt kezdődött meg az, hogy... (Fábián Béla: Addig minden a legnagyobb rendben volt, a szelvények házan­ként voltak összeállítva! — Egy hang a szélső­baloldalon: Az igazolóválasztmányban minden párt képviselve volt!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne tart­sanak parallel beszédet, mert ezzel elveszik a szónoktól az időt. Pakots József: Itt mutatkozott meg .az^ a törekvés, amely a belügyminiszter úr részérő] most már teljes egészében beváltódott, tudni­illik nehogy a világon megtörténjék, „hogy a szavazó polgároknak egy tömege kellő időben kaphassa meg a szavazószelvényt és pártál­lása mellett megnyilatkozhassak. Felosztották a főváros választóközönségét első- és másod­rendű, polgárokra. Elsőrendű, polgár volt az. aki az előzetes aláírások révén az úgynevezett kormányzópártok mellett tett tanúbizonyságot. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a bal­oldalon.) Ennek alapján történt azután a,z, hogy bizonyos szortírozással az éjszakai órák­ban szelektálták a szavazószelvények anyagát és ebből kiemelték azokat, akikről nyilvánvaló volt, hogy a többségi községi pártokat fogják szavazataikkal támogatni. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ennek illusztrálására legyen szabad egy kezemben lévő iratot bemutatnom, (Halljuk! Halljuk! bal felől.) amely igen jellemző és érté­kes dokumentuma annak, hogy hogyan törté­nik a szavazó-szelvényeknek kikézbesítése. Bu­dán a Vízivárosban, mielőtt még .a szavazó­szelvényeket kiküldöttek volna, egy ottani sza­vazópolgár kapott a községi polgári párttól, te­hát a községi kormánypárttól egy listát, ame­lyen házak szerint meg volt jelölve, hogy kik­hez kell elmenni a szavazóigazolványok kiosz­tása után, hogy biztosan megkaphassák a sza­vazószelvényeket. Érdekes, hogy azok, akik ki voltak jelölve ezen a listán, csakugyan meg­kapták, de kizárólag ezek kapták meg az első napon a iszavazószelvényeket, csakis ezek szá­mára kézbesítették azokat. (Fábián Béla: Te­hát éjszaka listákat is kézbesítettek!) Elnök: Kérem Fábián Béla képviselő urat. maradjon csendben. Pakots József: így történhetett meg az, hogy például a Zsigmond utca 1. szám alatt, ahol körülbelül hetven szavazópolgár lakik, összesen négy ember volt kijelölve t .a Községi Polgári Párt részéről arra, hogy másnap keres­sék meg őket a szavazószelvények megszerzése érdekében, és pontosan az a négy ember kapta meg a szavazószelvényeket. (Fábián Béla: Éj­szaka kijelölték őket!) Ugyancsak a Zsigmond utcában a 6-os szám alatt, ahol 80 szavazó pol­gár van, összesen 11 ember részére kézbesítet­ték a szavazószelvényekei Ez a tizenegy em­ber szerepelt azon az előzetes íven, amelyet a pártmegbizottak kiadtak, hogy .azoktól sze­rezzék be a szayazószelvényeket. Ez így ment végig minden házon abban a körzetben. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ilyen lesz az arány .a választáson is, akármit csinál­nak! Ha a fejük tetejére állnak, akkor is ilyen lesz az arány! — Gál Jenő: Zsoldos hadsereg a választásban!) A Lógody utca 34. szám alatt mindenki megkapta az első napon a szavazó­szelvényt, csak éppen az az egy boldogtalan ember nem, aki véletlenül a nemzeti demokrata­párt listáján mint jelölt szerepel. Annál is in­kább komikus volt az, hogy nem kapta meg, mert ő nem is ajánlhatja önmagát, tehát nyu­godtan megkaphatta volna, de mert demokrata jelölt volt, még sem kapta meg. A Dísztér 3. szám alatt két szelvényt kézbesítettek ki mind­össze, mind a kettő kormánypárti szavazóé. A többi szavazópolgár nem kapott szelvényt. Csak sporadikusan említettem meg, illusz­trációképpen egy pár ilyen esetet. Ez a rend­szer érvényesült a szavaziószelvények kikézbe­sítésénél, s éppen ezért érthetetlennek tartom azt a halandzsát, amely a kiosztott szelvények számszerűsége körül folyik. Ügy a posta, mint az^ igazoló választmány elnöke kijelenti, hogy már kétharmadát kikézbesítették a szavazó­szelvényeknek. (Fábián Béla: Csak nem kap­ták meg azokat a választók!) A mai napon olvastam, hogy 220.000 szavazószelvényt osz­tottak ki. Ez egyáltalában nem felel meg a tényeknek. (Farkas István: Nem bizony!) Az általunk isimertetett módszer feltétlenül azt igazolja, hogy igen minimális számot bo­csátottak még ki, és éppen a választópolgárok­nak és a pártoknak a kifárasztását célozzák azzal, hogy minél később, a kitolható terminus utolsó időpontjában akarják csak a szavazó­szelvények kikézbesítését elvégezni. Hiszen is­teneknek való komédia volt az, ami lefolyt az igazolóválasztmány elnökének betegsége kö­rül, akit nem lehetett napokon keresztül meg­találni, amikor panaszt akartunk tenni. Lesze­reltette B, telefonját, beteget jelentett, végül a közfelháborodás elől elmenekült és lemondott az elnökségről, s ekkor kineveztek helyébe egy pártpolitikust, egy pártexponenst. (Fábián Béla: Aki a kereszténypárt választási vezére!) Elnök: Fábián Béla képviselő urat folyto­nos köabeszólásai miatt rendreutasítom. Pakost József: T. Ház! Ezek olyan átlátszó dolgok és olyan szánalmas trükkök, amelyek­kel célt úgy sem érnek, de egyet elérnek, azt, hogy a budapesti választópolgár ma otthoná­ban nyugtalanul és kétségbeesetten nyitogatja az ajtót, mert minden pillanatban zaklatják a pártok megbízottai, hogy megvan-e a szavazó­szelvény? Naponta rajokban vonulnak ki hoz­zájuk a pártok megbízottai és már utálat és undor fogja el a választópolgárt a fővárosi választások miatt. Hát ez volt a cél, ezt akar­ták elérni? Ezzel lej aratják a polgárok sze­mében egy ilyen fontos alkotmányjogi aktus­nak minden szépségét és értékét. (Peyer Ká­roly: Ez készíti elő a bolsevizmust, ez a bolse­vizmus szálláscsinálója!) Nem méltóztatnak el' képzelni, hogy ez mennyire hozzájárult az er­kölcsök lerombolásához. Kaptam adatokat arra, hogy már annyira értékelik a szavazószelvé­nyeket, — mert kevés van forgalomban — hogy azoknak már ázsiójuk van. (Felkiáltások bal­felől: 20 pengő!) így például az Angyalföl­dön vannak egyesek, akik csak úgy akarják átadni a. szelvényt, ha fél kiló zsírt, avagy egy kiló cukrot, avagy egy skatulya cigaret­tát kapnak érte. (Peyer Károly: Tíz pengőt adnak egy szelvényért!) T. Ház! Ennek a frivol játéknak véget kell vetni. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagyon sajnálom, hogy ebben a kérdésben nemcsak a belügyminiszter urat kell felelős­ségre vonnom, aki megindította ennek az ára­datnak a hullámait, hanem magát a postát is. (Farkas István: Mi van az ezeréves magyar

Next

/
Oldalképek
Tartalom