Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-426
Az országgyűlés képviselőházának 426, ülése 1930. évi október hó 28-án, kedden, Almásy László és Czettler Jenő elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Tabódy Tibor napirendelőtti felszólalása a hadirokkantak ügyében. Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter válasza. — A mentelmi bizottság jelentéseinek tárgyalása Farkas István kilenc-, Eeisinger Ferene, Hegymegi Kiss Pál, Lingauer Albin, Szeder Ferenc János és Kabók Lajos egy-egyrendbeli mentelmi ügyében. — A vármegyék nevében felvett törlesztéses kölcsön alapján kibocsátott kötvények óvadókképességéről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felszólaltak : Temesváry Imre előadó, Szilágyi Lajos, Wekerle Sándor pénzügyminiszter; a címhez: Szilágyi Lajos. — Az építkezések előmozdítását célzó egyes intézkedésekről ós az Országos Lakásépítési Hitelszövetkezetről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felszólaltak: Temesváry Imre előadó, Gál Jenő, Perlaki György ós Bárdos Ferenc. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — A kereskedelemügyi miniszter írásbeli válasza Hegymegi Kiss Pál folyó évi június hó 28-án Mátrai Mihály állomás-elöljáró ügyében előterjesztett interpellációjára. — Az indítvány- ós interpellációskönyv felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. 4 kormány részéről jelen "vannak : gróf Klebelsbevg Kunó, Wekerle Sándor, Bud János, Ernszt Sándor. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 2 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Griger Miklós jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Petrovics György jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Esztergályos János jegyző úr. Bejelentem a t. Háznak, hogy Tabódy Tibor képviselő úr a hadirokkantak és hadigondozottak igen nehéz helyzetének megjavítása iránt teendő sürgős intézkedések tárgyában napirend előtti felszólalásra kért tőlem engedélyt. Az engedélyt a képviselő úrnak megadtam, és így Tabódy Tibor képviselő urat illeti a szó. Tabódy Tibor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Mint volt tényleges katona láttam a magyar katonát a harctéren harcolni, láttam a magyar katonát a harctéren meghalni és láttam a magyar katonát a harctéren megsebesülni és rokkanttá válni. Talán ez az oka annak, hogy bizonyos megértéssel vagyok a hadigondozottak kérdése iránt, és talán ez az oka annak, hogy bele tudtaim magamat élni a hadirokkantaknak, hadiárváknak és hadiözvegyeknek, vagyis egyszóval a hadigondozottaknak a mai szörnyű, nehéz gazdasági viszonyok közötti lelkiállapotába. ([Esztergályos János: Minden becsületes ember'így gondolkodik, nemcsak az, aki katona!) Azt hiszem, tényleg igaza van t képviselőtársamnak, (Egy hang a, jobboldalon: Most az egyszer!) mert minden becsületes embernek így kell gondolkoznia. Ennek az elégedetlenségKÉPVISE"LÖHAZI NAPLÓ. XXXI. nek tudata és tapasztalása vitt rá arra, hogy ehhez a rendkívüli formához, a napirend előtti felszólaláshoz folyamodjam, hogy napirend előtti felszólalásban terjesszem a t. Ház elé a hadirokkantak jelenlegi helyzetéről információimat és egyszersmind ajánljam azt at. Ház szíves figyelmébe, sőt az igen t. kormány, de különösképpen aa igen t. népjóléti miniszter úr figyelmébe. Csak köszönettel tartozom a Ház mélyen t. elnökének, hogy ugyancsak átérezve a hadigondozottak súlyos helyzetét^ nekem a mai ülésen napirend előtti felszólalásra kegyesen engedélyt adott. (Esztergályos János: Csak azután lyukas mogyoró ne legyen a vége!) Mindenekelőtt azt a meggyőződésemet kell kifejeznem, hogyha a háború befejezése után a nemzet szét nem esik és porba nem hull, hanem megmarad egy nemzeti egységben, akkor egészen természetes, hogy Trianon sem lett volna olyan, mint amilyen most, s szent meggyőződésem az, hogy akkor már régesrégen közmegelégedésre ^megoldást nyert volna a hadigondozottak ellátásának kérdése és nem állana az most is tulajdonképpen megoldatlan problémaként a nemzet és a kormány előtt. Hogy lássuk, hogy ennek a szétesésnek és poribahullásnak tulajdonképpen mik voltak a következményei, — mert hiszen a hadigondozottak ellátása kérdésének megoldatlan volta csak ennek lehet a következménye, — rámutatok arra, hogy miképpen oldódtak meg más hadviselt államokban a hadigondozottak ellátási ügyei. (Esztergályos János: Elmondtuk mi ezt, képviselő úr, vagy százszor már itt! Nem ér az semmit!) Lehet, hogy elmondták t. képviselőtársaim, (Esztergályos János: Több, mint százszor!) — nagyon helyesen tették, —ezt azonban ismételni feltétlenül szükségesnek tartom. Például míg Magyarországon egy legénységi állományú hadigondozottra átlagban ha6
