Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-426

44 Az országgyűlés képviselőházának vonta 10 pengő 30 fillér esik, addig Németországban 113 pengő 91 fillér, Ausztriában pedig 114 pengő 66 fillér. (Györki Imre: De ott nem nyiltszavazásos parlament van!) Nem is tartom szükségesnek, hogy említsem azt, hogy >x győző államokban ezek az összegek tetemesen növekszenek. (Esztergályos János: Mondja meg a képviselő úr, hogy a 25 százalékosok mit kapnak!) Rá fogok térni. Elnök: Kérem Esztergályos képviselő urat, ne zavarja a szónokot. Tabódy Tibor: Éppen ezért nem érdektelen az, hogy tulajdonképpen miből is áll ebben az országban a hadigondozottak nagy tábora. Ügynevezett hadirokkant van kb. 67.000. Ezek közül 25%-os rokkant 26.500, 50%-os rokkant kb. 29.0000, 75%-os rokkant 8500 és 100%-os rokkant 2100. Van azután . még kb. 48.000 hadiözvegy, úgyhogy a hadiárvákkal együtt a a hadigondozottak összlétszáma csaknem eléri a 300.000-et. Nézzük mármost, mit kap egy ilyen hadirokkant, hadiárva és hadiözvegy. Egy 25%-os legénységi vagy altiszti állományú hadirokkant kap havonta 1 pengőt, tiszt pedig 2 pengőt. Az 50%-os legénységi állományú hadirokkant kap 16 pengőt, altiszt 24 pengőt, tiszt pedig 32 pengőt. A 75%-os legénységi állományú hadirokkant kap 32 pengőt, altiszt 48 pengőt, tiszt pedig 64 pengőt. A 100%-os legénységi állományú hadirokkant kap 80 pengőt, altiszt 120 pengőt, tiszt pedig 240 pengőt. A 25 és 50%-osoknál és talán részben még a 75%-osoknál is 'bizony nagyon keserű kenyér volna az, ha ebből kellene nekik megélniök. Nézzük mármost, mit kap egy hadiözvegy. Legénységi állományú egyén özvegye kap 5 pengőt havonta, altiszté kap 10 pengőt, tiszt Özvegye 16 pengőt, a szülőtlen árváknál pedig a legénységi és altiszti állományú egyén árvája kap havonta 3 pengő 50 fillért, tiszté pedig 5 pengő 70 fillért. Ezzel szemben a hadiözvegy járadéka, ha két gyermeke van, havi 6 pengő 50 fillért, míg a félárva járadéka havi 75, fillért tesz ki- Hát bizony ebből látjuk, t. Ház, hogy ez a kérdés eddig meglehetősen mostohán volt kezelve. (Pakots József: Mi az, hogy meglehetősen 1 Embertelenül! Kegyetlenül!) Mármost nézzük azt, hogy miképpen történik egy-egy ilyen hadirokkant keresőképtelenségének megállapítása és miképpen állapittatik meg az ő igényjogosultsága járadékai iránt. Van Budapesten minden kerületben egy ú. n. igénymegállapító bizottság, fZaj a szélsőbaloldalon.) Ebben az igényimegállapító bizottságban benne vian a kerületi elöljáró, vagy a helyettese, a tisztiorvos, vagy pedig egy hadviselt orvos és a Hadirokkantak Országos Nemzeti Szövetségének a kiküldöttje. Ugyanígy van ia járásokban, természetesen azzal a különbséggel, hogy ott a főszolgabíró van benne. Mármost mi történik? Egy-egy ilyen igénymegállapító bizottság az egyes hadirokkantaknak az igényét százalékosan felterjeszti a népjóléti minisztériumba, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Etszergályos János: Ott azután lenyakazr zák! — Pakots József: Leszállítjuk!) s ott azután egészen egyszerűen leszállítják. (Esztergályos János: Lelkiismeretlenség, lelketlenség az, ami ezen a téren a minisztériumban történik!) Talán ne mondjuk így, t. képviselőtársain, (Esztergályos János: De csak mondjuk meg nyíltan, világosan!) mert itt egy eredendő hiba volt, és pedig az, hogy amennyire helyes a költségvetés minden tételénél, ha ahhoz a költség6. ülése 1930 október 28-án

3 kedden. vetési összeghez szorosan ragaszkodunk és abból ki kell jönni, annyira helytelen volt — és itt van ez az eredendő hiba, talán a kezdet kezdetén, — amikor azt mondták, hogy itt van 19,500.000, vagy 20,000.000 pengő s ebből a hadigondozottak kérdését el kell intézni. Márpedig ennél a dolognál ezt semmiképpen sem helyeselhetjük, mert a hadirokkantak, hadigondozottak törődöttsége semmi körülmények között sem alkalmazkodhatik a költségvetés tételeihez, 'hanem, hogy eredményesen segíteni tudjunk, igenis, a költségvetési tételeknek kell a hadirokkantak igényeihez, a hadirokkantak tÖrődöttségéhez alkalmazkodniuk. Éppen azért természetesnek tartom és valahogyan meg tudom érteni, át tudom érezni azt, hogy az a hadigondozott és 'hadirokkant bizonyos bizalmatlansággal viseltetik a felső fórumok iránt. (Esztergályos János: Jogosan!) Ezért merült fel gondolat, hogy talán egy bírói függetlenséggel felruházott bizottságnak, vagy bizottmánynak kellene ezt a kérdést iát venni. Ez talán Országos Hadigondozó Bizottmány, vagy Országos Hadigondozó Tanács címét, illetve nevét viselhetné. Elgondolásom szerint a népjóléti miniszter úr nevezné ki tagjait, és pedig talán olyanképpen, (Pakots József: Mennyi fizetéssel? Mindjárt fizetés lesz belőle!) hogy magáiból a minisztérium kebeléből, az^ Igazságügyi Orvosi Tanács részéről küldetnének ki a tagok. (Esztergályos János: Ügy van! Olyanok, akik értenek hozzá! Ne egy civilezredest állítsanak oda, aki megállapítja, hogy hadirokkant-e az illető, vagy sem!) Ha egy ilyen Országos Hadigondozó Bizottmány, vagy egy ilyen Országos Hadigondozó Tanács döntené el végső fokon a hadirokkantak ügyét és rokkantsági illetményeit, azt hiszem, hogy ez általánosságban nagy megelégedést és megnyugvást keltene a hadirokkantak nagy táborában. T. Ház! Mint voltaim bátor említeni, kb. 67.000 hadirokkantja van az országnak, és ha nézem azt, hogy micsoda állami intézmények vannak e nagyszámú hadirokkant igényeinek, törődő ttségének és ellátásának egyébkén ti kielégítésére, hát bizony megdöbbenéssel kell azt tapasztalnom, hogy tulajdonképpen csak két intézmény van, és pedig az egyik a Timótutcai ú. n. HadirokkantOtthon, amely Hadirokkant-Otthonban mindössze 350 férőhely van. Van ugyan egy sebészeti osztály 16 ággyal, ezenkívül van az úgynevezett magyar királyi művégtaggyár. Semmi más ezen a téren nincs. Mármost természetes, hogy ebbe a Hadirokkant-Otthonba csakis 100%-os hadirokkantakat vesznek fel, a művégtaggyárban pedig 75, ' illetőleg 100%-os hadirokkant kaphatott eddig megfelelő művégtagot. Engedelmet kérek, ha egyszer valaki, egy katona a harctéren hazája védelmében, kötelességének teljesítése közben vesztette el valamely végtagját és ezt pótolni tudják, akkor nagyon természetes és jogos kívánság, hogy azt — amennyire csak lehet — ingyen és térítés nélkül pótolják. Itt azután meglehetősen nagy igazságtalanságok történtek a múltban — reméljük a jövőben nem fognak történni — az úgynevezett kórházi ápolás és gyógyszerellátás terén. n A helyzet eddig ugyanis az volt, hogy az illető a kórházban csak szegénységi bizonyítvány alapján ápoltatott vagy gyógyszerhez is csak szegénységi bizonyítvány alapján jutott, s előfordult, hogy egy hadirokkant közkórházi ápolásban részesülvén, az ápolási költséget, ő maga vagyontalan lévén, vagy apjának, f vagy felmenő, lemenő vagy oldalági rokonának ingatlanára kebelezték be. Ez mégis csak igazságta-