Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-427

Az országgyűlés képviselőházának U27. abból a törvényjavaslatból, éppen azért ezt a hiányt teljes joggal lehet kifogásolni. És ha a legsúlyosabb részét veszem figyelembe, ez az összeg szétosztva az egész ország területére, szét­osztva arra az időre, amely idő alatt várható ennek az építkezésnek leibonyolítása, komolyan az építkezési munkálatok megindulását nem jelenti. Pedig mi teljesen, tisztában vagyunk azzal, hogy a komoly építkezés mit jelent az országban. Minimum 40 iparáig nyer foglalkoz­tatást a komoly építkezéssel. Különböző szak­mák nyernek foglalkoztatást és a munkások tömegei nyerhetnének alkalmaztatást a komoly építkezés révén, azonban így, ahogy ez előt­tünk áll, sivár képet mutat és a munkaalkal­mak szaporodását csak nagyon kis mértékben jelenti. Félni keil attól, amit a kormányténykedé­sekben igen gyakran tapasztalhattunk, hogy a törvényhozás megszavazza ezt a törvényjavas­latot, de a miniszter úr majd elfelejti kibo­csátani a végrehajtási utasítást, s amíg a végrehajtási utasítás kibocsátva nincs, addig a törvény értelmiében és szellemében a mun­kálkodást megkezdeni nem lehet. Ezt én jog­gal állítom azért, mert példáiul nemrég emelt törvényerőre a Képviselőház egy fontosnak látszó törvényt a közhasználati gépjárművál­lalatokról szóló ezévi XVI. tcikket, még má­jus hónapban ki is hirdették a Törvénytárban, azonban ennek a törvénynek végrehajtási uta­sítása még a mai napig nem jelent meg. Hogy ennek következményei miben mutatkoznak meg, azt a következőkben mutathatom ki: en­nek az <az eredménye, hogy a külföldi gép­járművek és külföldi gépjárműalkatrészek kül­földről tömegesen kerülnek be az országba, annak ellenére, hogy a törvény rendelkezései éppen ennek megakadályozását teszik lehetővé. Miután azonban a végrehajtási utasítás ki­bocsátva nincs, mindenki arra gondol, hogy bizonyos kezek ezt akadályozzák és t éppen azok a kezek, amelyek a külföldi gépjárműveknek és gépjárműalkatrészeknek 'behozatalát szor­galmazzák. Amikor ilyen friss példa áll előt­tünk, teljes joggal aggályoskodom azirány­ban, hogyha ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik és nem jelenik meg a végrehajtási utasítás, akkor itt is úgy járunk. Itt is elma­radnak a beígért építkezések és várakozó álláspontra lesz kénytelen helyezkedni min­denki, aki ettől a törvényjavaslattól reméli és hiszi, hogy kis csialádi házát fel tudja épí­teni, pedig rendkívül nagyfontossággal bir az, hogy egy törvény életbelépését ne akadályozza a végrehajtási utasításnak meg nem jelenése. Mert, mint ahogy utaltam az előbbeni esetre, ez nagy mértékben hátráltatja az automobil­ipart itt Magyarországon és az automobil­ipar hátráltatásával egész sereg munkás munkaalkalomtól esik el. Nem kell itt egye­bet megemlíteni, mint az autókarosszériia­készítő munkásokat, akik olyan kiváló munkát készítettek, hogy az egész világ előtt becsü­letet, hírnevet szereztek az autóka rosszária­készítő iparnak. Ezeik a munkások ma éppen azért, mert ide mind több és több külföldi áru jöhet be, munkátlanságra vannak kitéve, az automobilipari munkások hasonlóan, sőt egy autógyár bezárásra kényszerült azért, mert itt szabadon jöhet be egy vágrehatjási utasítás meg nem jelenése miatt a külföldi áru. Hogy ez nem egészen jelentéktelen dolog, azt bizo­nyítja az, hogy ezidőszerint Magyorországon a gépjárművek száma a 30.000-et meghaladja és esztendőről esztendőre emelkedik a létszá­muk. Egy esztendei szaporulat a 2000 darabot , ülése 19S0 október 29-én, szerdán. 85 is meghaladja. Ha ezt mind Magyarországon szereznők be, akkor ez komolyan hozzájárulna a munkaalkalmak szaporításához és nem kel­lene olyan intézkedéseket és akciókat végre­hajtani, mint amilyeneket láttunk itt a leg­utóbbi napokban, hogy magyar hetet rendeznek és a magyar hét megrendezése is idegen áru­val történik. En olvastam a Vállalkozók Lap­jában egy cikket. «Letakarni!» ez a címe. Eb­ben a néhány sorban az van, hogy a magyar hét rendezésével kapcsolatosan a Gyosz., amely nemrég ugyancsak külföldi gyártmányú sze­mélyautót szerzett be, körlevéllel fordult a de­monstráló körmenetben résztvevőkhöz, hogy amennyiben idegen gépjármüvekkel vonulná­nak fel, úgy takarják le az idegen származást sejtető jelzéseket. Tehát rendeznek magyar hetet s tarta­naik díszes felvonulásokat, felcicomázzák az árut és vakulj magyar, vedd meg azért a le­takart külföldi árut. A kereskedő kirakatai­ban nemzeti színű szalagot húznak keresztbe s ráírják, hogy magyar árut vásároljunk s az, aki az előtte való héten járt az üzlet előtt, láthatja, hogy a kirakatban minden változat­lan, hogy ugyanazok az áruk vannak künn, amelyekkel nemzetiszínű szalaggal a lakossá­got magyar áru vásárlására akarják ösztö­kélni, így nem lehet a célt szolgálni. Még az sem használ, amit mostanában a film-színhá­zakban látni. Akik az utóbbi napokban a film­színházakat látogatták, tapasztalhatták, hogy az úgynevezett hangos Ihíradó filmen megjele­nik Bud János kereskedelemügyi miniszter úr és saját élő hangján pártolja a hazai ipart és ajánlja az egész ország lakosságának figyel­mébe a magyar árut, de ugyanakkor a keres­kedelemügyi miniszter úr nem gondoskodik arról, hogy azok a gyárosok, akik áruikat ma­gyar gyártmányként akarják eladni, amikor nekik szükségük van valami árura, ne menje­nek el idegenbe, mert ezek nem törődnek azzal, bármennyire pusztul is az a magyar munkás, szükségleteiket mégis csak külföldön szerzik be. (Meskó Zoltán: Igaza van!) T. Házi Egész sereg esetet lelhetne itt fel­hozni, ami ,a pénzügyminiszter úr hatáskörébe is tartozik. így közszállításokban és kedvezmé­nyekben részesülnek különböző iparágak. Ezek között elsősorban a textilgyárak azok, ame­lyek a legnagyobb kedvezményben részesül­nek, de ezeken kívül a sör- és cukorgyárak, a szeszgyárak, etb. is különböző állami kedvez­ményekben részesülnek. A kedvezmények rész­ben állami megrendelések alakjában mutatkoz­nak, részben pedig azokban a védővámokban, amelyeket szamukra alkottak. Amidőn egy­részt ezeket lehet tapasztalni, másrészt azt is tapasztaljuk, hogy ezek a gyárosok, akik kü­lönböző állalmi kedvezményeket élveznek, nem törődnek a magyar iparral, amidőn az ő szük­ségletük kielégítéséről van szó és legyen az a szükséglet akáir egy személy, akár egy teher­autó vagy egy gép, amelyet üaemükben al­kalmazni kell, a magyar ipart háttérbe szo­rítva, az az érdek lép előtérbe, amelyet a gyá­rosok érdeke patrancsol. Komolyan vetem fel tehát ez alkalommal, hogy ilyesmit nem sza­badna a kormánynak tűrni, nem szabadna az ország lakosságát félrevezetni hagyni, nem •szabadna odaállni a kereskedelemügyi minisz­ter úrnak sem filmen agitálni az ilyen szem­fényvesztésnek, mert különben oda fog ez az egész «magyar hét» rendezés is süllyedni, aihová a tulipán-mozgalom. Ha arról van szó. hogy a törvényhozás előtt fekszik egy tör-

Next

/
Oldalképek
Tartalom