Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-427
86 Az országgyűlés képviselőházának 427. ülése 1930 október 29-én, szerdán. vényjavaslat, amely egy bizonyos iparágat akar lendületbe hozni, akkor igenis 'helyénvalónak tartom ezeket a figyelmeztetéseket megtenni a kormáfcy felé, hogy kötelességét teljesítse és hogy nocsak látszattörvény alkot ásókat hozzon, amelyek arra ugyan jók, hogy a jóhiszemű, a hiszékeny emberek hagy jenek bennük, airra azonban egyáltalában nem jók, hogy komolyan a célt szolgálják. (Zaj.) A törvényjavaslatban nem látom az építkezés komoly előmozdítását, ezért azt a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Gaal Gaston t. képviselőtársam az agrár lakosság helyzetét tette szóvá, mint az agrárérdekek képviselőije. Engedjék tmeg, hogy én, mint a városi polgárság képviselője, a városi polgárság súlyos helyzetét tegyem szóvá, de nem szemben az agrár lakossággal. (Meskó Zoltán: Nem is lehet!) Nagyon helyesen méltóztatott mondani, t mert mindenki, akár városi, akár a falun él, tudja, hogy Magyarország létalapja: az agrár lakosság helyzetének javítása. (Br. Podmaniezky Endre: Onnan élnek.) Ezt azért mondom, hogy hagyjunk^ fel a régi filmmel, amikor a városi lakosságot szembe akarták állítani a mezőgazdasággal. Ebbe nem ugrunk bele, ez ki van zárva, nem nézhetjük, hogy ilyen látványossággal szolgáljanak, hogy mi, mint városi polgárság a falu polgársága ellen szót emeljünk. Ezt tőlem az igen t. Képviselőház nem fogja hallani, ellenkezőleg, én már számtalanszor mondottam azt, hogy a városi polgárságnak is érdeke, hogy - a falusi lakosság is közegészségügyileg, közgazdaságilag és mindenféle tekintetben a városi lakosság színvonalára emelkedjék. (Ügy van! Ügy \ van! jobbfelől.) Ez az óhajtásom és kívánságom. Mély szomorúsággal vesszük tudomásul, hogy Magyarország mezőgazdasága alatt megingott a talaj és mi, mint városi polgárok, városi lakosság, a legnagyobb testvéri érzéssel vagyunk a falu lakossága mellett és semmiféle szembeállítást nem tűrünk el, sőt kikérünk magunknak. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem tudom, hogy a pénzügyminiszter úr jelen méltóztatik-e lenni? (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Itt vagyok. — Derültség.) Szeretném, ha a pénzügyminiszter úron kívül még a kormánynak több tagja is jelen volna ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál, mert ez a javaslat nemcsak a pénzügyminiszter urat érdekli, hanem szerintem kell, hogy érdekelje az összes gazdasági ágakat,. Majd rátérek arra, hogy érdekelnie kell különösen a népjóléti minisztériumot és a kereskedelemügyi minisztériumot is és az öszszes gazdasági ágakat. Gaal Gaston nagyon helyesen mondotta, hogy nem ilyen javaslatokat vár az ország. Az is igaz, hogy erről a pénzügyminiszter úr nem tehet. (Fábián Béla: A pénzügyminiszter úr mindenről tehet.) A pénzügyminiszter úr ezért nem vonható felelősségre. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Bródy Ernő: Ma olyan javaslatokkal kellene jönni, amelyek olcsósági hullámot idéznének elő. A vámtarifa revíziójával kellene jönni és olyan más javaslatokkal is, amelyekből olcsósági hullám indul meg, hogy a falu és a város lakossága meg tudjon élni, hiszen így, ahogy van, nem képes megélni. Elsősorban ezekkel a javaslatokkal kellene jönni, mert ezek érdekelnek bennünket, ezek alkalmasak és hivatottak arra, hogy a helyzetet megjavítsák. Az ilyen pepecselésekkel ellenben nem sokra megyünk, nem sokat érünk. Mondom, a miniszter úr a legkevésbbé hibás ebben a dologban, mert éppen azt akarom kifejteni, hogy magának a dolognak érdeme szempontjából helyes útra lépett a miniszter úr, mert^ megállapítható az, hogy az állam maga ne építsen, mert nagyon szomorú példák vannak itt az állami építkezés terén. Ott van a Bethlen-udvar építkezése, amelyből kiderül, hogy milyen drága, itt vannak a belügyi építkezések, amelyekből botrányok származnak. Nincs szükség arra, hogy az állam maga építsen, mert hiszen ha az állam maga épít, abból vagy nagy drágaság, vagy túl bürokratikus elintézés következik, vagy pedig az következik, ami a belügyi építkezéseknél történt: botrányoknak sorozata, laikusoknak beleszólása az építkezésbe, rokonságnak, sógorságnak, komaságnak bejuttatása a különböző üzletekbe és vállalkozásokba. Engedelmet kérek t. Ház, én nem vagyok általában a centralizáció híve, de az építkezések terén egy . egészséges t centralizációt helyesnek tartanék, ha szakértők tartanák kezükben az építkezések ügyét, egy kézben futna össze a dolog és nem történhetnék ímeg az, hogy laikusok, dilettánsok favorizált alakulatokat és favorizált egyéneket protekciós rendszerrel, kedvezményes rendszerrel juttassanak előnyökhöz. Azért én tehát általában híve vagyok annak, hogy az állam semmi esetre se építkezzék maga, mert az államnak kötelessége az építkezés előmozdítása hitelek útján. Ez az állami kötelesség, ezt az állami kötelességeit végezze el az állam. De az államnak tekintettel kell lennie arra a súlyos helyzetre, amelyben ma az iparosság, elsősorban a kisipar él (Fábián Béla: Ügy van! Ügy van! Çsak a Társadalombiztosítónak dolgoznak már szegények!) és minden olyan akadályt el kell távolítani az útból, amely az ipar helyreállítását megakadályozza. Mert itt van — nagyon jól mondja t. barátom — a Társadalombiztosító. A Társadalombiztosítónál a közszálítási szabályzat szerint van egy rendelkezés, amely szerint csak olyan iparos pályázhatik munkáért, aki a Társadalombiztosítónál kifizette hátralékait, szóval nincs hátralékban. Engedelmet kérek, melyik iparos nincs ma hátralékban a Társadalombiztosítónál? Hogy ez azért mégis oik legyen arra, hogy az a kisiparos ne^ nyerje el a mjunkát, ez nagyon helytelen intézkedés. (Fábián Béla: Közben 24% kaimatot fizettetnek még mindig vele, amikor 5% a kamat!) A közszállítási szabályzatiból ezek a rendelkezések feltétlenül törlendők. A kisiparosnak, tekintet nélkül arra, hogy hátralékban van-e, vagy nincs hátralékban, feltétlenül meg kell adni a módot arra, hogy résztvehessen a vállalkozásokban és arra is meg kell találni a módot... (Meskó Zoltán: Ki bírja fizetni legalább az adóhátralékot azzal, ha keres valasmit. Ez világos.) Igen, de most már akadály van ebben a tekin tétben. (Gál Jenő: Talán erre is egy bolettát lehetne kitalálni! — Meskó Zoltán: Esetleg! — Jánossy Gábor: Tessék indítványozni! Ami jó, elfogadjuk! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, ne tessék a szónokot zavarni! (Meskó Zoltán: A boletta mégis három pengővel több •..) Meskó képviselő, urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Br. Podmaniezky Endre: Jó volna az ügyvédeknek is egy kis boletta!) Podmaniezky képviselő urat is
