Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-427
82 Az országgyűlés képviselőházának 427. ülése 1930 október 29-én, szerdán. miniszter úr is szeretett volna jobb és átfogóbb javaslatot előterjeszteni, de természetesen csak azt lehet előterjeszteni, ami a lehetőség határán belül mozog. A kívánságok és óhajtások lelhettek bőségesebbek, a kívánságok és óhajtások korlátlanok, ellenben a végrehajtható és megvalósítható törvény korlátok közé van szorítva és ennek következtében, bár kívánságokat hangoz/tatunk, természeteseknek kell vennünk, hogy ezeket a kívánságokat minden tekintetben honorálni nem lehet. Ha röviden akarnám megmondani azt, hogy mi az én egyéni véleményem erről a törvényjavaslatról, azt kellene mondanom, hogy magának az építőiparnak nyújtott segítséget én nagyjelentőségűnek tartom, de nem elegendőnek és hogy azt »a kölcsönt, amelyet az építtetők kapnak, olcsónak tartom a mai viszonyok között és mégis drágának kell, hogy tartsam. De ez magától értetődő dolog. Az a segítség, amely itt az építőiparnak nyujtátik, nemcsak 30 millió pengő, hanem ez a 30 millió pengő magával vonz 40% magántőkét is, tehát a 30 millió pengő állami segítség mellé még befolyik a 40%-nak megfelelő 20 millió pengő magántőkéből. Ennek következtében itt 50 millió pengő segítségről van szó, amely az építőipar foglalkoztatására nyujtatik. Ötvenmillió pengő a mai gazdasági életben jelentős summa és ha 50 millió pengő átfolyik az építőipar révén az ország ipari ereibe és munkáskasszáiba, ezt jelentékenynek kell tartanom. Természetesnek és mindenki által észlelhetőnek kell mondanunk azt a jelenséget, hogy ez magát a teljes építőipart lábraállítani még nem fogja, Ihogy ehhez még más intézkedések és további javaslatok is kellenek, de ma olyan szituációban vagyunk, hogy minden lépést üdvözölnünk kell, ha az a lépés most még korlátozott is és nem is lesz teljesen átfogó. Ameddig kenyeret nem tudunk adni, addig legalább orvosságot adjunk. Ez pedig az építőipar bajainak orvoslására feltétlenül elég és 'megfelelő. A közalkalmazottak szempontjából nagyon szeretném, — és ez Gaal Gaston képviselő úr aggályait is eloszlatná — ha a törvényjavaslatnak abban a szövegében, amely taxálja, hogy kik részére nyujtatik ez a segély, valamivel részletesebb volna a körülírás. A közszolgálati alkalmazottak között tudniillik olyan kategóriák is vannak, amelyeket bizonyos alkalmakkor közszolgálati alkalmazottaknak neveznek, más alkalommal pedig nem. Én szeretném, ha kifejezetten bent volna, hogy a közszolgálati alkalmazottak közzé beleértjük — mert hiszen beleértjük — mindazokat, akik közigazgatási, tehát városi vagy megyei alkalmazottak, hogy az államvasúti, az állami üzemeknek alkalmazottait esetleg á városi üzemek alkalmazottait is ideértjük, mert hiszen mindezek olyan jellegűek, akiknél a kölcsönnek a nyugdíjjal való biztosítása egyformán fennáll 1. Én tehát a magam részéről abból a célból, hogy példának okáért ia Beszkártn-ak egy villamos vezetője is részesülhet ebben, jobban szerettem volna, ha ki volna fejezve, hogy közszolgálati alkalmazottiak alatt kiket kell érteni. Igaz, a törvényjavaslat azt mondja, hogy bármely más foglalkozású építtető részére is ad kölcsönt, de itt viszont nincs benne etz, vájjon elsősorban nem azok és másodsorban nem ezek jönnek-e, vagy hogy a jelentkezők kiválogatása milyen szempontok szerint történik. Szeretném, ha ez a kérdés ebben a szakaszban részletesebben és precízebben volna megszövegezve, és senki se üljön fel annak, hogy itt csak miniszteri tanácsosok számiára készül egy törvényjavaslat, hanem mindenki tudja, hogy itt a legegyszerűbb emberekről, mtunkásokról és altisztekről is szó van. Azt is szeretném, ha a tisztviselők vagy a közszolgálati alkalmazottak által a maguk részéről az építkezésire fordítandó 40% kérdése a végrehajtási utasításban szabályoztatnék oi>a^ értelemben, hogy itt tényleg meerlévn X{\K-os összegről legyen szó, ne pedig uzsorakölesönkép váltóihitei útján felvett 40%-ról, mert ez a lehetőség is megvan, és ha ez a lehetőség megvan, akkor itt nagyon drága kölcsönről - -n szó, mert ha iá 60% 9'6%-os amortizációs kölcsönnel van is, biztosítva, de a 40% váltóhitel útján van fedezve, akkor ez rendkívül veszedelmet jelent a háztulajdonosra nézve. Ki kell záirni azt a lehetőséget, hogy nem meglévő tőke, hanem csak más oldalról kölcsönkép felvett összeg legyen £IZ El 40%, ha azt akarjuk, hogy ez megnyugvást keltsen és segítséget jelentsen. Ki kell zárnunk azokat is, akik mint á] tisztviselők jelentkeznek ilyen kölcsön felvételére, mert vannak ilyen esetek is és tapasztaltuk már ilyen alkalmakkor, hogy tisztviselők neve alatt mások jelentkeznek és a tisztviselő csak a nevét és a lakbérét adja bizonyos ellenszolgáltatásért és a háttérben egészen mások húzódnak meg. Hiszem, hogy a végrehajtási rendeletben és azon a kettős szűrőn át, amelyet a törvényjavaslat 2. §-a biztosít, a Lakásépítési Állandó Bizottság és a Pénzintézeti Központ szűrői útján ezek a viszszaélések ki lesznek kerülhetők. Hogy a tervek és a költségvetések átbílráltassanak abból a szempontból, hogy ott senki többet ne kérhessen, mint aimi annak az építkezésnek reális értéke, hogy fiktív költségvetésekkel, fiktív ajánlatokkal és fiktív számlákkal ine lehessen félrevezetni ezeket az ellenőrző szerveket, azt én természetesmek találom és ezt csak azért említettem, hogy a dolog teljessége végett ennek az intézkedésnek is benn kell lennie. Azt. hogy a lakbérrel nem bírók. tehát a magánalkalmazottak és a leköthető lakbérrel nem bíró szabad foglalkozásúak életbiztosítással fedezhessék az így nyert kölcsönök kamatait, én túlságosan terhesnek tartom. Elhiszem és természetesnek találom, hogy a kamatszolgáltatás biztosítására mindíen intézkedést meg kell tenni, de ha ezen a 9-6%-os kamaton felül még életbiztosítást is kell kötni, ennek az életbiztosításnak a költségei annyira meg fogják ezt a kölcsönt drágítani, hogy ezt nem fogja tudni imás igénybe venni, tisztán csak az. kinek leköthető lakbére van. Ami az építőipar szempontjából illeti ezt a javaslatot, a magam részéről ha nagy segítségnek tartom is, kielégítő segítségnek nem tartom. Ma az építőipar óriási válságban van. A budapesti építőmesterek az idem kapacitásuknak 30%-áig sem voltak igénybe véve. Számtalan építőmester és építési vállalat ebben a lefolvt építőeiklusban egyáltalában semmi néven nevezendő munkát nem végezett és igen nfagy percentjük kapacitásának 10%-áig sem volt foglalkoztatva, egyszerű kis tatarozásokkal, toldaléképítkezésekkel és hasonlókkal tengette életét. Az építővállalatoknál alkalmazott tisztviselők és alkalmazottak száma az elbocsátások folytán az átlagos szám 40%-ára csökkent le. Merem állítani, hogy ezt a 40%-ot is csak nagy megerőltetéssel tudják ezek az építőmesterek ma még szolgálatukban tartani, és ha nem jön további segítség, kénytelenek lesznek ezeknek számát még apasztani- Hasonlóképpen