Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-427

Az országgyűlés képviselőházának U27. Griger Miklós jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! Nem tudok osztozni az előttem felszólalt képviselő úrnak sem premisszájában, sem gondolatmenetében. t Premisszájában azért nem, mert ő azt a tételt állítja fel, hogy ebben az óriási gazdasági válságban a kormánynak más javaslatokkal kellene jönnie. Mélyen t. Képviselőház! A válság az egész közgazdaságon átvonul, nemcsak a mezőgazdaságon. Azok a javaslatok, amelyek most előttünk vannak, kivétel nélkül közgazdasági jellegűek. Szerintem közgazdasági jellegű ez a javaslat is, amely az ország iparának egyik legjelentékenyebb részét, az építőipart, akarja lábraállítani. Szerintem az energiatörvény javaslat is közgazdasági jellegű javaslat, mert ez is az ország energiagazdálkodásába akar olyan rendszert belevinni, amely egyrészt munkaalkalmakat fog teremteni, másrészt a haladást mozdítja elő. • Szerintem a földmívelésügyi miniszternek márkázási javaslata is gazdasági javaslat. Igaz, hogy a földmívelésügyi miniszter úrtól több és kiadósabb javaslatokat is várnánk a nyomorban lévő mezőgazdaság fellendítésére, de tagadhatatlan, hogy ezek a javaslatok szerves alkotó részei a közgazdaság megjavítására irányuló kormányintézkedéseknek ^és így ezeket ebből a szempontból kifogás tárgyává tenni szerintem nem igen lehet Azt a megállapítást sem tudom elfogadni, hogy ez a javaslat bizonyos részrehajlást mutat, hogy ez a javaslat csupán egy osztálynak, egy kategóriának az igényeit akarja kielégíteni. Abból a körülményből kifolyólag, hogy ez a javaslat nem a (mezőgazdaság szempontjából készült, — amit egy agrárképviselő természetszerűleg kifogásolhat — még nem következik az, hogy részrehajló is a javaslat, mert hiszen olyan széles rétegnek biztosítja a lakás megszerzésének lehetőségét, hogy az a réteg felér azzal a másik nagy réteggel, amelynek érdekében ő szeretne beszélni. Az előttem szólott igen t. képviselő úr általában a miniszteri tanácsost látja maga előtt, holott ez a javaslat nem a miniszteri tanácsosok részére készült. Ez a javaslat a közszolgálati alkalmazottak részére készült és amikor ezt mondom, akkor magam előtt inkább azt a vasúti kalauzt, inkább azt a villamosvezetőt vagy inkább azt a Máv. gépgyári munkást látom, szóval azokat (Kabók Lajos: Akik maid nem kapnak ebből a kölcsönből!) az osztályait a közszolgálati —alkalmazottaknak, akik erre a segítségre végtelenül rá vannak szorulva. Azt hiszem, sokkal több fog ezekből a kategóriákból részesülni a lakásépítés áldásaiban, mint az előző kategóriából. Meg vagyok győződve arról, hogy éppen ezek azok a rétegei a közalkalmozattaknak, amelyekben leginkább él az önálló ház építésének vágya és gondolata. Ezek azok, akiknek van és lehet némi megtakarított öszszegük ahhoz, hogy az ő lakásépítésükhöz hozzáfogjanak, vagy legalább is megvan az a kis telkük^ amelyen Pest vagy Pest környékén az építkezést le tudják bonyolítani. Az kétségtelen, hogy az is hibás felfogás, mintha ez a javaslat kizárólag a főváros szempontjaiból készült volna, mert hiszen abszolúte nem tesz különbséget fővárosi vagy vidéki közalkalmazottak között. A közszolgálati alkalmazottak minden ágát egyformán hajlandó segíteni, akár Budapesten, akár vidéken van; ezt a részrehajlást, ezt az egyoldalúsíáigot a KÉPVISELŐHÁZI XAPLÖ. XXXI. ülése 1930 október 29-én, szerdán, 81 törvényjavaslatban tehát én a magam részéről felfedezni nem tudom. Az az állítás sem helytálló, hogy a múltban lefolytatott kislakásépítőakció cs<ak 55 %-ban épített kislakást^ vagyis átlag kétszobás lakást, mert én a háromszobás lakást nem tudom a nagylakások osztályába sorozni; (Ügy van! Ügy van! ^ a jobboldalon.) a lakás szobaszáma egyáltalában nem jelenti azt, hogy kisemberről, vagy másról van-e szó, mert hiszen legtöbbször a család nagysága szabja meg a szükséges szobák számát. En tehát azt, ha egy nagycsialádú tisztviselő, vagy közalkalmazott háromszobás lakást épít, még nem minősítem luxuslakásnak, én ezt még a szükséges lakások között is kislakásnak minősítem és ha így adiuk^ össze, akkor az egy-, két- és háromszobás lakások összege 80%-ot tesz ki, ez a 80% pedig igen tisztességes és tekintélyes százalék és így az akció a kislakásoknak kedvező akciónak mondható. őszintén megvallom, amikor a javaslatot átolvastam, nem^ gondoltam, hogy ennek a javaslatnak ellenzői is lehetnek. Azt hittem, hogy ez annyira politikamentes javaslat, annyira a mai helyzetből folyik és annyira közszükségletet elégít M, ihogy ezt a Ház minden oldalán el fogják fogadni, és pedig el fogják fogadni annak kettős szociális célja miatt. Az egyik szociális cél az: önálló házhoz juttatni kisexisztenciákat; a másik szociális ^eél pedig: munkaalkalmakat teremteni az építőiparban. Akármelyik célt nézzük, akiben szociális érzék van, ezt a két célt nem utasíthatja el magától s mondom, én azt hittem, hogy ennek a törvényjavaslatnak ellenzői egyáltalában nem is lesznek. Maga az érdekeltség — és ezt Gál Jenő t. képviselŐtársiamimal szemben említem meg. aki tegnap azt mondotta, hogy maga az érdekeltség sem találja a javaslatot szerencsésnek —olylan iáilláspontra helyezkedik, amelynek illusztrálására egyszerűen az Építőmesterek Szövetségének egy hozzám intézett leveléből vagyok bátor felolvasni két mondatot. (Perlaki György: Azok kérték!) — (Olvassa): «A kormányzatnak a törvényjavaslatban foglalt intencióit a legnagyobb elismeréssel fogadja az építőmesteri kar, mert ebből látja, hogy súlyos válságának idején a kormáinyzat róla meg nem feledkezik.» ^A másik mondat ez. (Olvassa): «Maga a törvényjavaslat alapos meggondolás^ eredményének mutatkozik, úgyhogy a törvényben foglaltak ellen alig lehet az érdekeltségnek észrevétele.» Szakembereknek ez a bírálata erről eb J vi~ vaslatról. Azt hiszem, ez teljesen megnyugtató lehet mindenki számára, egyrészt abból a^ szempontból, hogy a törvényjavaslatot az építőipar tekintetében alkalmasnak találják a szakemberek, másrészt pedig abból a szempontból, hogy magát a javaslatot semmi különösebb kritiká/val nem illetik s magának a javaslatnak rendelkezéseit ennek a eélniak elérésére alkalmasnak talállak. Ez az én véleményem is, t. Képviselőház. Igenis azt állítom, hogyha a ma pansró iparnak bármilyen tekintetben segítségére kell jönni, az ipari értelemben más úton, mint az építőipar alátámasztásával, nem történhetik. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Magától értetődik, hogy a javaslathoz kell néhány kritikai megjegyzést is fűznöm, de előrebocsátom azt, hogy meg vagyok győződve arról, hogy ezek a kritikai megjegyzések a törvény előkészítése alkalmával^ szintén felvetődtek, hogy ezek már ott elbíráltattak s hogy a 14