Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-427

74 Az országgyűlés képviselőházának A sék megengedni, hogy a lakáskérdéssel, mint ilyennel általánosságban foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) A modern technika és a kapitalista alapon elindult ipari fejlődés az embereket nagyobb települési helyeken zsúfolta össze. így jött létre a nagyváros mai formájában, hatalmas bérkaszárnyáival és felhőket karcoló bérpalotáival. De, mint egész gazdasági életünkben egyáltalában, úgy a lakáskérdés terén is áll az a megállapítás és az a tétel, hogy a fejlődés rohama elgázolta az embert. Mert a modern lakástípus, a bérpalota ad ugyan lakást az embernek, de nem ad benne otthont. Az új lakáspolitikának nem az ember volt a tengelye, mint egyáltalában az egész modern gazdasági életnek, hanem egyszerűen a belehelyezett tőkének minél nagyobb prosperitása. A husiness az egyedüli szempont. Ezen szempont mellett el kellett némulnia mindazon aggodalmaknak és meggondolásoknak, amelyek úgy etikai, mint szociális és egészségügyi szempontokból, — hogy így fejezzem ki magamat — az emberellenes fejlődéssel szemben felmerültek. T. Ház! A világháborúban a lerliak milliói éveket töltöttek kint a frontokon, és ott künn az ember valahogyan ismét közelebb került a természethez. Eleven erővel ütközött ki belőle és fejlődött ki benne az elhagyott család iránt való vágyakozás, és abban az érni/őrben, aki évek óta nagy fegyelem alatt átlt és elvesztette minden szabadságát, abban íelduzj zadt az önállóság és a ^/abadság iránt való vágy. Éppen azért, amikor hazajött a háborúból, nem érezte már magát otthon a bérpalotákban és a bérkaszárnyákban. Ezeket ő valahogyan kalitkának nézte és magát bennük fogolynak. Éppen innen datálódik az önálló családi ház építése iránti vágy, az az építési láz, amely az embereket a háború után elfogta. (Ügy vwt! Ügy van! «a jobboldalon.) Érdekes tünet szociális szempontból is, épp ezért elmondom: Amikor az ember Leipziget elhagyja, egy hatalmas kertváros előtt viszi el a vonat. Ez a kertváros csupa apró kis kalitkákból áll, amelyek szinte nem is házak. Csodálatos, hogy bár azok a vörös zászlók, amelyeket a házakon lenget a szél, azt mutatták, hogy azok a kommunista pártnak telepítései, mégis az állott rajta az egyik házon: «Klein, aber mein.» Kicsiny, de az enyém. Eleven tiltakozás a kommunista programm egyik alaptétele ellen, de jellemző a háború utáni ember mentalitására. Tény, t. Ház az, hogy a háború után, ha az a kisember azt látta . is, hogy még drágábban fog lakni, ha saját házat épít, mégis inkább erre a célra elspórolta és elvonta a szájától a kenyeret. Megható eseteket láttam kint falun. Ha a tíz körmével kell is összekaparnia azt a törlesztési részletet, összekaparja, de a saját házában akarja este pihenőre hajtani a fejét. T. Ház! Ennek a vágynak kíván szolgálni ez az előttünk fekvő javaslat, bár nem tagadom, hogy vannak bizonyos aggodalmak, amelyek kell, hogy meggondolásra késztessék és bírják úgy a törvényhozót, mint magát azt a réteget is, amelyet ez a javaslat támogatni akar. Először is általánosságban kívánok egykét megjegyzést tenni a lakástermelés politikájával kapcsolatosan. (Halljuk! Halljuk!) Magával azzal, hogy a tisztviselők egy részének lehetővé tesszük családi házak alapítását, a lakástermelés problémája nincs megoldva, mert hiányoznak az általános előfeltételei egy 7. ülése 1930 október 29-én, szerdán. egészséges lakástermelési politikának. Igaza volt az egyik tegnap felszólalt képviselő úrnak, aki azt mondotta, hogy a javaslatot meg kellett volna előznie a kartelitörvénynek. De ha már nem előzte meg, akkor legalább remélni akarom, hogy haladék nélkül jönni fog a kartellek, főleg pedig az építőanyag-kar teli politikáját megrendszabályozó törvényjavaslat. Azokhoz, amik elhangzottak az építőanyagok drágaságáról, nincs semmi hozzáfűznivalóm, mert azokat teljes mértékben elfogadom és aláírom. Mindenesetre rá kell azonban mutatnom egy érdekéé momentumra; amelyre az lelőttem felszólalók toem mutattak rá. (Halljuk! Halljuk!) A sajtóban napvilágot látott Vargha Imre államtitkár úrnak egy nyilatkozata, melyben, azt mondja, hogy meglepődött azokon az adatokon, amelyeket a téglakartell neki bemutatott. Valószínűleg azon lepődött meg, hogy a kartell az építőanyag drágaságát rá akarja hárítani a szén drágaságára. Tény az, hogy e mögött a drágaság mögött tulajdonképpen a szén drágasága áll, mert hiszen a,z építőanyagok előállítási költségei így 30%-kai drágábbak, de még a szénnek ez a 30% -os drágasága sem magyarázza meg és igazolja az építőanyagok terén, fennálló uzsorát. így' tehát itt is — éppen erre kívántam rámutatni — az építőanyagok drágasága mögött is tulajdonképpen a szénkartell leselkedik és ez zsarolja meg itt is a fogyasztót. Éppen azért kell, hogy a kormány és a törvényhozás figyelme erre a köxnilményre kiterjedjen s megtalálja azokat a módokat es eszközöket, amelyek ezen a téren rendet teremtenek. T. Ház! Angliában egy külön építőanya^elleinőrző szerv van, amely állandóan figyeli és kontrolálja az építőanyagok árát, azokat időről-időre közli, úgyhogy ott minden építtető minidig tisztában vam az építőanyagok árával, és aiem eslhetik meg az, ami minálunk, hogy az építtetőt a kalkulációnál becsapják. T. Ház! Megmondom őszintén, hogy hiányosnak tartom a törvényjavaslatot annyiban, hogy az nem öleli fel a telek kérdését is. Tagadhatatlanul helyes tétel az, hogy «az egész séges lakástermelés érdekében folytatott küzdelmet nem a házak építésénél, hanem a telekárak kialakulásánál kell megfogni». «Mert a telek ára determinálja a ház típusát és a telekár fejlődése a lakbérek szüntelen emelkedésére vezethet és lehetetlenné teszi az alsóbb néposztályoknak, hogy bérüknek erre a célra fordítható egyötödrészével egészséges törpe- és kislakásra szert tehessenek.» Nagyon helyesen állapította meg egyik szociológusunk — Kovrig —, hogy _ennek a spekulációnak egyrészt városrendezési és városfejlesztési tervekkel, de ha kell, a kisajátítási jog gyakorlásával is elejét lehet venni. Ez a kérdés, amelyet ez a navasiat itt felÖlei és felvet, rá kell, hogy irányítsa a köz ügyelmét a lakásépítkezési rendeletekre is. Az 1876 : XIV. te. il. §-a előírja ugyan, hogy a lakóházaknak meg kell felelníök az egészségügyi követelményeknek s a törvény alapján majdnem minden város hozott is lakásügyi szabályrendeletet, de ezek a szabályrendeletek nagyon hiányosak. Hogy többet ne mondjak, majdnem minden faluban láthatja mindenki, hogy milyen lehetetlen állapotokat teremt csak az az egy körülmény, hogy a telek nagyságának minimuma nincsen megszabva. Falun, àhol elég a telek és olcsó a telek, olyan szűken építenek, hogy alig fér el ott az a