Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-426

Az országgyűlés képviselőházának 4.2* talosan és félhivatalosan, hogy ez az állítás nem. igaz, nincsenek ilyen segélyek. Most a legutóbbi kormánypárti értekezleten a miniszterelnök úr bejelentette, hogy ezeket a dugsegélyeket 'megszüntetik. Mégis csak voltak tehát ilyen dugsegélyek és mégis csak igaza volt Fábián Bélának, amikor azt mondotta, hogy az.ország károsítása az, ha ennyi és ilyen pénzeket ilyen célra elvonnak. Ugyanígy állunk az építkezési hitelmüveletek tekintetében. Az építkezések fellendítését mindenki követeli, és mindenki tudja, hogy ennek elérésére az építkezések racionális beállítása valóban egy segédeszköz. De ilyen megállapodással, ilyen altruisztikus, vállveregető és támogató rendelkezésekkel, így, minden órában egy evőkanállal nem lehet a helyzeten segíteni. Nézze meg a mélyen t. miniszter úr ennek a társadalomnak szörnyű megremegését és nézze meg a szörnyűségesen elborult tekintetét azoknak az embereknek, akik még ma is,; tíz év után is itt járnak és azt mondják, hogy: én kölcsön adtam a pénzemet az államnak és nem tudom visszakapni. Erre azt mondották. hogy e kölcsönök visszafizetése valutáris okokból és azért nem lehetséges, mert az államnak külföldi fizetési kötelezettségei nem enge-i dik, hogy a belföldi adósokat kielégítse. Ezt valaki még elhiszi? Azt képzeli a t. kormány,: hogy akad még komoly, józan, a számok ten-i gerébe belemélyedő pénzügyi politikus, aki elhiszi, hogy azért nem lehetett a hadikölcsönkötvény-tulajdonosokon évente 20 millióval segíteni az állami budgetben,^ mert máskép összeomlott volna a magyar állam pénzügyi költségvetése? Ezek a tőkecsoportok olyanok, mint azok a bűvészek, akik mutatványokkal állanak elő, s a laikus nagyközönség elhiszi azokat a mu-j tatványokat, a hozzáértők azonban már akkor! látják, hogy a tükörben hogyan jelennek meg a mutatványok igazi képei. Kegyeskedjék elhinni nekem miniszter úr, nem egy ellenzéki fakciozitás az, amellyel én itt felállók és óva figyelmeztetem, hogy vonja vissza ezt a javaslatot és dolgozzon ki egy^ oljian javaslatot, amely nem áll azon az állásponton, amelyen áll az előadó úr, aki azt mondotta, hogy azt hiszi, apró házak építésével jobban lehet szolgálni az építkezés ügyét. Az egyszeregyet nem lehet fejtetejére állítani. Egy építkezési kampány megindítása nem ilyen liliputi javaslatot kíván. Ezt a kérdést csak azokkal lehet megoldani, akik hivatásos építők. En azt mondom, hogy tegyen próbát a mélyen t. miniszter úr — egész politikai presztízsemet teszem rá — és e helyett egy olyan kölcsönkötvény-kibocsátást vigyen keresztül, amely kisebb kamatoztatás mellett biztosítja a kitűzött cél eléréséi Nem mondok mást, mint hogy állami garancia mel-l lett bocsásson ki építési kölcsönt úgy, mint ahogyan kibocsátottak Ausztriában. Es ha már ön belevette ebbe a javaslatba, hogy egy sorsolási tervet is ad, akkor ott van a Baulosenunternehmung, amely Ausztriában ragyogó eredményeket mutatott; ott ninca még házbér sem, megközelítőleg sincs olyan jövedelem, és mégis ott állnak a nagyszerűen fundált épületek, lakások a kispolgárság és munkásság százezreinek számára. Menjen el egvszer Hamburgba, vagy kisebb helyre, Karlsruheba és nézze meg, hogy ott 10 esztendő alatt mit építettek, nemcsak lakóházakban, hanem gyárakban és egyéb iparvállalatokban. Látni fogja, hogy ez nagyon egyszerű; a közönség, a nemzet sohasem szűkmarkú akkor, ha látja, hogy reális ellenszolgáltatást ülése 1930 október 28-án, kedden. 61 kap azért, amit tőle kívánnak. Csak az ilyen altruista dolgokkal méltóztassanak már felhagyni, ami mindig altruista a látszat szerint, valóban azonban üzlet, ismeretlen tényezők számára. (Kabók Lajos: Jó üzlet! Nagyon jó üzlet!) Mélyen t. pénzügyminiszter úr, ha kibocsát ilyen kötvényt, akkor állítom, hogy nyolc nap alatt lejegyzik. Miért? Azok jegyzik le, akiknek közvetlenül érdekében áll az, hogy az építés meginduljon. Ilyen javaslatot csak a kiválasztottak üdvözölnek, csak azok, akik azt hiszik, hogy; no, most megint a kartellárakon el fog menni ennyi tégla, ennyi vas és egyéb építési anyag. Nézzen ebbe bele, mélyen t.. miniszter úr, és akkor látni fogja, hogy kartellérdekek állanak e csoportok mögött, amelyek úgyszólván pénz nélkül, az állam kihasználásával, minden erőnek és gazdasági képességnek kihasználásával a maguk önző túlzott kapitalista érdekeiket szolgálják. Tudjuk, hogy ide fog jönni nemsokára^ a kartelltörvény. Miért vágunk elébe és miért cáfoljuk már előre azt a szándékot, amely a gazdasági életnek olyan rendszabályozását akarja, hogy ne legyen itt egyes favorizáltak kizsákmányoló ereje, hanem legyen az összességnek, a dolgozó embereik tömegeinek az a munkatevése, amellyel fel lehet lendíteni minden iparágat?! Szívlelje meg ezt a mélyen t. miniszter ár és mondja azt, hogv: nem a kiválasztott kartelleknek, nem a bankcsoportoknak csinálok én törvényjavaslatot. Az előadó úr azt mondja, hogy ezekkel sikerült nagyszerű megállapodást létesíteni. Miféle nagyszerűség rejlik abban, ha annak a tőkecsoportnak nem kell pénzért sem a zsebébe nyúlnia? Mert azt csak meg tetszik engedni, hogy az a tőkecsoport, — amelynek neve előttem ismeretlem, de bizonyára tekintélyes tőkecsoport — amellyel a miniszter úr leszerződött, és amelyről azt hirdetik, hogy idead 30 milliót, de nem ad, csak 6 milliót s ebből 3 milliót rögtön visszafizetnek neki a Pénzintézeti Központ útján, tehát 6 millió nyomban hoz neki 3 milliót, egy ilyen üzlettel nem lehet a köznek szolgálatára. Ilyen üzlettel lehet építkezést megindítani? Tízszer, hússzor ennyit szedhet össze a miniszter úr még a mai nyomorúságos gazdasági viszonyok között is, ha egészséges, államilag garantalt kötvényt bocsát ki. Minden építtető és épito is inkább leje^vzi azt a korlátozás nélküli, állami garanciával ellátott kötvényt, mint az ilyent. Hiszen a laikus közvélemény nem is tudja, hogy amikor ilyen kölcsönkötvényt kap, ezzel tulajdonképpen eladja a lelkiüdvösségét, eladja már előre azt a pici kis ingatlanát; nem tudja, hogy miféle konzekvenciák állanak elő, ha nem képes az annuitást fizetni. És erre a műveletre, egy 30 milliós emisaiós műveletre egy külön állást méltóztatik megint kreálni, (Fábián Béla: Leépítenek!) arra, hogy ellenőrizze ezt a műveletet. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: A képviselő fúr ezt az állítását is a politikai presztízséhez köti?) Itt van, olvasni csak tudunk talán. Talán a miniszter úr nem olvasta el ezt a javaslatot, (Derültség.) mert a javaslat ezt mondja (olvassa): «A pénzügyminiszter a Szövetkezethez megbízottat nevez ki, aki a Szövetkezet üzletvitelére felügyel s & kibocsátott kötvényeket ellenőrző aláírással látja el.» (Jánossy Gábor: Státusbeli tisztviselőt! — Fábián Béla: Nem ingyen fog ülni! — Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Ingyen fog ott ülni! — Zaj.) Nem tudom, miért intézte hozzám a pénzügyminiszter úr a kérdést. Engedje )mieg, hogy azt illő 10*