Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-426

60 Az országgyűlés képviselőházának millióért készpénzen vásárolja meg nyomban a | kötvényeket. (Jánossy Gábor: Ez képtelenség!) Most azft kérdezem, nem kétségtelen-e — semmiféle financzsenialitás nem kell ehhez — hogy ez a 30 milliós üzlet bagatell dolog? Ezért nem érdemes ilyén lármát csapni és nem érdemes kikiáltani ország-világ előtt, hogy a t. kormány most egy nagyszerű építkezési akciót fog folytatni. Dehogy fog folytatni. A t. kormány ezzel nem csinált mást, mint a bankok egy csoportjával létesített e*T reájuk nézve, úgy látszik, nagyon kedvező megállapodást, amely azonban sem az építtetőknek, sem a közönségnek javát semmivel nem szolgálja. Mert nézzék meg, hogy milyen feltételek mellett lehet kapni ezt a kölcsönt. 9'6%-kal kell törleszteni 20 esztendeig. Bátor vagyok azt mondani: ha a mélyen t. miniszter úr elhozatta volna Ausztriából azt a kölcsönt, amellyel felépítették ott a tömérdek házat és gyárat, ha méltóztatott volna azt elhozatni Hamburgból, ahol 2%-ra és 4%-ra kibocsátott kötvényekkel tudtak a gazdasági válság idején építtetni, akkor nagyon egyszerűen oldhatta volna meg a kérdést. Abban a naplóban, .amely be van kötve és amelyet most t képviselőtársam tart a kezében, ott van az a tervezet is, amelyet kamatozó kötvények kibocsátására és kamatozó jegyek kibocsátására nézve vPályi lEde tett közhírré s amely nagyon egyszerű Kolumbus-tojását vitte a nagyközönség elé. Az is sokkal jobb, sokkal könnyebb, az is szélesebb elterjedésre tarthat igényt, mint ez a javasiat, amely semmi egyéb, mint kigúnyolása és megcsúfolása annak az iparostársadalomnak, amely éhezve várja, hogy induljou meg már egy komoly aücio, legyen itt munka, termeies

t A fél húsz esztendőre kapja a kölcsönt/ E mellett a biztosíték mellett oda kell állnia az államnak és garantálnia kell veszteségi alap kreálásával ezeket a részleteket. Azt mondja, hogy 60%-ot ad. Tessék megnézni azt a rendeletet, amely korábban született meg, mint <ez a törvényjavaslat. Ez a rendelet még a LAB-kölesön idejéből szabályozza ezeket a kérdéseket. Tessék azokat a szigorú feltételeket megnézni, tessék azokat a lekötéseket megnézni, hol van és (hol volt az a világon, hogy előre a 'béreket, a lakbéreket leköti a mélyen t miniszter úr, úgyhogy ;a házat sem elidegeníteni nem lehet, sem megterhelni nem lehet, semmit sem lehet csinálni. Ügyláttszik, hogy mindezekre a bankcsoporttal kötött szerződés kötelezte a mélyen t. kormányt. A magyar állam presztízse nem engedi meg az ilyen szerződést, a magyar állam közhitele nem engedi meg, hogy harminc milliós emisszióért ilyen szörnyűséges shylocki feltételeket diktáljanak a magyar királyi kormánynak. Itt a mélyen t. előadó úr beszélt nekünk a békeviszonyokról, hogy még akkor is milyen nehéz volt hosszúlejáratú kölcsönöket kontrahálni, Nem tudok róla, hogy olyan nehéz lett volna, mert a záloglevélkiboesátó bankjainknak legfőbb üzlete volt abban az ihőben az, hogy fundált jelzálogpapirosokat bocsátottjaik ki. Most azt kérdem, van-e ennek ma — ha vállalkoznak rá *— valamelyes akadálya? Másutt is vannak ilyen alapok, azért nem akadályozzák meg azt, hogy olyan emisziiók történjenek, amelyeknél ez a lekötöttség és megkötöttség nincs meg. Hogyan méltóztatik elgondolni, ki fog itt építtetni, az a köztisztviselő-e, akinek kedvéért, úgylátszik, készült ez az egész javaslat, talán azért készült elöljáróban, mert akkor még, amikor ez a javaslat készült, nem tudták, ihogy külön adóval lesznek megszerencséltetve a köztisztviselők és fizeté6. ülése 1930 október 2B-án> kedden. süknél ilyen külön állami közteher járulékot kell nekik elszenvedniök. De ilyen annuitás, ilyen lekötöttség mellett, amikor még külön biztosítékról, valaminő külön ingatlanbiztosítékokról is beszél ez a törvényjavaslat, hogyan méltóztatik elgondolni mélyen t. miniszter úr, hogy akad valaki itt az országban, aki ilyen kölcsönöket fog igénybevenni, amikor ennél különbeket, sokkal különbeket kaphat? (Zaj a jobboldalon. — Perlaki György: Hol?) Nagyon egyszerű a dolog. Engedelmet kérek, az egész egy oénzszerzési kérdés. (Perlaki György: Igen!) Méltóztatnak tudni, hogy a mélyen t miniszter úr tárgyalt nem tudom, hány és hány bankkal az egységes ingatlan jelzálogkötvény kibocsátása tárgyában. Ezek a tárgyalások eredménytelenül végződtek, legalább a hivatalos kommünikék aképpen szólnak, hogy az összes tárgyalások nem vezettek eredményre. Mi nem tudhatjuk, hogy mi volt ezeknek a tárgyalásoknak tartalma, mi csak egyet látunk, azt, hogy azok után, hogy a tárgyalások eredménytelenül végződtek, fogja magát egy bank és kimegy Svájcba és létrehoz egy olyan dolgot, amit az állammal való tanácskozás során nem tudott létrehozni, egyszerre megjelenik a piacon és azt mondja: «En megmutatom, hogy többet tudok elérni, mint az állam» és egy 2'5 százalékos kamatozású papirost bocsát ki, amely svájci garanciával jelenik meg. Engedelmet kérek, mégis csak meg kell állnunk ennek láttára. En mégis csak többre tartom a, magyar államot, mint akármelyik bankot, mégis csak többre értékelem azokat az erőket és kapitális beruházásokat, amelyeket itt ennek az államnak minden rendű és rangú produktív munkával foglalkozó lakosa jelent, mintsem, hogy egy bank elmenjen és azt mondja: én meg tudom csinálni a magam szakállára. Higyje el a mélyen t. miniszter úr és higyjék el, mélyen t. képviselőtársaim, ezek a jelenségek, hogy konkurrencilális okokból, üzleti okokból virtust csinálnak abból, hogy több eredményt érjenek el, mint az állam, olyan jelenségek, amelyek sokat ártanak annak a közhitelnek és annak az erőnek, amelyet a magyar államnak képviselnie kell. Hogyan méltóztatik elgondolni, hogy majd egy nagy külföldi inveszticionális kölcsönt meg tudunk csinálni a közeljövőben, amikor a magyar állam egy tál lencséért eladja a maga garanciális képességét és 30 milliós emisszióval ideáll olyankor, amikor az a tőkecsoport, amelylyel szerződött, egy bagatell, rongyos hatmillió befizetés mellett rögtön 3 milliót keres és azt állítja, hogy: íme, egy tőkecsoport 30 milliót dobott a nép közé. Nem lehet így félrevezetni .hozzáértő embereket és magát a pénzpiacot, s nem lehet így veszélyeztetni azokat a relációkat, amelyek az állam konszolidációjának tengelyét keÜ, hogy képezzék. Higyje el a mélyen t. miniszter úr, hogy az ellenzéki oldalon mély fájdalommal és elkeseredéssel látjuk, hogy a budgetáris felállításoknál a mélyen t. miniszter úr sem a múlt évben, sem az idén nem igen mutatott takarékossági szempontokat, mert az 5%-os leírások szemfényvesztések. Nem 5%-os leírásoknak, hanem egy egészen más alapra fektetett pénzügyi politikának kellene érvényesülnie abból a célból, hogy ennek az államnak konszolidációs pénzügyi léte biztosítva legyen. Milyen hosszú ideig kellett harcolnia erről az oldalról Fábián t. képviselőtársamnak azért, hogy leleplezze azt, hogy itt milyen segélyeket osztogatnak titokban, és hogjr honnan veszik rá a pénzt Azt mondották sokáig hiva-