Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-426

Az országgyűlés képviselőházának J$'ê, a szakaszokba, amelyek a javaslatban foglal­tatnak, aki operálókéssel nyúl hozzá a mélyen j t. előadó úr által igen szépen megkonstruált ; előadásban bemutatott fejtegetéshez, annak rá ! kell jönnie arra, hogy ez a javaslat, amely az j építkezéseknek családi házak építésével való kontemplálását foglalja magában, mindent I szolgál, csak az építőipart nem szolgálja. Ez j nem egyéb, mint egyik csökevénye annak az elhibázott rendszernek, amely kirakatpolitiká- j val, a kirakatba tett egyes árucikkek fitogta- í tásával azt hiszi, hogy az üres boltot ezzel el ! lehet leplezni. Méltóztassék megengedni, t. Képviselőház, hogy mindjárt elöljárójában csak úgy általá­ban azt mondjam: a mélyen t. előadó úr és a törvényjavaslat fejtegetésének az az alapja, hogy azt Imondja: egy bankcsoporttal sikerült megállapodást létesíteni. En nagyon kérném a mélyen t. miniszter urat és nagyon kérném az előadó urat: tessék ezt a megállapodást idetenni a Ház asztalára, hadd nézzünk bele! Mi az, hogy megállapodást, létesítettek egy bankcsoporttal az építkezések tekintetében"? Miért ' nem létesítettek megállapodást az "' or­szág építő iparosaival, azokkal, akiknek élet­hivatásuk az, hogy építsenek? Idejönnek elibénk és azt mondják nekünk: mi megállapodtunk egy bankcsoporttal, hogy majd csinálunk egy szövetkezetet altruista céllal. (Rothenstein Mór: Magas kamatokkal!) En sohasem kételkedtem a mélyen t. minisz­ter úr jóindulatában. Ö szeretne segíteni sok mindenen, azonban egy hihetetlen akadály­verseny az, amely itt mindig felmerül, amikor a dolgok természetes rendjét lehetne megálla­pítani. A dolgok természetes rendje azt mondja, hogy minden országban, ahol ugyan­ilyen gazdasági nehézségek vannak, tudtak építeni. Mi sohasem tudtunk építeni. Az inflá­ció korszakában, — s ezért nem a mélyen t. miniszter úr a felelős, hanem az ő elődei — amikor Németország. Ausztria — ahol a pénz­ügyi válság már akutabb volt akkor, mint ná­lunk — fogták magukat és a papirospénzen utcákat, városokat, gyárakat építettek; mi ahelyett vertük a mellünket és azt mondtuk, a pénzügyi politikának homlokterében az volt: fel fogjuk tornászni a mi valutánkat, mi dacolunk ezzel az irányzattal. A miniszer úr nem mondotta, de a kormánynak akkor ez volt az álláspontja és itt tönkrement az épít­kezési lehetőség. Most ideméltóztatik jönni és azt mondja a mélyen t. miniszter úr: én csináltam egy meg­állapodást egy ^bankcsoporttal és annak ered­ményét, íme, prezentálom az országnak. Ebben a bankcsoporttal való megállapodásban a ban­kok — annyira ismerjük őket — kétségkívül megóvják a maguk érdekeit, amelyek nem va­lami altruista módon szoktak jelentkezni és én a t. Ház előtt ^mindjárt demonstrálni kívánom, hogy ez a javaslat semmi t egyéb, mint tőke­csoportok érdekének megóvása a köznek a ro­vására, az államnak, laz építkező csoportoknak és az egész közönségnek a hátrányára. (Hall­juk half elől. — Jánossy Gábor: Halljuk a bizo­nyítást!) Ugyebár ezért a kijelentésért felelős­séggel tartozik az, aki azt elmondja, (Ügy van! j Ügy van! a jobb- és a baloldalon!) méltóztassa- I nak tehát megengedni, hogy ezt most rögtön be­bizonyítsam. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a j baloldalon.) Azt mondja az előadó úr előterjesztésében, hogy 30 millió pengőt adunk családi házak épí­tésére; 30 millió pengőt. Először is már itt nagy tévedés van, mert 30 millió pengőt nem adnak, KÉPVISELŐHÁZI N^PLÓ. XXXI. ülése. 1930 október 28-án } kedden. 59 hanem adnak 10% levonásával 27 millió pen­gőt, mert a kötvényeket 90-es árfolyamon bo­csátják ki. (Neubauer Ferenc: Tévedés, mert csak 24-et adnak!) Kérem, az majd azután kö­vetkezik, amit a mélyen t. képviselőtársam, mint látom, bölcsen tud és nagyon jó volna, ha a t. túlsóoldal ;és a kereszténypárt volna szíves azt, amit^ Neubauer Ferenc t. képviselőtársam közbeszólás formájában a kormánypárt oldalá­ról mondott, megszívlelné, mert ez így van. Az első tétel tehát, hogy nem ad 30 milliót, hanem csak 27 milliót. Mármost miből áll elő a további juttatás ezekre a célokra? Azt mondja a javaslat, hogy fedezetről kellett gondoskodni. Fedezet? Engedelmet 'kérek, egy 30 milliós emisszióhoz, állami emisszióhoz, ott, ahol 1000 milliót meghaladó budget-vel dolgoznak, 30 millió pengő külön fedezet és külön garanciáik keresése kell egy bankcsoport irányában, amely­lyel szerződni kénytelen a magyar állam, hogy egy 30 milliós altruista módszerrel felépített építkezést létrehozzon? Hát, a magyar állam bonitása csak sokkal különb, nem kell ehhez semmi érv! En éppen azt akarom hangoztatni befelé és kifelé, mindenféle nyilatkozattal szem­ben, hogy az állam hitelét és presztízsét és azok­nak az energiáknak értékét, amelyek az állam dolgozó rétegeiben fel vannak halmozva, nem szabad így lebecsülni. Azt mondja: a fedezetről úgy gondosko­dom a bankcsoport irányában, hogy a LÂB­kölcsönökből 18,300.000 pengőt idesorozok ebbe a szövetkezetbe, mint veszteségi alapot. Vesz­teségi alapot egy jelzálogilag biztosított ilyen kölcsönnél? 30 milliónál 18 millió veszteségi alapot létesíteni s ezt a 18 milliót abból, amit a LÁB építkezései során befizetnek az állam polgárai, építtető polgárai, ebbe az altruista szövetkezetbe kell átutalni, oda kell depo­nálni? Ez lehetetlen. Hát, a magyar államnak nincs ilyesmire szüksége semmiféle bank­csoporttal és senkivel szemben. A magyar ál­lam csak jó 30 milliós emisszió kibocsátá­sára? Az előbb mondottam tehát, hogy 3 millió az annuitásnál, 18 millió a régebbi építtetők által befizetett törlesztési annuitásból: ez már 21 millió. De ez még nem elég. Azt mondj« ez a törvényjavaslat, hogy az állam köteles, felhatalmazzuk a pénzügyminiszter urat, hogy az állam hárommillió pengőért nyomban ilyen kötvényeket vásároljon a bankcsoportok ál­tal létrehozott, előttünk teljesen ismeretlen, a Ház elé nem terjesztett megállapodásnak biz­tosítására. Mit adnak tehát azok a nagy bankcsopor­tok és az a nagy pénzforrás, amely itt egy­szerre megnyílt és amelynek hozsannákat zeng­tek, mondván, hogy íme meg fog indulni az építkezés 30 millió pengővel, hogy itt munkaal­kalmak létesülnek. A nagy csinnadrattából mi a meztelen valóság? Ez: Ez a nagy altruista csoportosulás, amely ezt az előttünk egyelőre titkos megállapodást létesítette a miniszter úrral, csak 6 millió pen­gőt ad ide. Hatmillió pengőt azért, mert 3 mil­lió elvesz az annuitásban, 18 milliót a befize­tett részletekből utalnak át, 3 millió pengőt pe­dig készpénzben idead az állam arra, hogy megvásároljon kötvényeket. Ez 24 millió, amint onnan a kormánypártról közbeszólóan már megmondották. Marad tehát hatmillió. Hatmil­liót adnak tehát ide papiroson, amelyre nézve azonban majd befolynak a szövetkezetbe a ré­gebbi építkezők annuitásai és hárommilliót nyomban keresnek ezen, hiszen az állam három­10

Next

/
Oldalképek
Tartalom