Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-426
56 Az országgyűlés képviselőházának À Következik a határozathozatal. Kérdem a t Házat, méltóztatnak-e a most tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban a pénzügyi és közigazgatási bizottság szövegezésében a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nemí (Igen! Nem!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Griger Miklós jegyző (olvassa a címet. — Szilágyi Lajos szót kér). Elnök: Szilágyi Lajos képviselő urat illeti a szó. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! A címnél teszem szóvá, hogy az igen t. pénzügyminiszter úrnak nem méltóztatott nyilatkozni arra a kérelmemre, hogy miként a tárgyalás alatt lévő vármegyék nevében felvett törlesztése» kölcsönöket annakidején a kormány biztosította, hajlandó-e az igen t. kormány annak a kérelemnek eleget tennii, hogy a községek számára is gondoskodjék hosszúlejáratú kölcsönök felvételéről. Az igen t. miniszter úrnak erre nem méltóztatott nyilatkozni. Nem retirálok meg és újból felteszem a kérdést. Méltóztassék ebben a tekintetben is az ország községeit táj ék ózta taii. De itt említem meg a címnél — régi parlamenti szokásnak megfelelően — azt, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr nyitott ajtókat döngetett akkor, amikor nekem azt mondotta, hogy nem lehet egy útépítést így kifogásolni, hogyha pláne az a portalanítás kérdésével függ össze. Nem arról van szó, igen t. pénzű gymitiiszter úr. Neon azt kifogásoltam én, hogy az utakat kijavítoti'álk, hanem azt, hogy egy kormányelhatározás községi költekezést idéz elő. A kormányelhatározás idézzen elő állami kiadásokat, de ne idézzen elő egy kormányelhatározáis községi kiadásokat. Csak erről van szó. Tehát ha azt méltóztattak határozni, hogy ott kiköveztetik, az átkelési szakaszokat, rendben van, de méltóztassék akkor arra is gondolni, hogy az út széle is az állam feladatkörébe tartozik. Az országutak széleit, az árkokat mindenütt az állami költségvetés terhére tartják rendbeoii, Berettyóújfaluban pedig az történt, hogy azt a néhány méternyi szélességet kikövezték kockakövekkel, azután pedig ráparancsoltak a községre, hogy a többit a község csináltassa a járda széléig, ami annyit jelent egyúttal, hogy 35.000 pengőt fizet a község a középnek kikövezéséért, ezenfelül pedig vegyen fel a község még a járda széléig való kikövezéshez kölcsönt, ami a község háztartását évi 18—19.000 pengő újabb teherrel terhelte meg. Megint csak nem azt kifogásolom, hogy iskolát épít a kormány. Ezt józan ésszel nem lehet kifogásolni, de ha kormányelhatározás alapján a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr csinál valamit, akkor csinálja az egészet államköltségen, nem pedig úgy, mint ahogy itt történt, hogy szerencse érte ugyan a községet abban a tekintetben, hogy a miniszter úr a hóna alá nyúlt, viszont belekergetőzött a község abba^ha már a miniszter úr az iskola építését lehetővé tette, hogy építsen a község hozzá tanítólakásokat és építsen a község tanfelügyelői hivatalt és lakást, ha már megkapta a tanfelügyelőt. Arról van szó csupán, hogy a kormányelhatározások ne borítsák fel a községek háztartásának egyensúlyéit Könnyű úgy kormányozni, hogy a kormány átvállalja a terhek egy részét, a többit pedig a községekre rója. Arra kértem a miniszter urat, hogy mi16. ülése 1930 október 28-án } kedden. niszterkollégáinál is méltóztassék közbelépni az iránt, hogy alkotásvágyuknak némi határt szabjon az» hogy egyes intézkedések következtében a községi háztartásokra mindig újabb és újabb terhek keletkezzenek. Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jep-vző: Nincs feliratkozva senki. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem.)^ Ha senki nem kíván szólni, a cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Kérem az 1. § felolvasását. Griger Miklós jegyző (olvassa az 1. és 2. szakaszt, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a Ház a tö vény javaslatot részleteiben is letárgyalta és annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Következik ^ az építkezések előmozdítását célzó egyes intézkedésekről szóló törvényjavas>«it (írom. 1048, 1057) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Temesváry Imre előadó: T. Képviselőház! Abban a szomorú gazdasági helyzetben, amely napjainkban szinte már világjelenséggé fokozódott, kétségkívül a munkanélküliség kérdése, a munkanélküliség problémája az, amely az államhatalom legsürgősebb beavatkozását követeli. Csak örömmel üdvözölhetjük a kormány; nak azt a bölcs elhatározását, hogy a fokozódó munkanélküliség bizonyos mértékű enyhítése tekintetében olyan intézkedéseket kíván keresztülvinni, amelyeknek révén, a különböző foglalkozási ágaknak egy igen tekintélyes csoportja munkaalkalomhoz fog jutni. Egyik ilyen természetű tervezetet foglal magában az előttünk fekvő törvényjavaslat, amely az építkezések előmozdítását célző egyes intézkedésekről és az Országos Lakásépítési Hitelszövetkezetekről szól. Ez a törvényjavaslat két igen nagy jelentőségű célt tűzött ki. maga elé. Mind a két cél nagy horderejű szociális gondolatból ered. Egyik célja a fokozódó munkanélküliség enyhítése, másik célja pedig a gyengébb gazdasági egyedeknek, különösen a közszolgálati alkalmazottaknak és magánalkalmazottatknak, de ezeken kívül egyéb építtetőknek is. megadni a lehetőséget ahihoz, hogy húszesztendős törlcsztéses kölcsön mellett maguknak családi házat építhessenek. T. Ház! Dacára a még mutatkozó lakásszükségnek, <az építkezési tevékenység egyáltalában nem képes fokozódni, sőt azt mondhatjuk, hogy napjainkban az előző esztendőkhöz mérten az építkezések terén nagymértékű visszaesést látunk. Ha ennek okát kutatjuk, ezt megtaláljuk az általános gazdasági helyzet megromlásában, de megtaláljuk az építkezési költségnek még mindig igen magas voltában, legfőképpen pedig az építkezéshez szükséges tőke hiányában. Tapasztalatból tudjuk, hogy még a boldog békeidőkben sem voltunk képesek építkezéseinket hazai tőkéből fedezni. Hiszen akkor is hitelszükségletünk legnagyobb részét import tőkével, hosszúlejáratú kölcsönök igénybevételével voltunk kénytelenek fedezni. Annál nehezebb a helyzet ma, amikor köztudomású, hogy a hazai belső tőke még a rövidlejáratú belső tőke szükségletünket sem képes fedezni s annál kevésibbé tapasztaljuk azt, hogy a belső nemzeti, tőke igyekeznék hosszúlejáratú kölcsönökben elhelyezkedn természetes is, amennyiben a belső tőkeképződés, amelynek hű képét a postatakarék és budapesti nagyobb bankoknál elhelyezett tőkék
