Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-426

Az országgyűlés képviselőházának h26. ülése 1930 október 28-án, kedden. 55 modorban, amelyet ő itt szükségesnek tartott | használni és köszönöm, hogy legalább a szordinót feltette, mert nem tudom, különben hová fejlődött volna e tekintetben az ő

r felszólalása. Mindenesetre azonban az ő stílusában vagyok bátor hozzá egy kérdést intézni: vájjon tudja-e a képviselő úr, hogy Csonka-Bihar vármegye a trianoni szerződésnek az áldozata és tudja-e a képviselő úr, hogy hála Istennek, nem minden község és nem minden vármegye áldozata Trianonnak? (Szilágyi Lajos: Azt tudom!) Ha ezt tudja, akkor ne méltóztassék általánosítani az egész országra, s hogyha vannak bajok CsonkaBihar vármegyében, ezeket úgy feltüntetni, mintha ezek országos bajok, vagy országos jelenségek volnának. Méltóztassék vitába (Szállani saját szűkebb honfitársaival atekintetben, vájjon ott megvolna-e a többsége a közvéleményben annak, hogy ez a hat jiáaásra terjedő csonka vármegye megszűnjék, (Szilágyi Lajos: Most már nem!) odakapcsoltassék egy másik vármegyéhez, vagy pedig fenntartassék abban a területben, amelyben ma van, mint önálló vármegye, amely nem a legkisebb vármegyénk semmi tekintetben, sem területileg, sem lakosságilag, még kevésbbé pedig egyéb jelentőségében. így általánosítani nem lehet és nem szabad, mert nem felel meg az igazságnak, ha mi ilyen helyi jelenségekből akarunk következtetni az általános helyzetre. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Abban igaza van a t. képviselő úrnak, hogy a legnagyobb és a legalkalmasabbnak f látszó községet választották ki székhelynek, és ez a község semmi tekintetben nem volt felkészülve — természetesen — arra, hogy vármegyei székhely legyen. Ebből következnek az ő bajai. Ezekbe a bajokba részben nem saját hibájából jutott, de részben — mint a képviselő úr is mondotta — saját hibájából: egyszerűen elfogta azt a községet egy bizonyos kábulat, hogy most egyszerre • megyei székhely lett és igyekezett megyei székhely nívójára felemelkedni pár év alatt, amiért adósságokba keveredett. Ennek a konzekvenciáit le kell vonni abban a községben, abban a vármegyében és le kell vonni országosan is. Abban a községben észre kell térni, — bocsánat a szigorú kifejezésért — fel kell hagyni azzal a — hogy úgy fejezzem kii magam — túlzott, majdnem nagyzási hóborttal és nem kell ambicionálni azt, hogy egyszerre vetekedjék olyan megyeszékhelyekkel, amelyek századok óta székhelyek. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon) Másrészt azonban, legyünk* igazságosak: ha mi oda vittük a megyeszékhelyet és bevittük az összes hivatalokat, akkor ott bizonyos kulturális követelmények állanak elő, amely kulturális követelményeknek pedig eleget kellett tenni. (Igaz! Úgy van!) Ami most a vármegyét illeti, ez azt jelenti, hogy a vármegyei székhely ilyen bajaiban a vármegyének is segítségül kell lennie, aani pedig az országot illeti, tekintettel arra, hogy itt a trianoni szerződésből előállott bajról van szó, igaza van a képviselő úrnak: a kormánynak is bizonyos támogatásban kell részesítenie ezt a községet, hogy ezekből a bajokból kijuthasson. Abban a törvényjavaslatban, amelyet azt hiszem, ebben az évben szerencsénk lesz még a r Ház_ elé terjeszteni és amelyben a községi háztartások bajait igyekszünk majd orvosolni, figyelemmel kívánunk lenni arra a néhány községre és városra, amely rajta kívüleső körülmények folytán is ilyen bajokba jutott, s méltóztassék megengedni, — és azt hiszem, hogy a Ház helyesli azt — hogy ezeket a kérdéseket I ne ennél a javaslatnál, hanem a majd benyújtandó javaslatnál tárgyaljuk. Még csak egy megjegyzést vagyok bátor tenni. Kifogásolta a képviselő úr, hogy ott iskolákat és utat gyorsabb tempóban építettek, s hogy ott járdákat kellett építeni. Ha megyeszékhellyé vált &gy község, amely nem volt arra berendezve, természetes, hogy azt a községet el kell látni ezekkel a kultúrintézményekkel. A világítás létesítése is elég sürgős volt^ tekintve, hogy mindez történt azzal a községgel és nem várhatta meg azt, hogy az időközben kiépült transverzális villanyvezetékből kapjon áramot. Kérem azonban, hogy ne tessék azért olyan könnyedén odadobni, hogy valami luxus volna az, ha az átmenő szakaszokat olyan burkolattal látja el a kereskedelemügyi miniszter úr, amely burkolat egyrészt állandó jellegű, másrészt pedig pormentes. Meg kellett ezeket tenni azért, mert a tapasztalat szerint a községekben, ahol a forgalom ezeken az utakon nagyobb és ahol a háziállatoknak az utakon való pusztításai révén a vízzel kötött makadámok a legrövidebb idő alatt tönkremennek, mert a tyúkok egyszerűen kikaparják, valami állandó burkolatot kellett létestíeni. À képviselő úr ismeri azt a másik nagy szempontot is, s én éppen azért szólalok fel, mert mint pénzügyminiszter, én voltam a követelője annak, hogyha mi utakat építünk országosan, akkor az első feladatnak annak kell lennie, hogy a községeken keresztül olyan burkolatot létesítünk, amely a pormizériákat megszünteti. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt követeli a közegészségügyi érdek és a kép viselő^ úr, akinek szintén hazája és ismeri azt a vidéket, tudja, hogy ott nyáron szárazságban — minthogy száraz annak a községnek a klímája —

r egyszerűen lehetetlen a megmaradás az ott lévő végtelen nagy por miatt. Ez áldás arra a községre, és hogy ezt megcsinálták, azt nem diiffikultálni, hanem dicsérni kell s én a magam részéről nemhogy arra nem fogok biztatni, hogy ezt az akciót félbehagyják, hanem mindenkor arra sürgetem a kereskedelemügyi miniszter urat, — és ő egyetért velem ebben — hogy ezeket az átmeneti szakaszokat lehetőleg soronkívül létesítsék és csinálják meg. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a balközépen.) r Nem akarok a t. képviselő úrral vitá-ba szállni, csak a tárcámat érdeklő egy kérdésre akarok még itt kiterjeszkedni, s ez az, hogy a kataszteri felvételek a tagosítás folytán ott elmaradtak. Ez — sajnos — nemcsak itt van így, hanem az ország több részében is és gondolom, tavalyi budget-beszédemben voltam bátor kiterjeszkedni arra, hogy felfogadott jalkalmazottakal és mérnökökkel is kiegészítve, igyekszem ennek a kérdésnek lehető gyors rendezésére és megoldására, hogy ezek a jogbiztonságot és az adóigazgatást is hátráltató körülmények mielőbb megszűnjenek. Utána fogok nézni^ a konkrét esetnek; nem tudom mi az akadálya, hogy ez ott nem volt keresztülvihető, vájjon ennek közigazgatási, vagy jogi akadálya van, de ezt a közigazgatási esetet megfelelően rendezni fogom. Kérem a törvényjavaslat elfogadását. (Helyeslés a, jobboldalon és a balközépen.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek sincs, a tanácskozást tehát befejezettnek nyilvánítom. (Szilágyi Lajos: Szót kérek félreértett szavaim valódi értelmének helyreigazítása címén.) Ezt csak a napirend megállapítása után van jogában a képviselő úrnak megtenni. (Szilágyi Lajos: Olyan sok a dolgunk!)