Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-426

54 Az országgyűlés képviselőházának J. egy részét és így tovább. így bele lehet kergetni felsőbb nyomással egy községet és egy község vezetőségét a teljes és tökéletes tönkremenésbe. En tehát azt kérem ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása kapcsán az igen t. pénzügyminiszter úrtól, méltóztassék gondoskodni arról, hogy a most tárgyalás alatt lévő vármegyei törlesztéses kölcsönökhöz hasonlóan községi törlesztéses kölcsönök is biztosíttassanak. Ennek hiányában összeroppannak a községi háztartások és ez megint vissza fog hatni arra a nagyon féltett államháztartási egyensúlyra is. íme a konkrét példa: ez a község tavaly még csak 75% -os pót adót volt kénytelen megállapítani, a jövő évre pedig már 189%-os községi pótadót állapított meg. Kérdezem: hol van a kormány segítő keze, hol van a miniszterelnök úr bejelentett segíteni akarása abban az esetben, ha az államháztartás egyensúlya megóvatik ugyan, de a községi pótadót például ebben a községben 75%-ról 189%-ban állapították meg? Kérdezem: józan ésszel el lehet-e ezt képzelni, vagy aki községekben járt már és a községi háztartásokkal foglalkozott már, el tudja-e képzelni, hogy ennek a községnek lakosai valaha áldani fogják a kormány segítő kezét, ha ebben a tekintetben nem történik semmi intézkedés? Kérem tehát az igen t pénzügyminiszter urat, méltóztassék hosszúlejáratú kölesönökről gondoskodni. Addig pedig, amíg hosszúlejáratú kölcsönöket nem kaphatnak a községek, méltóztassék az ilyen példák gyanánt felhozott községeket megfelelő segélyben részesíteni. Teljesen ki van zárva, ihos-v 189%-os pótadót elbírjon egy község, és^ lelkiismeretlen könynyelműség kellene hozzá, ha felülről, a^ központból, »a kormány részéről nem történnék intézkedés ilyen esetben. Méltóztassék a legszigorúbb ellenőrzés alá venni az ilyen gazdálkodást, méltóztassék a legszigorúbb megtorló rendelkezéseket alkalmazni az ilyen községek élén álló egyének ellen, mindkettőt köszönettel veszem, csak azí nem, hogy nem történik semmi. Csak abba nem tudok belenyugodni, hogy a bejelenteti kormányelnöki programmban ne szecepeljen benne a községek hóna alá való nyúlás is. Kérem az igen t. pénzügyminiszter urat arra, hogy miniszter kollégáinál is méltóztassék közbelépni abban a tekintetben, • hogy értsék meg a maguk nagy alkotásvágyában azt, hogy a községek nem bírnak el újabb terheket. Különösen a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat méltóztassék figyelmeztetni pénzügyminiszteri szempontból arra, hogy lehetetlen arra bazirozni, hogy amikor a maga alkotássorozatában nem tudom a hányezredik újabb objektumot létesíti, ugyanakkor minden ilyen alapításnál a községeket is megterheli. Hiszen köszönettel vesszük, .ha ő a b

erettyóujfalusi református elemi iskolának^ ad, de ha úgy ad, hogy ugyanakkor a községnek váltókölcsönt kell felvennie, hogy az őt ért nagy szerencse következtében félbe ne maradjon az az épület és lakás nélkül ne maradjon a tanító: a község megköszöni az ilyen jóindulatot, amikor egy miniszter alkotásvágya következtében azután a másik oldalon tönkremegy maga a község. Hasonló a kérelmem abban a tekintetben, hogy méltóztassék a kereskedelmi miniszter úrnál is interveniálni. Könnyű azt mondani, hogy közmunkákat követelünk, de semmi értelme sincs az olyanfajta közmunkák elrendelésiének, amelyek visszafelé sülnek el, amelyek 6. ülése 1930 október 28-án, kedden. látszólag átmenetileg egypár embert megfelelő munkabérben, napszámban részesítenek, ellenben a község évekig nyögi azt a munkaalkalomteremtést. Bihar vármegyében Berettyóújfalun keresztül vonul a híres Debrecen— fehértemplomi műút. Nekünk jó volt évek hosszú során át a régi műút is. Most az újítás folytán az átmeneti szakaszoknál kockakövekkel rakták a község területét. Megköszöni, a község, ha az állam ezt a saját háztartásának költségére teszi. De amikor az ilyen kormányintézkedés azt eredményezi, hogy a község háztartását újabb 35.000 pengő kölcsönnel kell megterhelni, akkor már senki sem örül azoknak a kockaköveknek. Ha az igen t, kereskedelmi miniszter úr a maga útépítési vágyával, amely teljesen hasonló a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr alkotásvágyához, azt csinálja, hogy kockakövekkel kiköveztet esry országutat, amely évtizedeken keresztül kitűnő és jó volt, akkor méltóztassék arra is gondolni, hogy a kockakövek széle és a járda közötti területet is az állam ' terhére^ készítsék el úgy, mint ahogy az országút szélén levő árkok ip.egásása is állami költségen történik. Ha egy utat keresztülvezetnek valamely községen és úgy kövezik ki, hogy a kockakövek szélétől a járda széléig terjedő területet azonban a község kövezze ki: ez egy községnél évi 18.000 pengő újabb terhet jelent, mégpedig nálam>egy község az út szélének kövezéséért részletekben fizet 4543 pengőt és fizet még kamatokban 14.905 pengőt. Az ilyen intézkedések, amelyek egyben a \ községet is nyomják, természetszerűleg vissza- ' felé sülnek el, A kormány itt bejelenti a maga kilométer vonalát; sokszor beleszédül a képviselő is, amikor hallja, hogy itt hány száz kilométert fognak építeni, ugyanakkor azonban senkisem beszél arról, hogy ezt az állam nemcsak a maga költségén csinálja, hanem megterheli a községek háztartását is, mint ahogy tette Bihar vármegvében Berettyóújfaluban a Berettyóújfalu—földesi útszakasz építésénél, ahol a községre újabb évi 3000 pengő terhet ró rá csak az. hogv az állam utat épít Berettyóújfaluból Földesre. T. Képviselőláz! Csupán egy pár példát mondtam, de ezek a péld'á.k kiabálnak. Egy_ község-ben tavaly 75% volt a községi pótadó, jövőben 189% lesz; ezek a számok beszélnek, segítségért kiabálnak az igen t. pénzügyminiszter úrhoz. A törvényi avaslatot — mint említettem — természetszerűleg elfogadom, nem győzöm azonban eléggé hagsúlyozni a t. Képviselőház előtt, hogv a hosszú parlamenti szünet után egyik legfőbb kötelességünknek kell, hogy tartsak a községek háztartása rendbehozatalának ügyét is. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Senki feliratkozva nincsen. Elnök: Senki feliratkozva nem lévén, kérdem, kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván szólni! Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott igen t. kéoviselő^úr magához a tárgyhoz — mint ő is előrebocsátotta — nem igen kívánt szólni, hanem felhasználta ezt az alkalmat arra, hogy egy egyveleget adjon itt elő azokból a helyi fájdalmakból, amelyek Csonka-Bihar vármegyének főleg székhelyét, Berettyóújfalut érintették és sújtották. En természetesen nem fogom követni a t. képviselő urat abban a leckéztető