Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-426
52 Az országgyűlés képviselőházának 426. ülése 1930 október 28-án } kedden. telepén 1930. évi március hó 16-án, az ünnepélyről távozó egyének között a kapu kijáratainál a «Népszava» című lap 1930. évi március hó 7-iki (55. s'z.) számából engedély nélkül külön lenyomatot osztogatott a csendőrörs jelentése szerint az Örs hat darab lappéldányt lefoglalt. Tekintettel arra, hogy az ingyenpéldány egy parlamenti "ülés naplójának a kivonata legnagyobb részben és csupán néhány ingyenes példány kiosztása történt, a bizottság megállapította, hogy noha a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés nevezett képviselő személye és a vonatkozó kihágás között nem kétséges, zaklatás esete forog fenn, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Kabók Lajos országgyűlési képviselő mentelmi jogát ezen ügyben ne függessize fel. Elnök: Szólni senki sem kíván. A vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Képviselőházat, méltóztatik-e az előadó úr javaslatált elfogadni, nevezetesen, hogy Kabók Lajos képiveslő úr mentelmi joga ebben az ügyben ne függesztessék fel? (Helyeslés.) A Ház a javaslatot elfogadja és Kabók Lajos képviselő úr mentelmi jogát ebben az ügyben nem függeszti fel. Napirendünk szerint következik a vármegyék nevében felvett törlesztéses kölcsön alapián kibocsátott kötvények óvadékképességéről szóló törvényjavaslat (írom. 895,1056) tárgyalása. Temesváry Imre előadó urat illeti a szó. Temesváry Imre előadó T. Képviselőház! Midőn az 1926 : XV. te. 19. §-a felhatalmazást adott a pénzügvi kormányzatnak, hogy a belügyminiszterrel egyetértőleg egy külföldi pénzcsoporttól a vármegyék és községek részére hosszúlejáratú kölcsönt vehessen fel, ugyanakkor a külföldi pénzcsoporttal kötött szerződésben kötelezte mag v át a kormány arra is, hogy az e felveendő hosszúlejáratú kölcsön alapján kibocsátandó kötvények óvadékképességéről is gondoskodni fog. Az említett felhatalmazás alapján a vármegyék részéről tudvalévően két részletben összesen 2,250.000 font sterlingnyi összeg vétetett fel, mégpedig 1926ban 1,250.000 font sterling 7 és M%-os kamatozás mellett, 1927-ben pedig 1,000.000 font sterling 6 %-os kamatozás mellett. Ez a kölcsön tudvalevően az angol pénzpiacon nyert elhelyezést. Minthogy ezek a kibocsátott kötvények egyébként is mindenben megfelelnek azoknak a feltételeknek, amelyek alapján az egyéb közkölcsönök is rendszerint óvadékképesekké váltak és alkalmasakká voltak téve arra, hogy azokban az állam, a vármegyék, a községek, hitbizományok pénzei vagy pedig letéti pénzek, különösen pedig a gyámoltak és gondnokoltak pénze gyümölcs özőleg helyeztessenek el, ennek következtében a kötvények hitelképességének emelése szempontjából is szükséges, hogy az óvadékképesség ezekre a kötvényekre vonatkozólag is megadassék. Ez az előttünk fekvő törvényjavaslat tehát az említett 1926 : XV. te. alapján a vármegyék nevében megkötött szerződésben említett külföldi hosszúlejáratú törlesztéses kölcsön alapján kibocsátott kötvényekre nézve az óvadékképesség megadását javasolja. Meg kívánom azonban jegyezni, hogy ebbe a törvényjavaslatba — az egyes értekpapírok óvadékképességére vonatkozó egyéb törvényeinktől eltérően — nincsenek felvéve az értékpapírok szolgálati és üzleti biztosítására vonatkozó intézkedések. Ez pedig azért történt, mert tudvalevően az 1904 : VII. te. a szolgálati biztosítékot teljesen megszüntette és az üzleti biztosítékokat illetőleg ezekre a kötvényekre nézve már a 4260/1929. számú M. E. rendelet kimondotta azt, hogy üzleti biztosítékul alkalmasak. Ezekben voltam bátor a törvényjavaslatot általánosságban ismertetni. Tisztelettel kérem, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot általánosságiban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Ház! A vármegyék nevében felvett törlesztéses kölcsön alapján kibocsátott kötvények óvadékképességéről szóló törvényjavaslatot természetszerűleg ' elfogadom. Amikor azonban idevonatkozó álláspontomat leszögezem, természetszerűleg előttem van a vármegyéken kívül a községek anyagi helyzete is és óhajtottam volna, hogy ugyanakkor a községek nevében felvett törlesztéses kölcsönökről is beszélhetnénk a magyar Képviselőházban. Az egységespárt legutóbbi pártértekezletén a miniszterelnök úr nyilatkozott a kormány jövendő terveiről, őszinte sajnálatomra, a miniszterelnök úr a Képviselőházat még nem látta szükségesnek tájékoztatni és így minden egyes felszólaló képviselő arra van kényszerítve, 'hogy az egységespárt házi értekezletén elhangzott miniszteri nyilatkozatokból merítse a kormány jövendő programmját és ahhoz kapcsolja a maga kritikáját. Megértem azt, hogy a jelenlegi kormány görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy az államháztartás egyensúlyát minden körülmények között megóvja és megvédelmezze. Ebben a tekintetben ellenzéket nem fog találni magával szemben. Feltűnik nekem azonban az, hogy miközben a miniszterelnöki nyilatkozat beszél az államháztartás egyensúlyáról és beszél a' magánháztartás egyensúlyáról, nincs egyetlen szava sem a miniszterelnöknek a törvényhatóságok háztartásáról — mert az is van — és nincs egyetlen szava a községi háztartások egyensúlyáról, amelyek a legnagyobb veszélyben vannak. En tehát felhasználom a legelső alkalmat, amikor a parlament érdemleges tárgyalás alá vesz egy törvényjavaslatot és ennél a ^legelső alkalomnál figyelmeztetem az igen t. pénzügyminiszter urat arra, hogy Magyarország területén a községek legnagyobb része pénzügyi zavarban van, Magyarországon a községekben a háztartások egyensúlya felborult és a kormánynak ezen segítenie kell. Sürgetem és követelem a kormánytól azt, hogy a községek számára eszközöljön ki minél előbb hosszúlejáratú kölcsönöket, mert ha a kormány ezt nem •. teszi, akkor kétségtelen, hogy abbeli törekvése, hogy az államháztartás egyensúlya megóvassék, szintén nem fog sikerülni. Teljesen abszurd dolog volna még csak feltételezni is azt, hogy az adófizetőalany az államháztartás iránti kötelezettségeinek eleget tud tenni akkor, amikor viszont községi pótadókkal annyira túlterheltetik, hogy a községi pótadók súlya az adóalanyokat megsemmisíti. Konkrét példát mondok az igen t. pénzügyminiszter úrnak és r felhívom a Képviselőház figyelmét Bihar vármegye jelenlegi székhelyére, Berettyóújfalura, amely kiáltó példa abban a tekintetben, hová jut egy község akkor, lia ^elhanyagolják a községi háztartások ellenőrzését, t ha a kormány nem gondoskodik a községi háztartások feletti ellenőrzésről is. Bihar vármegye jelenlegi székhelye ezelőtt négy esztendővel még vagyonos község volt, ma pedig teljesen a tönk szélén áll tisztán azért,