Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-425

38 Az országgyűlés képviselőházának 425. ülése 1930 október 27-én, hétfőn. a 80 pengőt megfizeti. Gr. Károlyi Gyula 200 pengővel, az egyik püspök 80 pengővel jelentkezik. T. Ház! En nem Vagyok hajlandó a nyomorenyhítő javára befizetett fillérekért, ezekért a forró vaslapra esett esöppekért a szükséges lelkiismereti megnyugvást ezeknek az uraknak szállítani. Keresztény állam vagyunk, ezt kihangsúlyozza mindenki. A kereszténység parancsai között, az elsők között van az, hogy az éhezőnek ételt, a szomjazónak italt, a mezítelennek ruhát és a hajléktalannak szállást adjunk. Menjünk szét az országban és nézzük meg, hogy azok a keresztény urak és vállalatok betartják-e ezeket a parancsokat most az orosz és indiai éhségnek beállta előtt. Azokat, akik a nagy vagyon magántulajdonának az alapján állanak, úgy látom, szép szóval, figyelmeztetéssel hiába szólítjuk fel ennek a nyomornak meglátására, hiába figyelmeztetjük őket kötelességeikre ezzel a nyomorral szemben. A törvényhozás helyezkedjék az élet magántulajdonának, az élet szentségének az alapjára, mert ezt fenyegeti a nyomor. A törvényhozás tehát álljon oda törvényhozási intézkedésekkel a nyomoron enyhíteni, segíteni legalább olyan mértékben, amennyire elintézhető ez a világgazdasági okdktól függetlenül idehaza, nem inségkenyérrel, nem népkonyha-koszttal ; még az elnevezésben is mennyi megszégyenítést találnak annak számára, aki ennek igénybevételére rá van szorulva! Hát nem félnek attól, ^ hogy a mélységbe lökött és emberi méltóságától megfosztott lény majd sem törvényi, sem erkölcsi szabályokat nem fog kötelezőinek tartani maarára, amikor éhezik, amikor nyomorog, s amikor éhsége és nyomora &

f legmagasabb fokra fog felhágni? Jön a tél és még mindig csak beszélünk, beszélünk valamennyien itt ebben a parlamentben közmunkáról, gazdasági rendszabályokról. A parlament néha ülésezik, néha nem, a nyomor azonban permanens, és sem é.inel, sem nappal nem szűnik meg. Az anya ráfekszik a szalmazsákjára, amelyről már az utolsó terítőt is eladta és felgyújtja magát a gyermekével együtt; a rokkant, aki hiába instanciázik kályhafűtősegédi állásért, megbicskázza magát; a piaci szemét elli ordasát meg kell nézni, amint esténként a nyomor odaáll a maga kis zacskójával és a piaci szemétből kikotorja azt a maradék káposztát, kalarábéfejet, vagy rothadt krumplit, hogy másnapig valamivel csillapítsa az éhségét. T. Képviselőház! Város és falu egyformán szenved, város és falu egyformán idefordul a ^yiselőházlhoz, az ő választott vezetőihez segítségért. Vagy teljesítjük ezt a kötelességünket, vagy pedig át kell hogy adjuk a helyün-/•* azoknak, akik segíteni tudnak ezeken a bagókon. (Gáspárdy Elemér: Hol vannak?) Van még Magyarországon ennivaló, t. Képviselőház, van még annyi ennivaló Magyarországon, hogyha a bőség nem ismeri fel az önmaga kötelességét ebben a szomorú időben, akkor a Képviselőház törvényhozási intézkedésekkel rászorítsa őt kötelességére. Sürgősen tessék ezzel törődni, ne az alkalmazottak kereseti adójának, a 20 pengős heti kereseti adónak megadóztatásával és felemelésével. (Perlaki György: Azt senki sem adóztatja meg!) Ezt célozza a mi indítványunk, amely szerint az elnök úr napirendi indítványával szemben javaslom, hogy a Ház holnapi ülésének napirendjére tűzze ki f Kéthly Anna és társainak a nyomor enyhítésére alkalmas rendszabályok megalkotására vonatkozó indítványát. Azt hallom, hogy erről formai okokból nemlehet beszélni. Ha ez igaz, ha a Képviselőház formai okokból nem akar ezzel a kérdéssel foglalkozni, akkor a mi szerepünk nagyon hasonlít azokhoz a háborús hivatalos jelentésekhez, amelyek azt mondották, hogy Nyugaton a helyzet változatlan, és a jelentés mögött^ _ ott volt a nyomor, a szenvedés, a szenny, a fájdalom és a boldogtalanság. Ha a Képviselőház úgy hiszi, hogy itt jelentésekkel el lehet a nyomort intézni, ám csinálja, aki azonban azt hiszi, hogy a nyomornak a végső kitörés előtt még meg kell adni a módot, hogy valahogyan kiverekedje magát ebből a szennyből ;és fájdalomból, az igenis sürgősen foglalkozzék ezzel a kérdéssel. Tessék felnyitni és éles késsel felvágni a nyomor kelését addig, amíg el nem mérgezi az egész magyar organizmust. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A napirendhez szólásra jelentkezett még? Fitz Arthur jegyző: Nincs feljegyezve senki. Elnök: Kíván valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. A Kéthly Anna képviselőtársunk által előterjesztett napirendi javaslatot szavazásra nem boesiáithatom, miután olyan indítványt kíván napirendre tűzni, amely beterjesztetett ugyan, de még a Háznak be sem lett mutatva, annál kevésbbé bizottságilag előkészítve. Szavazásra tehát nem bocsáthatom. Megállapítom, hogy maga a napirend meg nem támadtatott, így azt elfogadottnak jelentem ki. (Popper Sándor: A házszabályokhoz kérek szót!) Mi címen kíván a képviselő úr felszólalni? (Popper Sándor: A házszabályokhoz!) A képviselő urat a szó megilleti» Popper Sándor: T. Képviselőház! Valamely házszabály lehet jó, vagy lehet rossz, lehet szűkmarkú, lehet liberális, lehet azt különféleképpen megkonstruálni, egyben azonban egyeznie kell minden tárgyalási ügyrendnél hogy t. i. azt mindig egyformán igazságosan, pártatlanul és lehetőleg kiterjesztő értelemben alkalmazzák. Minden törvénynek, minden szabálynak napjainkban és ebben a korszakban azt a tulajdonságot kell felvennie, hogy kiterjesztő értelemben magyarázzák. Ez íáll a magyar Képviselőház házszabályaira is. Hivatkozom egy olyan precedensre, amely az elnök úr iménti enunteiációját megdönti. Ma egy hete volt a Képviselőiház megnyitó ülése. A megnyitó ülés reggelén hoztunk be két indítványt. Én indítványoztam bizonyos rendszabályok életbeléptetését és a napirendi vitánál javasoltam, hogy a következő napon a Képviselőiház tartson ülést és azt a reggel behozott két indítványt tűzze napirendre. Nem emlékszem, ki elnökölt akkor, de az akkor elnöklő elnök úr e javaslatot formai okokból nem utasította vissza, hanem az én napirendi indítványomat kontradiktorius eljáráls után, miután négyen szóltak a napirendhez, ketten ellene, ketten mellette, szavazásra tette fel és csak mellesleg említem fel, hogy természetesen a kormánypárti többség a nyomor enyhítésére vonatkozó ezt a javaslatot nem fogadta el, hanem leszavazta. Tény azonban az, hogy formai okokból nem utasították vissza, hanem egészen hasonló esetben ma egy hete szavazás alá bocsátották és leszavazták. Ha ez lehetséges volt a múlt ülésen, egy héttel ^ezelőtt, akkor lehetséges most is. Én tehát kérem a mélyen t. elnökségtől, hogy méltóztassék a házszabályokat • egyformán és pártatlanul, lehetiőSleg kiterjesztő értelemben magyarázni és kezelni. Hiszen az egész új, ellen-