Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-425

3ö Az országgyűlés képviselőházának ban foglaltatnak és az errevonatkozó javaslatot el is utasítsa, de itt kevés a remény a mai parlamenti viszonyaink között arra, hogy az én szerény és őszinte érvelésemet meg fogják hallgatni. El vagyok készülve arra, hogy ki fogják adni Farkas István képviselőtársamat, elfogadván az előadó úr, illetőleg a mentelmi bizottság javaslatát. Ebből azonban az következik, hogy az osztály elleni izgatást önök is elkövetik, mert ezzel a yótummal, ezzel a döntéssel csatlakoznak a hágai alkuhoz, mellé állanak, teljes mellel védelmezik. Mert állítom és kitartok az állításom, az igaziságom mellett, hogy nem ez a higgadt, nyugodt felvilágosító cikk követte el .az osztály elleni izgatást, hanem a hágai alku megkötői. Kérem mégis a t. Házat, utasítsa el ezt a javaslatot. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Györki Imre! Györki Imre: Körülbelül egy órával ezelőtt történt felszólalásom alkalmával a házszabály okna való utalással kértem az elnök urat, méltóztassék megállapítani, hogy a Ház tanácskozóképes-e, vagy sem. A házszabályok előírják, hogy öt perc letelte után az elnök nyilatkozik ebben a kérdésben. Minthogy ez már több mint egy órája nem történt meg, ennélfogva kénytelen vagyok ezúttal is felvetni, illetőleg megismételni korábbi kérésemet: méltóztassék megállapítani, tanácskozóképes-e a Ház, igen vagy sem? Elnök: A képviselő úr kérésére mindenek-, előtt kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a házszabályok nem írják elő, hogy az elnök a tanácskozóképesség tekintetében 5 perc múlva nyilatkozni köteles, csupán azt, hogy az elnök intézkedik, és amennyiben Öt perc múlva seim volna határozatképes számban a Ház együtt, az ülést felfüggeszti. Én,a legnagyobb figyelemmel kísértem öt perc múlva a képviselő urak létszámát és megállapítottam, hogy ötvennél többen voltak jelen a teremben, (Rothenstein Mór: Most nincsenek!) ennélfogva nem forgott fenn intézkedésnek szüksége. Méltóztassék ezt megnyugvással tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.) Amd a most felvetett kérdést illeti, ugyanezen eljárást fogom követni. Mindenekelőtt elrendelem a képviselő urak számának megállapítását. A jegyző úr lesz t szíves a jelenlevő képviselő urakat megszámlálni. (Felkiáltások a jobboldalon: Ezzel mentjük meg az országot? — Györki Imre: Azzal mentjük meg, hogy mentelmi ügyeket tárgyalunk? — Felkiáltások a jobboldalon: Azokat is le kell tárgyalni! — Zaj.) Petrovics György jegyző (megszámlálván a jelenlevő képviselőket): Negyvennégy! Elnök: A Ház tanácskozóképes. Kérem a képviselő urat, kezdje meg beszédét! Györki Imre: T. Képviselőház! Várnai képviselőtársam iménti felszólalásában már utalt arra, hogy a mentelmi bizottság jelentése szerint az a mondat, az a nyilatkozat, amelynek alapján a királyi ügyészség a Népszavának «A nagy győzelem után» című cikke miatt az eljárást megindította, tulajdonképpen három sorra terjed ki. Az ügyészség három sort tudott inkriminálni egy háromhasábos cikkből, ami — ha tárgyilagosan foglalkozunk vele és megnézzük azt a cikket és megnézünk általában bármely más közleményt, amely sajtó útján jelent meg, s azt hiszem, ebben a Képviselőihez tagjainak tekintélyes része is osztozik — azt jelenti, ?

hogy alig van olyan sajtóközlemény, amelyből ne tudnánk három sört kiszakítani és ennek a három sornak alapján a szerző ellen az If 25. ülése 1930 október 27-én, hétfőn. eljárást megindítani. Nem lehet tehát arra f VJL álláspontra helyezkedni, amelyre a királyi ügyészség s annak alapján a mentelmi bizottság helyezkedik, hogy t. i. egy háromhasábos cikkből kiszakít három sort, e három sorból igyekszik megkonstruálni a bűncselekményt s ez' alapon akár egy képviselőtársunk ellen eljárni, ami már magában véve kimeríti a legtipikusabb zaklatás esetét. T. Képviselőház! Ha ezt a közleményt teljes egészében elolvassák, megállapíthatják azt, amit Várnai t. képviselőtársam már az imént elmondott, 'hogy ebben a közleményben nincs több, mint regisztrálása a hágai és párizsi eredménynek, illetőleg tárgyalásoknak, nincs más, mint felsorakoztatása egyrészt annak, hogy kik azok, akik igénylőkként léptek felház optánsperben, másrészt annak, hogyan kívánják az optánsigénylők igényeit kielégíteni, felállítván a hágai megegyezés alapján két kaszszát, az ú. n. A- és B-kasszát, amelybe a befizetés kétségtelenül a magyar adózók filléreiből történik s ebből elégítik ki azután az optánsok igényeit. Akárhogy igyekeznek ezt eltüntetni, akármilyen raffinériával igyekeztek az A- és B-kassza szervezetét megalkotni, mindenki tudja és érzi ebben az országban, hogy az Àés B-kassza felállítása és beiktatása csak azért történt, hogy ezzel valahogyan elvegyék a látszatát annak, hogy közvetlenül a magyar adófizetők filléreiből kártalanítják az optánsigénylőket. Nyilvánvaló, hogy 13 '5 millió aranykorona, amelyet 1944-től 1966-ig a magyar adózóknak ki kell izzadniok, azt a célt szolgálja, hogy abból az optánsigénylőket kielégítsék, azokat kártalanítsák, és pedig nem azokat, akikről a közlemény szól, mert hiszen nem a Deák Sándor egy hold földje, vagy a Bartha András három hold földje után való kártalanítás volt a fontos, hanem azoknak ia nagybirtokosoknak kártalanítása, akik által támasztott igények kielégítése volt döntő az egész tárgyalás folyamán. Ahogy én a Bartha Andrások és Deák Ferencek mentalitását ismerem, ezek az országnak rossz gazdasági és pénzügyi viszonyai mellett lemondottak volna arról, hogy az ő egy vagy három hold földjük után kártalanítást kapjanak egy ilyen gazdaságilag es pénzügyileg kritikus helyzetben lévő országtól. Akik nem mondottak le, azok a magyar nagybirtokosok (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), tehát az egész eljárás esak> ezekért indult meg. Megállapíthatjuk és példaképpen állíthatjuk oda, hogy minden egyes esetben, amikor áldozatkészségről van szó, a kisemberek és r a kisexisztenciák — lakjanak akár falun, akár pedig városban — mindig ott vannak az áldozathozatal alkalmával, ellenben nem látjuk a nagy vagyonoknak urait most sem, amikor az inségakció során .az inség enyhítéséről van szó. r Méltóztassanak csak megnézni, t. képviselőtársaim, az adományozóknak a napilapokban közölt névsorát. Nézzék meg, kik milyen összeggel járulnak az inség csökkentéséhez és akkor meglátják, hogy a Deák Sándorok és Biartha Andrások tudják mi a kötelességük, de a nagybirtokosok és a nagytőkék urai nem tudják. Meg kell döbbenni azon, hogy három sor alapján, egy háronihasábos közleménynek három sora alapján valaki ellen eljárást indítanak, amikor mindenki, akinek valami köze volt vagy van a sajtóhoz, aki közéleti férfiú és aki közszereplést tölt be, aki gyűlésen, szónoki emelvényen már szerepelt, tudja nagyon jól, hogy mindenkivel, aki akár íróasztala mellett