Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-425
Az országgyűlés képviselőházának 4-25. ülése 1930 október 27-én, hétfőn. 29 A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés nevezett képviselő személye és a vélelmezett bűncselekmény között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, ennélfogva javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogát ez ügyben függessze fel. Elnök: Szólásra következik 1 ? Petrovics György jegyző: Várnai Dániel! Várnai Dániel: T. Képviselőház! Itt igazán egészen röviden csak azt kellene mondanom a t. Háznak sat. többségnek, amely ezekben az ügyekben dönt — és elhamarkodottan dönt, az ügynek nem teljes ismeretében dönt, — hogy ebben az inkriminált cikkben, még az inkriminált részben sem, amelyet a t. előadó úr felolvasott és jelentésébe is foglalt, nincs izgatás, a felelős szerkesztőt 'tehát a t. többség ne adja ki az ügyészségnek, illetőleg a mentelmi bizottság javaslatát utasítsa el. Tudom azonban, hogy az ilyen rapszodikus megjegyzések nincsenek hatással a t. többségre, bár hiszen a részletes érvelés sem, mert úgy vagyunk, hogy minden előre el van határozva, és hiába minden érvelés, hiába minden hatásos argumentáció, ami előre elhatároztatott, annak itt vótummal élő valósiággá kell lennie. Mégis bátor leszek néhány megjegyzéssel megindokolni azt, hogy miért kérem én a t. többséget ennek a javaslatnak elutasítására. Idéznem kell annak az időnek—-1929 decemberének és 1930 januárjának — hangulatát, amikor a hágai tárgyalások befejeződtek és a miniszterelnök úr hazakerülvén, a kormánysajtónak — egészen szó szerint méltóztassék venni — iszonyatos reklámharang kongatása közben jelentette be az országnak, hogy Hágában a magyar álláspont milyen óriási győzelmet aratott, és hogy e győzelem következtében az országnak milyen gazdasági és külpolitikai sikerekre és további eredményekre lehet kilátása. Zárójel között megjegyezhetem, hogy azóta már a közvéleménynek abból a részéből is, amelybe akkor még el lehetett mélyíteni ezt a téves hitet, kiszivárgott ez a győzelmi hangulat, hiszen nem most, hanem már februárban, sőt januárban is látta az ország, hogy itt nem győzelemről, nem sikerről, hanem vereségről, kudarcról van szó. De azért abban a hangulatban kellett akadnia valami orgánumnak, amely az igazságot tárván fel az ország előtt, olyan következtetésektől, olyan illúzióktól is mentesíteni, óvni igyekezett -az országot, amelyeket ha fenntart, csalódás következhetett volna. Ezt a munkát végezte el gyűléseken s itt a parlamentben a szélsőbaloldal, a szocialista parlamenti frakció, s végezte el vele párhuzamosan a szocialista párt hivatalos lapj Népszava. T. Képviselőház! Minden megfélemlítés ellenére, minden úgynevezett jóakaratú figyelmeztetés ellenére, amely egy központi szervtől érkezett le a Népszava szerkesztőségéhez, a Népszava folytatta ezt a^ felvilágosító munkát bátran s elismerésreméltó meggyőződéssel és állhatatossággal. Én már kora tavasszal egy interpellációban elmondottam, annak az apropójából, amikor ezek ellen a cikkek ellen pert indítottak, hogy a miniszterelnökség sajtóirodája leírt, letelefonozott és egyéb módokon tudtára adta a szerkesztőségnek, hogy a közvéleménynek ezt a vehemens felvilágosítását hagyja abba, mert nemcsak perindítás^ hanem lapbetiltás is lesz a következménye. Méltóztatnak látni, hogy nagy politikai érdeke volt a kormánynak, hogy a közvéleménynek ez a téves informálása megmaradjon, nagy politikai érdeke volt, hogy ne legyen egy bátor orgánum, amely a valóságot megmondja, megírja, amely szóban és írásban az ország tudomására adja, hogy itt nem győzelemről, hanem kudarcról van szó, nem sikerről, hanem vereségről van szó és egyáltalában nincs szó arról, •amit akkor különösen hirdettek és el akartak hitetni az országgal, hogy: nem fizetünk jóvátételt, nem fizetünk hadisarcot, *r : mert hiszen ezt a következetesség megóvása érdekében terjesztették. Méltóztatnak emlékezni, hogy a miniszterelnök úr kijelentette itt Hága előtt, hogy: jóvátételt pedig nem fogunk fizetni, jóvátételt semmiképpen, hadisarcot semmiképpen, ő ebbe bele nem megy. (Györki Imre: Ö nem fizet, csak a magyar nép fizeti! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Fel kellett tehát világosítani az országot, hogy itt, igenis, jóvátételek fizetéséről van szó, s fel kellett világosítani az országot, hogy <a különböző címek alatt fizetendő összegek a magyar nép adófillérei, s hogy azok majd bizonyos kasszákon keresztül, A- és B-kasszákon keresztül, visszafolynak az országba, de nem azokhoz, _ akiknek zsebéből verejtékes adófillérek alakjában kivették, hanem azokhoz az optáns urakhoz, többségükben arisztokratákhoz, grófokhoz folyik majd vissza igen hatalmas summák alakjában, akiknek erdélyi birtokait a román földreform során elkobozták. * • Ez volt megírva ebben a cikkben is; ez a cikk is, .mint egy láncszem, a felvilágosítás munkájának sorába tartozik. Az előadó úr jelentésében is és itt is rövid referátumában egy mondatot idézett ebből a cikkből. Ez a mondat higgadtan és nyugodtan, az igazságnak teljesen megfelelően rögzíti a valóságot, az akkori helyzetet. Teljesen igaz az, ami ebben a mondatban van megiállapítva: «A haza úgynevezett támaszait kárpótolni kell még akkor is, ha elsorvadunk az újabb terhek alatt, mert a paraszt azért van a világon, hogy fizessen, a gróf pedig azért, hogy sohase áldozzon». (Kabók Lajos: Ez nem így vanl) Ha minden egyes esetre, az életnyilvánulás minden területén látható jelenségre nem is tudom vonatkoztatni, nem is tudom általánosítani azt a nagy igazságot, amely ebben a mondatban foglaltatik, de erre az esetre, az optánsok kártalanítására, az egész hágai tárgyalás eredményére, erre az állítólagos nagy győzelemre, amely csak kudarc és sikertelenség volt , — nem győzöm ezt eléggé ismételni — áll az igazsága ennek a mondatnak. A paraszt fizet — értve alatta a magyar adózót — és az optáns gróf urak azt, amit innen kisajtolnak, zsebre fogják vágni (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), ha nem ebben az esztendőkben, a következőikben. Azt mondják, hogy ez osztály elleni izgatás. Hát t. Ház, ha valóban az volna, akkor nem a Népszava követte el az^ osztály elleni izgatást, hanem azok, akik Hágában ezt az alkut megkötötték. Akkor azokat kellene az ügyészség elé állítani, a forrást, amelyből ez kiindult és amely meg tudta teremteni — nem egészen önzetlenül — ezt az alkut, hogy valóban a magyar nép adófilléreiből kártalanítsák azt az arisztokráciát, amely a román kormány ellen azokat a kártalanítási pereket megindította. En azt hiszem, hogy minden más körülmények között, minden más parlamenti viszonyok között elég volna ez a szerény érvelés arra, hogy a parlament többsége arra a belátásra jusson^ hogy itt valóban nem állanak fenn a kiadatásra vonatkozólag azok az indokok, amelyek a jelentésben és az előadói referátum6*
