Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-438

Az országgyűlés képviselőházának USB. ülése 1930 november 21-én, pénteken. 405 den propaganda-törvény a hadsereg mellett, amikor úton-útfélen, az utcasarkokon hatalmas propaganda folyik a hadsereg ellen, amely propaganda csuk egyféle módon volna szerin­tem megszüntethető, egy megnyugtató, kielé­gítő, meleg szívű és szolidáris, kiadós rokkant­törvény meghozatalával. (Ügy van! a szélső­baloldalon. — Jánossy Gábor: Ebben igaza van!) A látványok, a tények, a valóságok elől nem lehet elzárkózni. Az utcasarkok koldusai, ezek a csonka emberronosok, idegsokkos kére­getők, a magyar rokkant katonák, nemcsak a hadsereg ellen agitálnak, hanem ráirányítják a figyelmet arra az iszonyatos hálátlanságra is, (Ügy van! a szélsőbaloldalon és jobbfeíöl.) amelyet az állam velük szemben állandóan el­követ. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Bagóval fizeti őket! — Jánossy Gábor: És a társadalom is! — Zaj. — Elnök csenget. — Meskó Zoltán: A nemzet szégyene ez!) Való­ban , ha látjuk az u teása rk ok rokkant koldu­sait, ha látjuk az idegsokkos kéregetőket. nem lehet elzárkózni annak az igazságnak felisme­rése és megállapítása elől, hogy két irtózatos vétket követtek el ezek ellen a rokkantak ellen. Először akkor, amikor kiküldték őket a fron­tokra, másodszor, amikor sorsukra hagyták őket. (Jánossy Gábor: Az nem volt vétek, a ha­zát védték! Micsoda beszéd ez!1 — Reisingcr Ferenc: Nem azt védték, az osztrák császárt védték! — Zaj.) Elnök: A képviselő urak maradjanak csendben! Reisinger képviselő úrnak most nincs joga beszélni, sem a többi képviselő urak­nak. A képviselő urak egész eszmecseréket folytatnak. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Tessék csendben maradni. (Bárdos Ferenc: Magyar­országnak nem állt érdekéiben a háború! — Strausz István! Nem is akarta! Reánk kénysze­Wtették! — Reisinger Ferenc: Ott kellett volna hagyni az osztrákokat! — Jánossy Gábor: Be*­lesodródtunk! — Bárdos Ferenc: Mint Sala­mon a lakodalomba! — Zaj.) Várnai Dániel: Beszéljünk nyugodtan er­ről a kérdésről. (Zaj.) Elnök: Ha a képviselő urak nem marad­nak csendben és nyugodtan s ha folyton zavar­ják a szónokot, kénytelen leszek erélyesebben fellépni. Várnai Dániel: De van egy harmadik nagy vétek is, van egy harmadik iszonyatos vétek s ez a hadiözvegyek és hadi árvák elhagy atottsá­jrában mutatkozik meg. (Ügy van! jobbfeíöl.) En mindezeknek a helyzetét igen sötét színek­kel tudnám festeni, mindezeknek a helyzetét igen sötét, kemény vonalakkal tudnám itt fel­rajzolni és ha tudnám, ihogy .az illetékes szívek­ről leolvad a közömbösség jégpáncélja, meg is tenném; de azt látom ia tapasztaltakból, a ta­pasztalatok arra tanítanak, hogy hiába hoznám a legsötétebb színeket, ez mind nem segítene. (Jánossy Gábor: Nem volna hiábavaló!) Ismer­jük az illetékesek gondolkozását, nyilatkoza­tait, ismerjük a valóságot, az elzárkózást, a té­nyeket, a ridegséget a rokkantakkal szemben (Jánossy Gábor: Majd megtörjük ezt a rideg­séget!) és csak emlékeztetek arra, hogy erről az oldalról, a Háznak erről a szélsőbaloldaláról az esztendők során, a lefolyt esztendőkben ezer és ezer ostromot intéztünk a jéghideg szívek, a kormány közömbössége ellen a rokkantak érde­kében, egy tisztességes rokkanttörvény megho­zatala érdekében. (Jánossy Gábor: Mi is foly­ton sürgetjük!) Es mit látunk 1 ? Szilágyi L/ajos képviselő úr az előbb is em­lítette azt a plakátot, amellyel most Budapest falait elárasztják. Budapest falairól a rokkan­tak most teljes joggal azt kiáltják le a város fülébe, az egész ország fülébe, a kormány ésaz önök fülébe is, hogy a kormány közömbössége és ridegsége koldusokká tette őket! (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondom te­hát, hogy valami nagy tévedés történt itt >a sor­rendben. Nem ezt az ellátási javaslatot kellett volna ilyen sürgősen propaganda, meg hasonló címek, ürügyek alatt idehozni. A sorrendi hi­bát kellett volna már régen kijavítani s az ellá­tási törvény helyett ide kellett volna hozni" a rokkanttörvényt, a rokkantjavaslatot, egy olyan javaslatot, amely azokat az igényeket, azokat a jogos követeléseket, amelyekkel a rokkantak előállanak és előállhatnak, kielégíti s minden tekintetben megnyugtató helyzetet teremt. Amíg ez a rokkanttörvény itt nincs, amíg a rokkant­törvény megnyugtatóan megoldva nincs, addig hiába itt minden propaganda,^ hiába minden csábítás és csalogatás, végkielégítéssel, igazol­ványokkal, állásokban való elhelyezésekre szóló bíztatásokkal, hiába minden Î (Propper Sándor: Jelvényeket már kaptak! — Reisinger Ferenc: Es egy ajánlottlevél díját havi járuléknak!) Nemcsak az a nagy hiba, a rokkantaknak nem az az egyetlen kifogásuk és nem az az egyetlen jogos panaszuk, hogy még nincs rok-, kanttörvény. Ezer és ezer panasszal, jogos pa­nasszal léphetnek fel ama bánásmód ellen, ame­lyet a kormány velük szemben tanúsít. (Mala­sits Géza: A híres kapitalista társadalom! — Jánossy Gábor: Ügy van, a társadalom!) Teg­nap itt rámutattak és én csak röviden ismétel­hetem, hogy a rokkantakkal szemben olyan lázító, olyan izgató, olyan provokáló eljárás folyik, amelyet nem szabad megengednünk, nem szabad tűrnünk» hiszen ezekkel szemben elha­gyatottságukban a megértésnek, a belátásnak, a meleg szívnek politikáját kellene érvényesí­teni, nem pedig azt, ami most történik, ami lá­zít, ami provokál, nemcsak .ia kormány ellen, hanem provokál mindenféle katonai szolgálat, mindenféle hadsereg, mindenféle védőrendszer ellen is, legyen az akár toborzás, akár általános hadkötelezettség. Megállapítottuk már többször, megállapí­tották tegnap is s én csak megismételhetem, hogy itt most valóságos rokkantszitálás folyik. A törekvés az, hogy a rokkantállományt szűkít­sék, minél kisebb létszámra nyomják le. Ennek egyik eszköze az, hogy a rokkantsági százalék erőszakos leszállítása folyik. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: 75-ről 25-re! — Propper Sándor: Alkudoznak!) Jelent­keznek a rokkantak tömegével, azok, akik telje­sen munkaképtelenek, akik nem 50, vagy 75, ha­nem 100%-os rokkantilletményre tarthatnának igényt, jelentkeznek 70%-os rokkantságukkal azért, hogy ez felemeltessék. Erre mi történik? Az a bizottság, amelyben orvos is működik — sőt az orvosé az első szó — megállapítja, hogy a rokkantszázalék emelésére szükség van. Erre megindul ez a megállapítás, ez az akta a bü­rokrácia útvesztőin, megindul ez az akta az iro­dákba, ahol olyan urak ülnek, akik semmiféle szociális érzékkel, semmiféle belátással ' nem bírnak. (Jánossy Gábor: Ezt általánosságban nem lehet mondani! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóz­tassék e javaslat tárgyalásába személyes kér­dést belevinni. Méltóztassék, a tárgynál ma­radni! Várnai Dániel: Nem is említem azt, amit tegnap Fábián képviselőtársunk említett, hogy olyan urak csinálják és intézik a miniszteriális

Next

/
Oldalképek
Tartalom