Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-438
402 Az országgyűlés képviselőházának %* tartom ma is ezt a rendelkezést. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ebben egy magasabb erkölcsi felfogást látok, (Ügy van! a jobboldalon.) amelyre a tisztikarnak különösen szüksége van, sőt életfeltétele a tisztikar tekintélyének s annak a szellemnek, amelynek a tisztikarban uralkodnia kell. Ugyanakkor azonban az igen t. honvédelmi miniszter úrnak tudnia kell azt, hogy ennek a rendeletnek kiadása óta Magyarországon ezen a téren mi történt; tudnia kell az igen t. honvédelmi miniszter úrnak azt, hogy nem egy esetben, die sok esetben elháríthatatlan akadályai vannak annak, hogy valaki az egyházi áldást is kikérje a maga polgári házasságához. (Vtáry Albert: Sajnos, ez így van!) Bocsánatot kérek, ha a honvédelmi miniszter úr kérlelhetetlen szigorral készül végrehajtani ezt a rendeletet és a honvédség kötelékében nem tűr olyan egyént, akinek házassága egyházilag nincs megáldva, akkor az, igen t. honvédelmi miniszter úr méltóztassék nagy befolytáissal odahatni, hogy elháríttassanak mindazok az akadályok, (Helyeslés és taps balfelől, a jobboldalon és a középen.) amely akadályok jelenleg Magyarországon fennállanak az egyházi áldás tekintetében. (Ügy van! Ügy van!) Hogy még világosabban beszéljek,^ ha egy római katholikus vallású tiszt római katholikus elvált asszonyt vesz nőül, méltóztassék odahatni, hogy elháríttassanak t azok az akadályok és az ilyen házasság egyházilag is megáldassék. (Strausz István: Nehéz! — Egy hang a balközépen: Dogma kérdése ez! — Éri Márton: Hogy lehet ilyen állítani 1 ? Abszurd /állítás! Lehetetlen állítani, hogy Ötogma-kérdés ez! — Zaj. — Elnök csenget.) Ha pedig akár a miniszter úr befolyása, akár az egész kormány (befolyása, akár az egész törvényhozás befolyása kevés ahhoz, hogy ezen a helyzeten változtassunk, akkor nem lehlet egy arany vitézségi érmes hős katoniát a hadseregből kitaszítani azért, merít abban a kényszerhelyzetben van, hogy egyházi áldást nem tudott kapni. (Vary Albert: Legalább is vizsgálat tárgyává kell tenni, miért nem kapott!) Tehíált: vagyvagy! Én mind a két álláspontot elfogadom. Amint a miniszter úr arra az álláspontra helyezkedik, hogy számol a Magyarországon jelenleg uralkodó állapotokkal, nehézségekkel, akkor önmaga rá fog jönni arra, hogy nem lehet minden egyes esetben az egyházi áldás megkövetelését alkalmazni. Ez esetben le kell mondania az igen t. honvédelmi miniszter úrnak arról, hogy íme egy üdvös rendeletet, amelyért csak elismerés illeti őt, az arany vitézségi érmesekkel szemben végrehajtani tudjon. Nem beszélek most arról, csak érintem, hogy a miniszterelnök úr beszédéből azt veszem ki, mintha, ő nem tudta vokiia érvényesíteni a maga befolyását a Vitézi Széknél olyan irányban, hogy az az általa konstatált igazságtalanság, hogy zsidót nem vesznek* fel a Vitézi Rendbe, kiküszöböltessék. En annyit mondok csiak: olyan hatalommal a kezében, mint amilyen hatalma Bethlen Istvánnak van, (Baracs Marcell: Ügy van!) ilyen hatalommal a kézben, igenis, keresztül lehetett volna vinnie az ő akaratát. (Baracs Marcell: Ha akarja!) Mesebeszéd az, hogy autonómiája van a Vitézi Rendnek. Van erre száz mód, olyan mód, amely nem bánt senkit, amely nem borítja fel az autonómiát, nem sérti meg az autonómiát, de anynyi és annyi mód. A miniszterelnök úr nem fog tőlünk tanácsot kérni abban a tekintetben, hogy mikor milyen eszközökhöz kell nyúlni, hiszen oly gazdag szertára van neki az eszközökben, 8. ülése 1930 november 21-en, pénteken. (Élénk derültség.) hogy nem kell őt erre kitanítani, ö, igenis, érvényesíteni tudj a, ha érvényesíteni akarja a maga álláspontját és én sajnálom, hogy nem érvényesítette, sajnálom honvédelmi szempontból. S itt állok szemben az igen t. honvédelmi miniszter úrral, akinek tudnia kell, hogy a jövendő háborúra való előkészülés érdekében akármilyen védelmi vagy védekezési csekélységre gondolok is, a honvédelmi miniszter úrnak minden szavával azt a célt kell szolgálnia, ihogy ez a nemzet, minden ember, az elsőtől az utolsóig, kivétel nélkül politikai, ha úgy tetszik faji, felekezeti és minden rendi és rangi különbség nélkül siessen Örömmel a zászló alá. Nem szabad tűrnie az igen t. honvédelmi miniszter úrnak, hogy egyetlenegy ember legyen ebben az országban, aki azon az állásponton legyen, hogy: «A mellemen itt vannak ugyan a legfelsőbb kitüntetések jelei, ellenben az azokkal járó egyéb kitüntetésekihez, egyéb kiváltságokhoz, egyéb kedvezményekhez nem juthatok hozzá», és minél inkább szaporodnak azok a törvényjavaslatok, ahol ez a kifejezés szerepel, hogy «Vitézi Rend», annál inkább következik az az idő, hogy a miniszter úrnak meg kell változtatnia az álláspontját. (Reisinger Ferenc: Nem kell katonának zsidó és szocialista!) Meg is vagyok róla győződve, hogy a miniszter úr revízió alá veszi az álláspontját és kizárólag honvédelmi szempontból fog mindennel foglalkozni, és így a zsidókérdés megoldását, mint egyéb más kérdések megoldását, a kereszténység szupremáciájának kérdését és egyéb politikai feladatokat is az igen t. miniszter úr a miniszterelnök úrra hárítja, ráhagyja és saját maga kizárólag honvédelmi szempontból fog minden kérdéssel foglalkozni. T. Képviselőház! En féltem az ilyen miniszteri nyilatkozatoktól az egész honvédség népszerűségét, én féltem az ilyen honvédelmi miniszteri nyilatkozatoktól a polgárság és katonaság egyetértésének példás, kitűnő, jó voltát. Vigyáznia kell a honvédelmi miniszter úrnak, éppen a miniszter úrnak kell a legjobban vigyáznia arra, hogy a polgárság és a katonaság között az új érában beállott pompás jó egyetértést semmi zavaró momentum ne érintse. A miniszter úrtól én ezt várom. Mindenki, még a pacifista szocialista is jó néven veszi, ha militarista, mert akkor őszinte, ha militarista. Legyenek a miniszter úr nyilatkozatai minden tekintetben^ militaristák, de viszont a militarista felfogással is ellenkezik az. amiket mondott. Bízva-bízva abban, hogy a miniszter úr revízió alá fogja venni ebbeli álláspontját a honvédelem érdekében, azt kérem, méltóztassék a vitézekkel és a Vitézi Renddel egészen más szempontból foglalkozni. Méltóztassék csak figyelni, hogy a vitézi telkesek anyagilag milyen helyzetben vannak. (Kun Béla: Siralmas, nyomorúságos helyzetben! — Ügy van! Ügy van! balfelől.) Méltóztassék megnézni, vájjon azok az adományok, amelyekből vitézi telkeket létesítettek, milyen sorsban vannak ezidőszerint. Tudja-e az igen t. honvédelmi miniszter úr, hogy hány vitézi telkes ment tönkre és van-e statisztikája az igen t. honvédelmi miniszter úrnak, hogy minő szerencsétlen eladósodott helyzetben vannak? (Kun Béla: A vitézi telek és a koldustarisznya a vidéken sok helyen együttjár! — Zaj.) Foglalkozzék az igen t. honvédelmi miniszter úr a vitézségi érem-pótdíjak kérdésével is, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: Ez helyes!) amiről többször leszegeztük már, hogy nem pengőkről