Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-437

Az országgyűlés képviselőházának U37* cal folyó szabályozásának kérdését vetette fel. Azi előttünk fekvő törvényjavaslat mellékletét képező kimutatásban 2*7 millió pengő van előirányozva a Marcal szabályozásiára. Természetesen szintén a pénzügyi lehetőségektől függ, hogyan és miként tudjuk ezt az összeget az érdekeltségeknek biztosítani, de amint méltóztatnak látni, a komoly tervek a Marcal szabályozására nézve is elkészültek és a törvényjavaslat szerint is tervbe van véve. Ami a földmunkások foglalkoztatását illeti, erre Schandl Károly t. képviselőtársam is hivatkozott. Magam is rendkívül fontosnak tartom, hogy szociálpolitikai szempontból is iminél nagyobb összegeket fordíthassunk erre a munkálatokra. (Helyeslés.) Ma, amikor inségmunkákról kell gondoskodni és amikor csak azért kell egyes helyeken a munkákat megindítani, hogy munkaalkalmakat teremtsünk, ezeket a gazdaságos és igen jelentős beruházásokat a kormány nem mellőzheti és nem is fogja mellőzni. Semmi kétségem aziránt, hogyha a pénzügyi lehetőségek meglesznek, akkor .megfelelő fedezet is rendelkezésemre "fog Ibocsáttatni. T. Ház! Ezekben voltam Ibátor az általános vita során felmerült egyes kérdésekre válaszolni. Kérem a t. Házat, . hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni [méltóztassék. (Elénk helyeslés 'és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek nincs. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat szíveskedjenek a törvényjavaslat címét felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét). — Váry Albert! Váry Albert: T. Képviselőház! A törvényjavaslat címében az foglaltatik, hogy a vízszabályozási munkálatokat államilag kívánják támogatni. Az állami támogatás «azt jelenti, hogy ezzel a kormány a vizimunkálatért bizonyos fokig felelősséget vállal, mert hiszen ha kölcsönt ad, akkor tulajdonképpen fel kell tételeznünk, hogy végig gondolta annak a munkának műszaki, gazdasági és pénzügyi következményeit s tudja, mire adja a kölcsönt. Ennek következtében felhívom a földmívelésügyi miniszter úr tfigyelmét, éppen a mi Dunavölgyünk mentén a vízrendezés során szerzett szomorú tapasztalataink alapján arra, hogy nagyon megfontolandó, vájjon milyen kölcsönök kinek folyósíttatnak, elbírja-e azt a kölcsönt az a föld, mert úgy fogunk járni vele, hogy megesik, hogy eltűnik a víz, de ott marad a kölcsön és a gazda megszabadult ugyan a víztől, de ott marad a kölcsönnek szinte elviselhetetlen terhe. Ezt azért hangsúlyozom, mert a Dunavölgy mentén végzett vízrendezési munkálatok tapasztalatai óvatosságra intenek. Mi igen nagy hálával vesszük a földmívelésügyi miniszter úr szíves érdeklődését és jóindulatát, a Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Társulat elviselhetetlen ártéri járulékai kérdésének megoldása körül, mi azonban három év óta panaszoljuk elviselhetetlen terheinket, három év óta hordjuk a 'ése 1930 november 20-án, csütörtökön. 383 küldöttséget, adjuk a memorandumot és három év óta a mai napig nem történt semmi. Minthogy pedig az ártéri járulékok együttes kezelésben vannak az adókkal, a helyzet az, hogy a Dunavölgy mentén 9000 birtokost, aki adóját már megfizette vagy részben megfizette, de az együttes kezelésnél fogva a befizetett összeg egy része ártéri járulék alá esik, tovább végrehajtanak és foglalnak és hiába történt itt memorandumozás, küldöttségjárás, e pillanatig intézkedés nincs. Már pedig ezt a kormány nem nézheti összetett kézzel, nem hagyhatja pusztulni a kisgazdák tömegét az ártéri járulékok miatt. Amikor a kölcsönt adta a kormány, tudnia kellett a csatornázás műszaki, gazdasági, pénzügyi következményeit. A kölcsönadássaí vállalta a felelősséget, hogy exiszteneiák a vízrendezés folytán tönkre ne tétessenek. E felelőssége következményeképpen kell ma sürgősien az érdekelteknek segítségére jönnie. Sokszor azt gondolom, hogy talán bennünk, érdekelt képviselőkben van a hiba, hogy nem tudtuk a Dunavölgye népének jajkiáltását a járulékok ügyében olyan formában a kormány elé terjeszteni, hogy annak tényleg eredménye is lehetne. Hiszen végeredményben nagyon jól tudjuk, hogy a földmívelésügyi miniszter úr teljesen megérti helyzetünket, de csak jóindulatú ígérettel nem elégedhetünk meg, mert a Dunavölgye 9000 birtokosának nagy része fizeti ma is holdanként a 9 pengő 20 fillér ártéri járulékot az együttes kezelésnél fogva olyan területek után, amelyek nem teremnek, amelyeknek semmi hasznát nem látják. Ez lehetetlen állapot. Végeredményben, hogy egyebet ne említsek, 1919. december 13-án a véleményező bizottság terjesztett elő egy memorandumot, 1930. június 4-én mint képviselő vezettem egy nagy küldöttséget a földmívelésügyi miniszter úrhoz. S nem történt máig semmi Én felelős vagyok a népnek azért, hogy az általam kézbe vett akciónak mi hát az eredménye. Én sokat vagyok lent a kerületemben és a néptől csak azt hallom, hogy: «most foglalták le a tehenemet, most a boraimat, most foglalják le a hordóimat, sőt csirkéjüket és baromfijukat r is lefoglalják és hordják be azok miatt az ártéri járulékok miatt, melyeket neon tud kifizetni. Az 50 pengő adóját ki tudja fizetni, de nem tudja kifizetni 1300 pengő ártéri járulékát. Megmarad tehát az adója és ártéri járuléka, ma pedig november van, és az adóvégrehajtók Bizony meglehetősen gyakori vendégek azon a vidéken, a Dunavölgye mentén a nép között. (Fábián Béla: Az egész országban! — Felkiáltások a baloldalon: Mindenütt!) Amiikor tehát én nagy köszönettel fogadom a földmívelésügyi miniszter úr kegyes jóindulatát, kénytelen vagyok újra sürgetni a döntést. Ne méltóztassék nálam ( szinte már" rögeszmének venni, hogy én pártértekezleten, a Képviselőháziban harmadszor, a vármegyei közgyűlésen kétszer és mindenütt örökké csak a Dunavölgyi Lecsapoló és Öntöző Társulat ártéri járulékainak elyiselhetetlenségéről beszélek. Ennek az országnak súlyos bajai között minden vidéknek megvan a maga külön baja. (Ügy van! Ügy van!) Ilyen külön bajunk nekünk, a Dunavölgy népének, az ártéri járulékok elviselhetetlen terhe. Annak az érdekeltségnek valakinek a védelmére kell sietnie, a képviselő kell, hogy ezt a kötelességét teljesítse. Azért mondom, ne méltóztassék rossz néven venni, de én, aki a helyszínen vagyok, tudom, hogy mit jelent az, amikor nagy nem termo területek után ártéri járulékokat