Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-437

380 Az országgyűlés képviselőházának h37. ismerést annak, akit elismerés illet. Hiszen kritikát gyakorolni, kritizálni nagyon könnyű és kritikában van is részünk minden oldalról, hiba volna tehát, ha ilyenkor, amikor a kormány pozitív teljesítményéről van szó, ezt a nagy nyilvánosság előtt is le nem szögeznénk. Ami magát a javaslatot illeti, magamévá teszem Schandl Károly és Szabó Sándor t. képviselőtársaim megjegyzéseit és a miniszter úr figyelmébe ajánlom, hogy lehetőleg legyen szíves ezeket a korrektív umokat a javaslatban keresztül vinni. Egyébként a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Felírva nincs senki. Elnök: Felírva nincs senki. Kíván-e valaki szólani? (Senki.) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A földmívelésügyi miniszter úr óhajt nyilatkozni. Mayer János földmívelésügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A mai nehéz gazdasági viszonyok között kétszeresen fontos, hogy a termelés biztonságáról gondoskodás történjék és hogy azt a kockázatot, amelyet a termelésnek minden körülmények között viselnie kell, a legkisebb mérvűre csökkentsük. Mérhetetlenek azok a károk, amelyeket az állami szabályozás alá nem eső folyók, patakok és egyéb vízfolyások .évente okoznak. A törvényjavaslat indokolásában számszerű adatok is utalnak erre; több mint 450.000 katasztrális hold területről van szó, amelyen évről-évre kockázatossá teszik az árvizek a termelést és nagyrészben megsemmisítik ,a verejtékes munka gyümölcsét. Ezeknek a területeknek a kiöntésektől való mentesítése azért is nehézségekbe ütközik, mert ezeken a területeken többnyire kisebb közületek, vizitársulatokká alakulnak és ezek a vizitársulatok az általuk létesített vízművek fenntartása terheit nem lévén képesek elviselni, az a befektetés, amelyet a kiöntésektől való mentesítés azokon a kisebb területeken és kisebb közületekben igényelne, olyan terhet róna magukra az érdekeltekre, hogy azok nem volnának képesek azt elbírni. Nagy általánosságban azonban azok a területek, amelyeknek ármentesítéséről szó van, olyan nagy jelentőségűek termelési szempontból és a végrehajtandó munkálatok szociális szempontból oly nagyjelentőségűek, hogy az állam nem zárkózhat el attól, hogy az árterületek tulajdonosainak ármentesítés céljából állami segítséget, állami támogatást ne nyújtson és meg ne teremtse azt a lehetőséget, hogy az az ősállapot, amely ezen a téren, ezeknél a folyóknál és vízfolyásoknál fennáll, meg ne szűnjék. Nem zárkóz'hatik el a kormány az állami támogatás elől azért sem, mert hiszen itt nemcsak termelési, hanem állattenyésztési és szociálpolitikai szempontok is forognak fenn. Ha figyelembevesszük azt, hogy azokon a károkon kívül. amelyéket az árvizek okoztak, különösen Dunán túl az 1926/27-iki mételykóros időszákban, az országban 125.610 állat betegedett le, ebből 8678 darulb kényszervágás alá és úgyszólván teljesen értéktelenné vált, mert ezeknek az állatoknak csak a bőrértékét lehetett megmenteni, ugyancsak 104.866 darab juh betegedett meg mételykórban, ebből 13.747 darab került kényszervágás alá. Csák ebben az egy mételykóros évadban 2 millió pengőt meghaladó veszteség érte a gazdákat azáltal, hogy ezek a vizenyős és elposvanyosodott, majdnem állandóan víz alatt levő legelőterületeken ez a kór felütötte és fel- I ülése 1930 november 20-án, csütörtökön. üthette a fejét és elvégezte a maga pusztításait. Ezeknek az állatjárványoknak és állatbetegségeknek egyetlen ellenszere ezeknek ,a legelőknek lecsapolása és szárazzá tétele, tehát így fontos állategészségügyi szempontok is fűződnek a javaslathoz. De szociálpolitikai szempontok is fűződnek ahhoz, mint ahogy Schandl Károly és több képviselőtársunk itt az általános vita során rámutatott, mert hiszen olyan befektetésekről van szó, amelyek a munkanélküli földmunkásainknak és mezőgazdasági munkásainknak munkaalkalmakat és kereseti lehetőséget is tudnak nyújtani. T. Ház! Magyarországon a vízszabályozási, ármentesítési munkálatok úgyszólván csak rövid 8 évtizedre tekinthetnek vissza, ebből a 8 évtizedből is többet, mint egy évtizedet a világháború és az utána következő súlyos idők raboltak el. Ha tekintetbe vesszük ezt a rövid időt és azt a teljesítményt, amelyet ez az ország az ármentesítés, vízszabályozás és lecsapolás terén kifejtett, akkor egész bátran Összehasonlíthatjuk ezt a teljesítményt bármely kultúrállamnak hasonló téren eszközölt és végrehajtott munkálataival. Alig találunk egyetlen országot, .amely nagyobb áldozatot hozott ezen a téren, mint Magyarország. Egymilliárd pengőt meghalad az az összeg, amelyet Magyarország ezen a téren áldozott. Természetes dolog, hogy ezek a nagy munkálatok csak fokozatosan hajthatók végre és í^y a vizimunkálatok terén az állami szabályozás alá nem eső folyók, patakok és vízfolyások szabályozására a törvényhozás csak 1914ben jutott el, amikor is megalkotta az 3914. évi XXXVIII. tcikket, amelyek ezeknek a folyóknak, patakoknak és vízfolyásoknak tervszerű és programmszerű szabályozását megszabta. Ez a törvény nem volt végrehajtható, mert hiszen éppen közvetlenül a háború előtt lépett életbe. Ennek a törvénynek alapján évente 3 millió koronát 20 év alatt kellett volna befektetni ezekbe a munkálatokba. Ezt azonban lehetetlenné tette a háború. Most pedig már nem lehet ahhoz a koncepcióhoz, ahhoz a tervhez igazodni, mer új határok szabattak meg s így az 1914 : XXXVIII. tcikkben lefektetett munkatervtől eltérően az új határok folytán egészen új tervet és új törvényjavaslatot kellett készítenünk és alkalmazkodnunk ehhez az új helyzethez. Ezért hoztam ide a mélyen t. Ház elé az előttünk lévő törvényjavaslatot, kérjük ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelését. T. Ház! A háború előtt ezeknek a patakoknak és vízfolyásoknak felügyeletét a vízjogi törvény a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalta. A vízjogi törvénynek ezt a rendelkezését alig lehetett végrehajtani,^ mégpedig azért, mert részben a közigazgatási hatóságok egyéb feladatokkal vannak elfoglalva, másrészt pedig kifejezetten szakkérdésekről van szó. Így történt meg azután, hogy a medertisztogatásnál a felügyelet hiánya miatt a medrek újból eliszapolódtak, visszaestek a régi ősállapotba és bizonyos idő múlva egészen elölről kellett kezdeni a vizimunkálatok végrehatjását. Ez újból olyan áldozatot követelt az államtól s az érdekeltektől, mint amikor eredetileg ezeket a munkálatokat már egyszer végrehajtották. A kultúrmérnöki hivataloknak mint szakhivataloknak ^csak akkor volt beleszólásuk ezekbe a kérdésekbe, amikor az illetékes közigazgatási hatóság szakvélemény nyújtására kérte fel őket. Az előttünk lévő törvényjavaslat ezen akar segíteni akkor, amikor a felügyeletet a közigazgatási hatóságok