Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-437

Az országgyűlés képviselőházának 437. törvényhozásba bezárni a jogorvoslat gondolatát, bár ellenkezőleg ez a törvényjavaslat Inkább bizonyos kezdeményezést is jelent abban a tekintetben, hogy az érdekeltségnek minél több 'beleszólása legyen a kérdés elintézésébe, szóval az élet és az érdekeltség beleszólhasson a saját dolgába. Nem szeretem a kényszerítő rendszabályokat, bár a mai gazdasági élet ennek az iránynak a kényszergazdálkodásnak gondolatát lebegteti maga előtt, mert hiszen rendkívüli gazdasági körülmények között él ma mind az ipar, mind a mezőgazdaság. En azonban ezt nem szeretném törvényben lefektetni és nem tartom helyesnek ennek az elvnek törvénybe iktatását. Befejezem felszólalásomat. Ettől a törvényjavaslattól sokat várok, egyrészt a lelkek megnyugtatása, másrészt azonban egyes területeknek gazdasági fejlesztése és többtermelése érdekében. Es én remélem, hogyha ez a terv valóra válik, ha megfelelő dotációban részesül a földmívelésügyi tárca, (Jánossy Gábor: Ezen fordul meg!) ez a törvény el is fogja érni azt a hatást és ^ azt a célt, amelyet maga elé tűzött. Éppen ezért a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául Örömmel fogadom el. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen ) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Schandl Károly! Schandl Károly: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Tegnap a parlament a közvélemény és a törvényhozás általános érdeklődése mellett tárgyalt egy kérdést, amelynél illusztris szónokok és • Magyarország miniszterelnöke szóltak bele <a vitába. A zsidókérdésről volt szó, amelynek kapcsán elhangzott egy kifejezés, hogy a magyar zsidóság sanyargatva van. iVbszolúte nem kívánok ezzel a kérdéssel foglalkozni. (Jánossy Gábor: Mert nincs sanyargatva!) Meg vagyok róla győződve, hogy zsidóvallású honfitársaim is nagyon sokan vannak, sőt talán a túlnagy többség, amely elismeri azt, hogy ma a zsidókérdés nem időszerű Magyarországon és ez a kérdés a legjobb megoldás útján úgy halad, ha nem sokat bolygatjuk. Ha ellenben összehasonlítjuk ezzel a nagy érdeklődéssel azt az érdeklődést, amely megnyilatkozik Magyarország tényleg sanyarúságba, válságíba jutott földmívelőik helyzetének megbeszélése alkalmával, akkor szomorú konzekvenciákat kell levonnunk, (Jánossy Gábor: Már megszoktuk!) nem annyira a törvényhozókra vonatkozóan... (Jánossy Gábor: De csak tessék kimondani! Igenis azokra, akik nem törődnek ezekkel a komoly ügyekkel!) Az előttem felszólalt Szabó Sándor igen t. képviselőtársam is jelezte, hogy a mai időkben a törvényhozókat nemcsak a szorosabb értelemben vett törvényhozói munka terheli, hanem ezekben a válságos időkben a kerületek részéről különböző közérdekű kívánságokkal árasztanak el minden egyes képviselőt. (Ügy van! a jobboldalon és a középen.) És ha a békében a képviselőség könnyű foglalkozás volt, akkor ma sokkal súlyosabb, ezt pártkülönbség nélkül meg kell állapítani. De azt is defetizanusnak tartom, amikor iparkodnak mindenfelé a képviselői tekintélyt aláásni, (Ű.ay van! a jobboldalon.) holott megfordítva, a békebeli képviselők politizáltak, pártpolitikát folytattak, a mai napok képviselői pedig társadalmi orvosok is. akik falurólfalura, városról-városra járnak és iparkodnak a bajokon segíteni. (Jánossy Gábor: Ez igaz! De elsősoriban itt kell lennünk! Ez a legnagyobb közérdek!) Ebből a szempontból fogom fel én ezt a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXI. ülése 1930 november 20-án, csütörtökön. 377 törvényjavaslatot s úgy tekintem, mint a melyen t. földmívelésügyi miniszter úrnak egy szép programmját, (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) amellyel a törvényhozás és a közvélemény elé jön, hogy mit lehetne, mit kellene tenni egyrészről, hogy a magyar föld területén újabb termőterületeket hódítsunk, másrészről, hogy annak a legjobban rászoruló földmunkásnépnek kenyeret adjunk, melyről oly kevés szó hangzik el mindenfelől. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Hatása alatt vagyok egy képnek, amely elém tárult az elmúlt hetekben, amikor a Dunántúl közepén, szóval a magyar kultúrvidék közepén jártam. A Marcal vizének vidékén egész sereg község van elzárva a világtól. Víz vette körül a határt, (Jánossy Gábor: Tenger!) valóságos tenger heteken keresztül, és az ottani jóravaló kisgazdák elképedve és elszomorodva nézték, hogy nemcsak az idei termést nem tudták értékesíteni, r hanem íme még az őszi vetés munkája is kárba veszett. (Ügy van! Ügy van!) Marháikat nem tudják kihajtani a legelőre, mert víz van a réteken és a legelőkön. Már számtalanszor hoztuk fel a t. Ház előtt, hogy az állategészségügyre nézve is nagy kihatással lehet az, hogy ezek a vizek ott vannak a legelőkön és réteken, mert terjesztik a mételykórt. (Ügy van! Ügy van!) A Marcal vize nemcsak egy vármegyét s nemcsak egy választókerületet^ érint. (Jánossy Gábor: Országrész az!) Ne méltóztassék tehát azt gondolni, hogy haza akarok beszélni. (Jánossy Gábor: Van sok Marcal az országban!) Jánossy Gábor t- 'képviselőtársam, aki vasmegyei kerületet képvisel, bejárta ezt a területet s szemlélte ezt az elesett^ vidéket, tanúsíthatna, hogy mennyi törekvés és jóakarat van ebben a földmívelŐ néúben. (Jánossy Gábor: Úgy van! Ügy van!) Es íme, a természet elemei mégis mind ellene vannak, s nincs segítség, amely legalább a közeljövőben kimentené őket ebből az áldatlan helyzetből. Az utak járhatatlanok ezen a vidéken, a víz feláztatta teljesen az utakat, úgyhogy nemcsak hetekig, hanem előreláthatólag hónapokig, a késő tavaszig alig lehet járni ezen a vidéken az utakon. T. Ház! A Marcal árterülete körülbelül tizenötezer katasztrális hold. Ennek a területnek az ármentesítési és vízrendezési munkatervei elkészültek. Körülbelül 1,600.000 pengőt tesz ki ennek a munkálatnak a költsége. Ez olyan óriási összeg, amelyet ha már amortizációs kölcsönnel lehetne is fedezni, egy-egy katasztrális holdra évenként körülbelül 35 pengő esnék. Méltóztassék elképzelni, hogy ezen a vidéken, ahol a tizenötezer katasztrális hold 75%-ban kisgazdák tulajdona, a kisgazdáknak az utakat is meg kell építeriiök, mert hiszen akárhova fordulnak, akár megyéhez, akár községhez, nincs fedezet. Nekik (kell a követ hordani, de honnan? Erről a vidékről nagyon nehéz követ hordani. Az a kisarazda azt a 35 pengőt nem tudja kifizetni. (Ügy van! Ügy van!) A földmívelésügyi miniszter úr a múlt költségvetési vitában már nyilatkozott és kijelentette, hogy a földmívelésügyi kormány belátja ezt a súlyos helyzetet és pár százezer pengő államsegéllyel kíván hozzájárulni a munkálatokhoz. T. Ház! A jajkiáltást hozom ebbe a Házba. Valószínű, hoe-y nemcsak a Marcal vidékéri, hanem más vidékeken is így van. (Farkasfalvi Farkas Géza: Zemplén, Nógrád!) Hozom az elesett falusi nép jajkiáltását Magyarország 56