Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-437

378 Az országgyűlés képviselőházának £37. egész közvéleményéhez, polgárságához a szoli- . daritás nevében, (Elénk helyeslés.) Ezekben az időkben nem szabad nekünk válaszfalat keresnünk, (Ügy van! Ügy van!) és amilyen örömmel járultam hozzá a magánépítkezések előmozdításáról szóló törvényjavaslathoz, hogy az építkező ipar keretében a munkásság jelentékeny része és különösen az ipari munkásság kenyérihez jusson, éppúgy meg vagyok róla győződve, hogy minden egyes törvényhozó szívesen támogatja azt a törekvést, hogy Magyarország^ egyik legősibb fajtája, a magyar földmunkásság kenyérhez jusson. (Helyeslés. — Egy hang a középen: Legalább aránylag os an! ) A földmívelésügyi miniszter úr elvégezte a maga munkáját, idehozta azt a programmot, amely hatalmas teret nyújt a munkára. (Hegymegi Kiss Pál: Csakhogy ezt a programmot későn hozták ide! Négy esztendővel előbb kellett volna, amikor volt még a szanálásból pénz! — Jánossy Gábor: Jobb későn, mint soha!) Ez a programm folytatása lenne egy másik programmnak, amelyet 1913-ban hoztak a törvényhozás elé és 1914-ben iktattak törvénybe, amikor még Nagy-Magyarország megvolt. Az a beruházási törvényjavaslat egészen más volt, mint ez a javaslat. Azokban a boldog időkben, amikor az államkincstár rendelkezett kellő fedezettel, az a törvényj avaslat egyúttal beruházási javaslat is volt s le volt kötve benne, hocv hosszú időn. keresztül évről-évre mit kell ezekre a munkálatokra fordítani. (Farkasfalvi Farkas Géza? Hárommillió korona volt évente kontemplálva!) Belátással vagyunk, hogy ezek az idők elmultak, ezek az idők megváltoztak, és így ilyen nagy beruházásokat, ilyen nagy áldozatokat az államkincstár a maga részéről nem tud meghozni. En azonban bátor vagyok rámutatni arra, hogy most, amikor inségakcióról van szó és amikor Magyarország minden polgára egyaránt iparkodik részben a törvényes adózás útján, részben pedig önkéntes adományok útján az inségakcióhoz hozzájárulni és amikor kilátás van egy körülbelül 12 millió pengős inségadó-bevételre, akkor ebben az inségadó-progranionban nem látom a földmunkások ellátását. Nem irigylem a nagyvárosoktól és a városoktól azokat a közmunkákat, amelyek ebből a 12 millió pengőből megindulnak, de méltóztassék elhinni, t. Ház, hogy a falvakban, a városoktól messze t eső vidékeken nagyon sok helyen van legalábbis akkora nyomorúság, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen. — Jánossy Gábor: Tökéletesen igaza van!) mint a városokban. Van azonban egy különbség: az a nyomorúság nem kiabál, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen. — Jánossy Gábor: Az tűr! — Gaal Gaston: Iskolába nem tudnak menni, mert nincs cipőjük! — Lázár Miklós: Templomba nem járnak, mert nincs ruhájuk!) az a nyomorúság nincs megszervezve, az a nyomorúság vár. A városban ellenben közelebb van minden. Itt az inségellátás meg van szervezve. (Jánossy Gábor: Ott magára van hagyva a földmunkás!) Nem akarok szólni arról, hogy ez a közadókból való inségenyhítés milyen szabályok és elvek szerint történik, de lehetetlen mégis egy szóval ki nem térnem arra, hogy a fővárosban egy politikai pártfrakcióra bízzák az inségelÍátást, az ingyenebéd-utalványok kiosztását. (Gaal Gaston: Hja, itt minden politika!) A belügyminiszter úrnak mindenesetre válaszolnia kell arra a kérdésre, hogyan tartja összeférhetőnek az inségakció pártatlanságát azzal a sajtóbeli ülése 1930 november 20-án, csütörtökön. váddal, hogy a fővárosi szociáldemokratapárt frakciója több ingyen ebédutalványt oszt ki a főváros pénzén, mint minden más szervezet együttvéve. (Mozgás a jobboldalon.) Elnök: A képviselő úr előadása nincs összefüggésben a tárggyal. Tessék a tárgyra térni. Schandl Károly: T. Ház! Visszatérve^ az inségakcióval kapcsolatban a i földmunkások helyzetére és sorsára, ezt a programmot találom legalkalmasabbnak arra, hogy a magyar földmunkásság mielőbb munkához jusson, és ezért örömmel támogatom azt az észrevételt, amelyet Szabó Sándor t. barátom is hangoztatott, hogy már ebbe a törvényjavaslatba is bele kellett volna venni, hogy ennek a végrehajtása mikor indul meg. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Ezért voltam bátor én a 12 milliós ínségakcióra kitérni, íhiszen részben itt lett volna fedezet. Én hasznosabb beruházást nem látok az országban, mint ezt a munkát. (Ügy van! a középen!) Ha imi a közeljövőben vagy később állami kölcsönhöz jutunk, amelyet hasznos beruházásokra kell felhasználni, nagyon alkalmasnak találom ezt a programmot arra. hogy erre a célra az állami kölcsönből juttassanak megfelelő összeget. (Helyeslés a középen.) Rá kell mutatnom arra, hogy a javaslatot mostani formájában, amikor kimondja, hogy a földmívelésügyi kormány 50%-ig nyújthat csak államkölcsönt patakrendezési munkálatokra, nem is lehet végrehajtani, mert hiszen az 50 százalékon felüli fedezetet lehetetlen beszedni. (Ügy van! Ügy van!) Ha lehetett is más időkben hitelt szerezni a többletre, magánhitelt a mai időkben iaz érdekeltség nem tud kapni. Ezért, azt hiszem, a földmívelésügyi miniszter úr is hozzá fog járulni ahhoz a módosításhoz, amelyet többen kértünk, íhogy az 50%-os kölcsönön felül juttasson még ezekre a munkálatokra megfelelő államsegélyt, természetesen ott, ahol erre szükség van, ahol az érdekeltség a kellő fedezetet nem. tudja előteremteni. (Helyeslés.) Nem szabad úgy érvelni, hogy: hja, annak a pataknak rendezése csak a közvetlen szomszédos parti gazdák érdeke. Ezzel az érveléssel átmehetnénk egyéb közmunkákra és közmüvekre s^ minden közműre rá lehetne fogni, hogy miután egyeseknek az érdeke, sem községi, sem városi, sem állami támogatást nem lehet nyújtani hozzá. Ez a programm 72 millió pengős költséget jelent, A 72 milliós programmban a törvényjavaslat szerint 36 millió^ pengőt juttatna a földmívelésügyi kormány államkölcsön formájában, illetőleg segély formájában ezekre a munkálatokra. Miután 450 ezer holdról van szó, ki lehet számítani, hogy egy holdra körülbelül 150 pengő jut. Ezt a 150 pengőt nem bírja előteremteni az a gazda, aki különben is mezőgazdasági krízissel küzd. (Ügy van! Ügy van!) Ennélfogva azt hiszem, a törvényhozás egyöntetű óhajával találkozom, amikor itt kifejezést adok annak a kívánságnak, hogy az államkölcsönnél, miután hasznos beruházásról van szó, ne kösse meg a kormány a maga kezét, vagy legalább is az államkölcsön és a segély egymást ne zárják ki, hanem az államkölcsön és a segély^ 50%-ion felül is mehessen. Meg vagyok róla győződve, hogy a földmívelésügyi miniszter úr az ilyen módosításhoz hozzá is fog járulni. ÍNem akarok tovább időzni ennél a kérdésnél, ennek fontosságát, jelentőségét az előttem szólottak már bőven kifejtették, én csak hangsúlyozni kívánom újból, hogy amikor közmunkákról, inségakciókról és nyomorenyhítésről van szó, méltóztassék a törvényhozásnak is,