Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-437
376 Az országgyűlés képviselőházának U37, lenne!) Igaz, hogy megjavulnak a földek, de a megjavítás költségeit ki fizeti? (Gaál Mihály: A gazda!) Teljesen jogosulatlan volna, ha azokon a költségeken felül, amelyeket én viselek és amelyeknek következtében javult meg a föld, terhemre még külön földadót is vetnének ki. Ez teljesen jogosulatlan volna. Lehet; séges azonban az is, hogy rosszabb minőségű lesz a földem annak a következtében, hogy rám erőszakolják a vízrendezést. Mert ne tessék elfelejteni, nem mindenki járul hozzá ehhez, az érdekeltséget hatalmi szóval kényszerítik bele ebbe. Igen sokszor megesik, hogy azt mondja valaki: én nem akarok vízrendezést, nekem jó úgy, ahogy most van, nekem sohasem öntötte el a földemet a víz, nekem nem kell csatorna — és mégis belekényszerítik az illetőt a vízszabályozásba. Akkor azután a csatorna következtében kevesebb lesz a harmat az illetőnek a földjén, kevesebb lesz a csapadék, a kipárolgás s ennek következtében kiszáradnak a termőföldek. A lejjebb való klasszifikációját a földnek igenis jogosnak tartom, ha a fold 'tényleg rosszabb minőségű lesz. Olyan törvényt azonban, amely megengedi azt, hogy megjavult földek alacsonyabb kataszteri osztályba soroztassanak, egy igaz érzésű ember sem fogadhat el. En tehát helyesnek tartom, ha maga a károsult fél kéri, a területeknek új kataszteri osztályba sorozását akkor, ha rosszabbá váltak a földek és gazdasági kihasználhatóságuk csökkent. Magáról a javaslatról még csak pár percig kívánok szólni és megállapítom, hogy a kényszertársítások gondolatával szintén operál ez a törvényjavaslat. Ebben én nagy óvatosságot ajánlanék az illetékes hatóságoknak. En a kényszertársítási rendelkezések kérdésében megadnám a fellebbezést a kormányhoz, mert az az alispán csinálhatja a legjobbat, azonban tévedhet, és ha az^ő betársátási rendelkezése ellen nincs fellebbezés, nagy magánjogi kérdéseket bíztam a közigazgatásra, mert hiszen a járulékot élethossziglan fizetni kell, ellenben a miniszter felelős, Őt felelőssé lehet tenni, ha nem jól csinálta meg az érdekelt földtulajdonosok betársítását. En tehát fellebbezési jogot adnék a kényszertársításokkal szemben. Nagyon helyeslem azt a gondolatot, hogy az alispánok ezeknek a^különböző érdekeltségeknek 'adminisztrációja keresztülvitelénél külső bizottságot alakítanak tanácskozási joggal. Ebből azt állapítom meg, hogy az adminisztráció közelebb megy az élethez és meghallgatja mindazokat, akik ott a helyi ismeretek alapján alkalmas tanácsokat adhatnak. Nagyon szeretném, ha a vízleesapolás és vízrendezés kérdésének egyéb, közigazgatási elintézésénél is megvalósítanák ezeket a gondolatokat az illetékes közigazgatási hatóságok. A visszafizetés feltételeire nézve szintén intézkedni kíván ez a törvényjavaslat és a visszafizetés idejét 10 esztendőben szabja meg. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek. Szabó Sándor: Egészen szokatlan dolog, hogy egy törvény a kölcsön ; feltételeit előre megszabja. Hiszen mit tudom én, imilyen pénzügyi körülmények és viszonyok állhatnak be és a mellett az 50% -os kölcsön mellett, amelyet talán az állam nyújt ezekre a vízszaJbályozásokra, a másik 50%-ot is valamilyen kölcsön útján kell előteremteni, hiszen alig van a köztartozások kifizetésére is elegendő jövedelmük a földtulajdonosoknak. En tehát ezt elhibázott dolognak tartom, bár a javaslat ezt előnynek ülése 1930 november 20-án, csütörtökön. tudja be. Ismétlem, határozottan elhibázottnak tartom, hogy törvényben határozzuk meg a kölcsön feltételeit és nem a miniszterre bízzuk azoknak megállapítását. En ezt rábíznám a kormányra, mert így sokkal elasztikusabb lenne az intézkedés lehetősége. A törvényhozás felelőtlen, hiába fogják tehát azt mondani, hogy a törvényhozás megszalvazta, de nem jól csinálta. Ha azonban a miniszter nem csinálja meg jól a dolgot, nem állapítja meg jól a feltételeket, ezt ki lehet korrigálni. Éppen azért ilyen pénzügyi feltételeknek törvényhozási úton való megállapítását elhibázott dolognak tartom. Az életbeléptetésről kell még röviden megemlékeznem. Az életbeléptetésre nézve azt mondja a javaslat, hogy ezt rábízza a miniszterre. Ha azt mondotta volna ez a javaslat, hogy rábízza a miniszterre arra az esetre, ha erre pénz lesz, ezt megértem, mert a törvényhozástól függ, hogy megfelelő összeget vegyen fel a költségvetésbe. Meg vagyok róla győződve, hogy a földmívelésügyi miniszter úr, ha pénzre tud szert tenni költségvetésének keretében, ezt az alkalmat örömmel ragadja meg arra, hogy megindítsa a patakok szabályozását, hiszen a magyar föld gondviselője ő. A mindenkori földmívelésügyi miniszter bizonyára a legnagyobb örömmel nyúl egy olyan kérdéshez, amely a magyar földnek termékenyebbé tételét és művelésének kiterjesztését munkálja. Meg vagyok róla győződve, hogy örömmel ragadja meg az ilyen alkalmat. Azt kellene mármost mondanom, hogy elsőrendű feladat lévén ezeknek a kérdéseknek a rendezése, gondoskodni kell arról, hogy a költségvetésben megfelelő módon dotáltassanak ezek a kérdések, (Helyeslés.) mert hiszen igen sok törvényünk van, amelyek nagyszerű gondolatokat vetnek fel és szabályoznak, de végrehajtásuk pénzkérdés miatt elhúzódik. Én ezt a törvényjavaslatot is ezek közé iktatom be, mert hiszen végrehajtása attól függ, hogy lesz-e pénz. Ha lesz pénz, akkor az életbeléptetés hamarosan megtörténhetik, és én kívánatosnak tartanám, hogy az minél előbb életbeléptettessék. (Jánossy Gábor: De legyen erre pénz!) Én tehát ezt a javaslatot olyan törvényhozási intézkedésnek képzelem, hogy az már a jövő esztendőben léptettessék életbe. (Helyeslés a< középen.) Hiszen ez tulajdonképpen ötvenesztendős terv. erről a kérdésről már fennálló, élő törvényünk van, most megint törvényt hozunk és kitoljuk a végtelenbe a kérdés megoldását. Méltóztassék állást foglalni a mellett, hogy adjanak rá pénzt, és hogy az életbeléptetés már a jövő költségvetési évben megtörténjék. (Farkasfalvi Farkas Géza: A legjobb alkalom a szűk* ségmunkára!) A magam részéről röviden elmondottam azokat a szempontokat, amelyeket itten megoldandóknak tartottam. Mindenesetre nagyon fontos még az is. hogy az esetben, ha négy pengő a holdankénti járulék, a törvényjavaslat csak a birtokonkívüli felszólalást engedi.meg. Bocsánatot kérek, az a 4 pengő nagyon sok, mert az már olyan földadónak felel meg, mintha 16 pengős kataszteri tiszta jövedelmű föld földadójáról beszélnénk. Bocsánatot kérek, hogy az illető akkor, amikor járulékról van szó, ne fellebbezhessen, felszólalást ne intézhessen, csak birtokon kívül, ez újabb közteher, újabb adó. (Ügy van a középen.) Meg kell adíni a jogorvoslatot. Miért zárjuk el törvénnyel a jogorvoslatot az emberek elöl? Ez mindig visszafojtott keserűségnek lehet okozója, és ezért ezt elhibázott dolognak tartanám és nem szeretném a
