Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-437

Az országgyűlés képviselőházának ^37. képviselőnek nemcsak az a^ feladata, !hogy eljárjon a Képviselőházba, bár ez első feladatai közé tartozik. Ezt én azért hozom fel, — ha bár nem is tartozik szorosan a tárgyhoz — mert ezzel a kérdéssel foglalkoztak. Az a sok fájdalom, sok keserűség, amely kint az országban tapasztalható, mind olyan jelenség, amely mellett egy kötelességét teljesítő képviselő nem mehet el szó nélkül. Ne tartsák tehát külön számon velünk szemben, ha közülünk egyesek a bizottságokban vannak elfoglalva, mások pedig közérdekű kérdésekben, vagy jogos magánügyekben a minisztériumokban figyelmeztetik az illetékeseket olyan szempontokra, amelyekről az akták talán nem beszélnek. Én a magam részéről hivatkozom a sajtó lelkiismeretére, amikor ezért a képviselőket örökösen hibáztatják és mintegy stigmatizálják, holott a képviselő akkor is képviselői feladatát teljesíti, amikor nem itt a Képviselőházban, hanem máshol felel meg képviselői kötelességének. Hiába, ez nincsen törvényben előírva, de az élet előírja, mert a lelkek megnyugtatása is törvényhozói feladat. (Ügy van! jobbfelol. — Eri Márton: Ezért kaptam 30 pengő ab szeneiát!) > Magával a javaslattal röviden kívánok közelebbről foglalkozni. Visszatérek Váry Albert t. képviselőtársamnak nagyon alapos és igazán széles körben megfogott felszólalására, hiszen vannak talán olyan szempontok, amelyekkel a felszólalásokat én is ki tudnám egészíteni. Az Alföld vízrendszere sajátságos összetételű dolog, vízrendszerének egyik része a föld felett van, másik része pedig a föld rétegeződéseiben, és amikor vízrendezést csinálunk, — szándékosan nem vízlecsápolásról beszélek — akkor számolnunk kell nemcsak a belvizekkel, nemcsak a csapadékokkal, hanem a talajvizekkel is. A tenyészetnél egyik főszükséglet az, hogy víz legyen abban a talajban, amelyet valamely termelésre akarunk használni, mert az olyan talajokban, amelyek a vizet nem eresztik át, megszűnik a tenyészet. Ezek a vizet át nem eresztő talajok az Alföldön egészen rendszeresen fordulnak elő. Rendelkezésemre állanak egy földbirtokosnak idevonatkozó konkrét adatai amelyekben elmondja, hogy neki 1500 hold ilyen alföldi birtoka van, amelynek körülbelül fele esik most az új vízlecsapolás következtében ártéri járulék alá. Elmondja továbbá azt, hogy ártéri járuléka négyszerese földadójának. Négyszerese, hiszen adatszerűen, számszerűen adja elő földadóját és ártéri járulékát. Most, amikor a birtokának jórésze vizet át nem eresztő rész, szinte lehetetlen viselnie az ártéri járulékot és én (meg is jósolom, hogy ennek a törvénynek következtében igen sok lesz a panasz. Azok, akik majd a patakok szabályozási költségeit kivetik, a kisebb teherbírású földekre úgy állapítsák meg ezt a járulékot, hogy abba^ a magasabb közérdekek is belejátszanak. Az államnak nagyobb segítséggel kell mennie ezekre a helyekre, és követelni kell a földművelésügyi tárca számára a nagyobb dotálást (Ügy van! jobbról.) abból a szempontból, hogy aráiiylagosan érvényesüljön az állami segítség ezeken a helyeken, ahol maga a termőföld nem képes elviselni olyan járulékokat, amelyek a szabályozással járnak. Örökös panasz, örökös elégedetlenség lesz egy jótékonyság következménye, amelyet pedig jószándékkal akar megvalósítani a közhatóság. En konkrét esetek alapján beszélek. Megállapítom, hogy akkor, amikor közmunkák kiírásáról van szó, (mindig a földművelésügyi ése 1930 november 20-án, csütörtökön. 375 tárcát rántják elő, hogy csináljon közmunkákat és álljon elő a vízszablyozással. Méltóztassanak megfigyelni, tíz esztendő óta mindig ez történt. De nekünk agrárképviselőknek, akik látjuk a föld terheit, meg kell állapítanunk, hogy az állami segítségnek nagyobb mértékben kell megnyilvánulnia ezeknél a szabályozásoknál, mert hiszen közérdekből indulnak meg ezek a munkák, igen sokszor azért, hogy legyen munkaalkalom. Viseljen tehát az állami nagyobb részt ezekből a terhekből, mert ezeket ma a földtulajdonos elviselni képtelen. Én beszélhetek saját kerületemben r levő konkrét esetekről. Megállapítom, hogy például az egyik községben az összes földadó — tehát az ártéri járulék alá nem eső földek adóját is beszámítva — csak egyharmadrészét teszi ki az ártéri járulékoknak. Azt kell tehát mondanom, hogy a magyar föld jövedelmének terhei nagyrészét már ezek a vízszabályozási járulékok képezik. Ha tehát igaz mértékkel akarunk mérni és segíteni akarunk a magyar földművelő- és gazdatársadalmon, akkor nagyobbmértékű összegekkel kell ezeknek a bajba jutott gazdáknak segítségére sietnünk. Visszatérve • az alföldi vizek rendezésének kérdésére, megállapítani kívánom, hogy azok a panaszok^ amelyek ennek a••Duna—Tisza-közi lecsapoló társulatnak munkálatai nyomában felfakadtak, jórészben nem magának ennek a kiviteli munkálatnak nyomában serkentek, hanem ezek régebbi terhek következményei. De ezt a munkálatot sem készítették el kellő mértékben és méretben éppen a pénzkérdés miatt, úgyhogy ezt tulajdonképpen egy félbenlevő munkálatnak kell tekintenünk, amelynek további folytatásában fog aztán kiépülni egy olyan tökéletes műszaki munkálat, amely majd az összes hozzáfűzött reményeket ki fogja elégíteni. Kétségtelen, hogy a vízszállító csatornák méretezése szűk, úgyhogy a felsőbb helyekről alázuhanó vagy aláhömpölygő vizet ezek a keskeny csatornák nem tudják szállítani. E mellett e csatornák uartjának anyaga sokszor homokból van, úgyhogy még ez is elereszti oldalt a vizet, és így á csatornáknál mélyebben fekvő olyan területek is víz alá kerülnek, amelyek eddig nem voltak víz alatt. Ezek a területek csak a csatorna megépítése következtében kerültek víz alá, annak folytán, hogy a csatorna nem tudja szállítani a felülről lefelé hömpölygő vizeket. En bizonyos vagyok abban, hogy a csatornarendszernek ezeket a hibáit már ismeri az illetékes műszaki osztály, amely ezzel a kérdéssel nagy ügyszeretettel, buzgósággal és szakértelemmel is foglalkozik. De ez mindenesetre megint csak pénzkérdés. Kérdezem tehát: lehetséges-e az, hogy az az érdekeltség és az a társaság, amely a szebb és jobb jövő reményében kérelmezte ennek a csatornarendszernek megépítését, amelyet azonban a kormány a munkaalkalmak nyújtása szempontjából, e munkálat elvégzésére szorított, egyedül, magára hagyva viselje ezeket a terheket? Az én megítélésem szerint ezeknek a csatornáknak kiszélesítési munkáit teljesen az állam költségén kellene megvalósítani, hogy ezek az érdekeltségek alkalmasak legyenek ellátni azokat a feladatokat, amelyeket maguk elé tűztek — és pedig helyesen tűztek maguk elé — azokban a tervezetekben, amelyeket ebben a tekintetben készítettek. Mindenesetre szükséges, hogy az ilyen vízrendezések után az ott levő területek új kataszteri osztályozás alá kerüljenek. (Gaál Mihály: Ez sokszor rossz