Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-425

24 Az országgyűlés képviselőházának Erre igen könnyű bírót találni!) Nekem megvan a véleményem, — azt hiszem ez nem is titok — a mai magyar büntető igazságszolgáltatásról, azonban még ennek ellenére is ez olyan kirívó átlépése a lehetőségeknek és a logikának, hogy én is azt merem állítani, hogy nincs bíró, nincs bíróság, amely osztálynak minősítsen egy ad hoc Összeverődött érdektársaságot, amelyet azután abban a védelemben kívánna részesítene mint egy osztályt. Nem is szóltam arról, amit már a 949. számú üggyel kapcsolatban elmondottam, hogy igaz mindez, amit a cikk állít. Vannak jogászok ebben a teremben, akik el tudják vonatkoztatni jogi tudásukat a pártállástól és pártkötelességtől Méltóztassék ezeknek az uraknak ezt egészen figyelmesen elolvasni. Egy felsorolás, egy taxatio csupán azt állapítja meg, hogy kik vannak érdekelve az optánsperben. Nem akarom ezt ismételni, mert az előadó úr már előterjesztette és felolvasta, de, mondom, megállapítja a felsorolás, hogy melyik gróf hány ezer holddal van képviselve, s a végén pedig semmi egyebet nem mond, csak azt, hogy (olvassa): «Ezek érdekeiért szállott tehát síkra a magyar delegáció Hágában, amikor olyan lendülettel harcolt az optánsok kártalanításáért.» Hát nem igaz ez? Nem szálltak síkra az optánsok kártalanításáért? (Tovább olvassa): «...és ebben a harcban kész volt feláldozni a miagyar nép érdekeit, hajlandó volt 310 millió aranykoronás újabb terhet vállalni a magyar adófizetők számlájára.» Hát nem igaz ez? Hiszen ebben a Házban tárgyaltuk azt a törvényjavaslatot, amellyel ezeket az igazságokat & magyar Corpus Jurisba beleiktattuk. így tehát nem lehet arról szó, hogy ez talán valami olyan állítás, amely nem felel meg a valóságnak, amely hangulatkeltésre alkalmas. Ezek tények, megtörtént dolgok, amelyeket itt tárgyaltunk s amelyekről törvényt hoztunk, és vállaltunk, igenis, 310 millió aranykoronás terhet. S egészen természetes, hogy nem azok az urak fogják ezt a 310 millió aranykoronát kifizetni, akik most, amint látjuk, olyan bőkezűen 5—10 pengővel szúrják ki a közvélemény szemét a jótékonysági akciónál, hanem az adózók üénzéből fogja az állam rendszeresen átutalni azokba a bizonyos A- és B-kaszszákba ezt az összeget. Ez csak nyilvánvaló igazság. Sajnálom, hogy ennek a cikknek nein én vagyok a szerzője. Odaállottam volna a bíróság elé és megkérdeztem volna azt a bírót először arranézve, hogy osztály-e az, amikor egy ad hoc összeverődött érdektársaság dolgáról és bírálatáról van szó, másodszor, megkérdeztem volna: igaz-e az, ami ebben a cikkben benne van és igaz-e az, hogy a Bethlen-család pontosan 10.384 holddal van érdekelve az optánsperben és a többiek a feltüntetett mennyiséggel és igaz-e az, hogy a magyar állam az adózók terhére vállalt 310 millió aranykoronás terhet? Hát, van ember a világon, aki erre nemmel tudna felelni, aki azt merné mondani, hogy neun igaz, hogy Bethlen érdekelve van, aki azt merné mondani, hogy nem Bethlen István vezette künn a tárgyalásokat, hogy nem szállt síkra az optánsok kártalanításáért, aki azt merné mondani, hogy nem vállaltunk újabb 3W miillió aranykoronás terhet, aki azt merné állítani, hogy nem az adózók pénzéből fogják kifizetni ezt a 310 millió aranykoronás terhet? Ez már igazán olyan dolog, ami nemcsak a politikai zaklatás, hanem a politikai bosszúállás fogalmát is kimeríti. S született ez akkor, azokban a forró, lázas napokban, amikor itt a 425. ülése 1930 október 27-én, hétfőn. szenvedély és a hangulat összecsapódott ebben a kérdésben egyfelől a mi részünkről, akik más megoldást szerettünk volna, az országnak és az ország népének megfelelőbbet, másfelől azok részéről, akik tudtak lelkesedni ezért az ügyért, az optánskérdésért és az optánsok kártalanításáért. Merem állítani, hogy ebben az ügyben a kormány részéről ment utasítás az ügyészséghez, hogy tessék pedig minden egyes optánsközleményt, amelyben csak valami kis 'megfogható van, megfogni és pert indítani. Ment ilyen generális utasítás, s így aztán az ügyészség kénytelen volt ilyen erőszakolt módon pereket gyártani és képviselőket zaklatásoknak kitenni. T. Képviselőház! En azt hiszem, hogy ez világos példája a politikai zaklatásnak és a politikai bosszúállásnak s most, miután az optánsper lezáródott, én ismétlem és hangsúlyozom, hogy nekem egyénileg borzasztóan konveniálna, hogy ezt az egész ügyet egész terjedelmében mégegyszer a legalaposabban kiteregessük a bíróság előtt. De viaskodik bennem az a másik érzés, hogy szeretem a képviselői mentelmi jog komolyságát és megbízhatóságát megőrizni, mert ha azt egy esetben megsértik, ükkor más esetekben könnyebben sértik meg, u hogy .amidőn ez a két kérdés összeütközik bennem, én többre taksálom a képviselői mentelmi jogot, ezt az alkotmányjogi biztosítékot, mint azokat a politikai előnyöket, amelyek abból származnak, hogy az egész optánsügyet újra ki lelhet teregetni és újra lehet tárgyalni és az egész világ nyilvánossága előtt újra rá lehet mutatni azokra az igazságtalanságokra, amelyeket ez a cikk megint. En azt mondom, hogy ennél a politikai előnynél többre taksálom az alkotmányjogi biztosítékokat, ezért arra kérem a Képviselőházat, hogy ebben az ügyben mondja ki a politikai zaklatás fennforgását és ebben az ügyben Farkas István képviselőtársam mentelmi jogát ne függessze fel. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Mindenekelőtt arra kérem a mélyen t. elnök urat, méltóztassék a Ház tanácskozóképességét megállapítani, mert úgy látom, hogy megint csak néhány ember van itt ebben a Házban, úgyhogy komoly tanácskozást folytatni nem igen lehetséges. Elnök: A képviselő úr kezdje meg beszédét. En a házszabályok értelmében intézkedni fogok, hogy az épületben tartózkodó képviselő urak itt megjelenjenek és ha Öt perc múlva sem lennének tanácskozóképes számban, az ülést fel fogom függeszteni. Méltóztassék beszédét megkezdeni. Györki Imre: T. Képviselőház! Propper Sándor t. képviselőtársam ezzel a mentelmi üggyel kapcsolatosan elmondotta a maga álláspontját, úgyhogy nekem csak néhány mondattal kell az ő állásfoglalását kiegészítenem. Előrebocsátom, hogyha ezzel a kérdéssel mint jogász foglalkozom, akkor sem tudom megállapítani, hogy fennforogna az a bűncselekmény, amely miatt Farkas István t. képviselőtársam ellen a budapesti királyi főügyészség, illetőleg ügyészség az eljárást mep

1 kívánja indítani. A vád szerint, illetőleg a mentelmi bizottság jelentése szerint ebben a közleményben, amely a Népszava 1930. évi január 25-i számában jelent meg, osztályelleni izgatás bűntettének jelenségei forognának fenn. Ha azonban nemcsak a mentelmi bizottság jelentését nézzük és olvassuk el, hanem a Népszava eredeti közleményét is, akkor megállapíthatjuk, hogy annál sokkal továbbmenő