Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-436

Az országgyűlés képviselőházának £36* ják-e ezt megadni vagy sem. Meggyőződésem az, hogy ez csak a t. honvédelmi miniszter úrnak és néhány barátjának a véleménye; meggyőződésem, hogy a magyar nép nem így gondolkozik; meggyőződésem, hogy a miniszterelnök úr sem így gondolkozik, ha esetleg máskép is beszélne, de legerősebb meggyőződésem az, hogy önök itt a szívükben érzik annak igazságait, amit én itt előterjesztettem és törekedni fognak arra, hogy ez is, mint sok minden más a múltban, megjavuljon, hogy ellenségeinknek ne legyen alkalmuk arra, hogy mindenbe beleszólhassanak, Hogy minket mint a legkonzervatívabb, legreakciósabb államot állítsanak oda, ami nem felel meg a valóságnak. Nekem megnyugtatás kell erre nézve, bogy tovább folytassuk azt a paeifikatóriais munkát, amelyet eddig végeztünk a megszállott területeken, hogy megtartsuk azokat a magyar pionírokat a magyar haza nyelvének. En igazságom tudatában ismétlem a miniszterelnök úrihoz azt a kérésemet: legyen szíves, szabadítson meg minket attól a nyomástól, attól a béklyótól, amelyben vagyunk. Ön hazafias cselekedetet végez, ha ezt megteszi. (Ügy van! Ügy van! Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. Gr. Bethlen István miniszterelnök: Mélyen t. Képviselőház! Nem ez az első eset, hogy a Vitézi Rend kérdésében válaszolnom kell interpellációra, hiszen Sándor Pál képviselőtársam most harmadízben interpellált és ma délelőtt Dési Géza t. barátom is már másodszor szólalt fel ugyanebben a tárgyban a Ház előtt. T. képviselőtársam egy nyilatkozatot olvasott fel, amely nyilatkozatért természetesen ma is helytállók, mégis szükségesnek tartom, hogy a kérdésre rávilágítsak, talán egy kissé objektívebb szempontból, mint mélyen t. képviselőtársam, mert hiszen ő ebben a tekintetben bizonyos mértékben érdekelt fél azon kijelentések folytán, amelyek történtek és^ amelyek reá nézve az ő- felfogása szerint sértőek voltak. Már több ízben kifejtettem, hogy felfogásom szerint vitézség és vitézség között felekezeti szempontok alapján különbséget tenni nem lehet és nem szabad. (Ügy van! jobbfelől.) Éppen ebből kifolyólag, amikor mélyen t. képviselőtársam hozzám fordult azzal a kéréssel, hogy a Vitézi Rend a maga soraiba felvegye azokat is, akik mint ennek az államnak zsidóvallású polgárai igényt tarthatnak arra, hogy ebbe a rendbe felvétessenek, azt feleltem, hogy a Vitézi Rendhez fogok fordulni, miután egyénileg intézkedni nincsen módomban; hiszen nem hatóságról van szó, amelyet utasítanom lehet, hanem egy egyesületről, t egy rendről, amely a maga autonómiájával bír, (Ügy van! jobbfelől.) amely a maga fejével, intéző köreivel bír; tehát hozzájuk fogok fordulni és törekedni fogok arra, hogy adott esetben ezt a sérelmet jóvátegye. Egy későbbi időpontban mélyen t. képviselőtársam, újból hozzáim fordult hasonló kéréssel és akkor kifejtettem, hogy a Vitézi Rendhez fordultam és felvilágosítást kértem, hogy valóban felekezeti szempontok-e azok, amelyek őket döntéseikben irányítják, vagy más szempontok mérvadók-e ebben a kérdésben és kértem, hogy felfogásomnak megfelelően intézkedjenek. A válasz erre az volt, amint azt különben mélyen t. képviselőtársam is ' felolvasta abból a beszédből, amelyet itt a Ház színe előtt tartottam, hogy a Vitézi Rendet semmiféle felekezeti szempont nem vezérli, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXI. ülése 1930 november 19-én, szerdán. 365 de a Vitézi Rend nemcsak a vitézséget honorálja, hanem ez egy olyan rend, amely a rend érdekében, a forradalmak, a felforgatások ellen is biztosítékot kíván nyújtani (Farkas István: Szóval ellenforradalmi szervezet! — Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és ebből kifolyólag nemcsak a vitézséget teszi kritériummá abban a tekintetben, hogy valaki felvétessék-e a rendbe, hanem vizsgálj el HZ illető múltját, különösen a forradalmak alatt, a kommunizmus alatt kifejtett működését és vizsgálja azt, hogy egyéniségében van-e garancia a jövő felfordulás esetében abban a tekintetben, hogy helyt fog állani a nemzeti eszme mellett. Ez volt a válasz. Ezt a választ közöltem és nem szűntem meg azóta sürgetni, hogy ez a kérdés egyénenként bíráltassék el és egyéni elbírálás alapján döntessék el az a kérdés, hogy az illető felvétessék-e vagy sem. Kétségtelen azonban és ez a noívum, amit mondani akarok mélyen t. képviselőtársamnak, hogy a Vitézi Rend, miután a forradalmak után alakult meg 1921-iben, a maga elhatározásaiban mindig szem előtt tartotta azt a tényt, amelyet az egész nemzet konstatált és megállapított, hogy a zsidóságnak bizonyos rétegei a forradalomban erősebben voltak angazsálva, mint az ország többi polgárai, (Zaj és felkiáltásoka baloldalon: Ez téves! — Farkasfalvi Farkas Géza: Ezt nem lehet elvitatni!)- ez köztudomású 'tény, kérem ezt nem lehet elvitatni, (Gál Jenő: Voltak abban mindenfélék! — Sándor Pál: Az ellenforradalomban éppannyian voltak!) hogy a zsidóság bizonyos rétegei a kommunizmusÍján erősebben voltak angazsálva, mint az ország többi polgárai. Ennek lehet itt ellentmondani, de ezt az egész világ tudja és ezzel önöknek is számolniuk kell. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Hiszen köztudomású, hogy ebben az országban, amelyben felekezeti nehézségek nem voltak, amelyben felekezeti nehézségek zsidóság és egyéb felekezetek között a múltban alig fordultak elő, ahol évtizedeken keresztül a türelmesség volt ^az általános álláspont, egy antisemita hullám azért következett be, mert szemtanúi voltunk mindnyájan annak, hogy a zsidóságnak bizonyos rétegei, sajnos, a kommunizmusban erősebben angazsálták magukat. (Bródy Ernő: Hitetlenek voltak!) Ezt meg kell, hogy állapítsam, mert ha ohjektív és igazságos akarok lenni, akkor a teljes igazságot kell megmondanom. {Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Már most nem csodálható az, hogy egy rend, amely azért alakult, hogy esetleges későbbi felfordulások esetén azokat a vitéz embereket csoportosítsa a maga kebelében, akikben megbízhat, akik egy ilyen felfordulás esetén feltétlenül helyt fognak állani, bizonyos pontig fázott attól, hogy éppen azoknak soraiból rekrutálja a maga tagjait, akik között ez a szimptóma a múltban mutatkozott volt. (Zaj a baloldalon. — Gál Jenő: Akit nem vesznek fel, annak ez sértő a becsületére.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Bocsánatot kérek, ez nem sértő a becsületére, mert a keresztényeknek is ezreit éppúgy visszautasították, mert nem feleltek meg a kritériumoknak, eltekintve azoktól a vitézségi érmektől, amelyek mint feltételek elő vannak írva. (Pakots József: Legalább egy halott zsidót vettek volna fel! Az nem veszélyes. — Derültség a baloldalon.) Megengedem, t. Képviselőház, hogy ez a 54