Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-436

366 Az országgyűlés képviselőházának 4< kérdésnek meglehetős leegyszerűsítése, mert hiszen egyéni elbírálás szükséges ilyen esetekben és nem szabad osztályokat vagy felekezeteket odaállítani mint olyanokat, amelyek ennek a mértéknek nem felelnek meg. En magam is ellene, voltam, ellene vagyok ma is annak, hogy egyéni diszíkómináció helyett más történjék. Én csak magyarázom a Ház színe előtt a vitézi rend felfogásának kiinduló pontját, amely a vitézi rend alkotásához vezetett és azokat az okokat, amelyek plauzibilissé tették, hogy akkor, amikor itt ebben a Házban is éppen a mélyen t. képviselőtársam szemtanuja lehetett egy erős antisemita hullámnak, a vitézi rend nem tartotta magát illetékesnek abból a szempontból, (Zaj.) hogy más útra térjen és saját célját vélte veszélyben lévőnek, ha ezen az úton nei< halad tovább. (Rassay Károly: Mii van ma!) Felvetődik az a kérdés, hogy mi a kormánynak a teendője ezzel a magatartással szemben. (Rassay Károly: El van ismerve!) Az mondatik, hogy igaz, hogy autonómiája van a vitézi rendnek, de szubvenciót élvez az államtól, hiszen a költségvetésben az ő költségvetésének bizonyos tételei előfordulnak és hogy más autonómiákkal szemben is az a helyzet, hogy amennyiben renitensek, megvan a kormánynak az eszköze arra, hogy ezt a renitenciát megtörje és a maga felfogását érvényesítse. De autonómia és autonómia között mégis bizonyos különbségek vannak, (Zaj.) mert egész más az az autonómia, amelyet törvény állít fel és amelyben minden állampolgár akár az egyikhez vagy a másikhoz tartozik — például a megyei autonómia vagy a városi autonómia — (Bródy Ernő: A fővárosi autonómia ! — Derültség a szélsőbaloldalon) és egészen más az az autonómia, amelyet* önkéntes egyesületek élveznek, amely önkéntes egyesületek csak állami szubvenciót kapnak. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Az egyik esetben annak az autonómiának ^ igenis feltétlenül kötelessége az érvényben lévő törvények respektálása, tehát annak a törvénynek respektálása is, amely a felekezeti egyenjogúságot mondja ki. Egészen ^más az az autonómia, amely koadaptáció révén veszi fel tagjait és maga választhatja ki, hogy kiket lát szívesen kebelében és kiket nem. (Rassay Károly: Annak is kell tisztelnie a törvényt!) Kell tisztelnie a törvényt és bizonyára, amennyiben hatósági intézkedéseket tesz, a törvény ellen nem tehet^ de joga van egy egyesül étnek a saját tagjait olyan szempontok szerint választani meg, amelyeket jónak lát. (Rassay Károly: De nem lehet feje az államfő, aki minden állampolgárnak a feje. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Bethlen István miniszterelnök: Bocsánatot kérek, (Rassay Károly: Ez az igazság!) ebben az igen t. képviselőtársamnak nincs igaza semmi körülmények között • sem, (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és középen.) mert ebből az következnék, (Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) hogy minden egyesületek amely ennek a szempontnak nem felel meg és amely tagjait — mondjak — felekezeti szempontból,- vagy hasonló szempontokból diszkriminálja, fel kellene, hogy oszlassak, (Ellentmondás a szélsőbaloldalon.) — ebből az álláspontból az következnék — vagy meg kellene, hogy vonjam az állami szubvenciót. (Rassay Károly: Most az államfőről beszéltem. Nem adhatja oda magát ehhez!) Elnök: Csendet kérek! Gr. Bethlen István miniszterelnök: En a felvetett kérdésre felelek. Az államfő szemé• ülése 1930 november 19-én, szerdán. lyét itt a vitába belevonni nem tartom megengedhetőnek. (Általános élénk helyeslés és taps a jobb- és baloldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) . . Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Bethlen István miniszterelnök: Ez kétségtelenül áll. Hiszen ha erre az álláspontra helyezkednénk ... (Állandó zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben. Gr. Bethlen István miniszterelnök: ... akkor fel kellene oszlatnunk a kaszinóknak egész sorát, amelyek nem vesznek fel a felekezeti arányszám szerint tagokat, vagy ebben az esetben meg kellene vonnom bizonyos gyárak szubvencióját is, (Ügy van! Ügy van! a jobbés baloldalon.) amely gyárak a felekezeti szempontokat nem respektálják. (Nagy zaj. — Ügy van! Taps a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon. — Pakots József: Az államot kik támogatják? — Nagy zaj a Ház minden oldalán. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen. — Rassay Károly: Magas közjogi kérdés!) Egyes gyárak, úgy látszik, a külföldieket szívesebben alkalmazzák, mint azt a keresztény magyart^ aki évek óta itt ebben az országban kenyér nélkül van. Azt az alkalmazottat külföldről kell idehozni. (Ügy van! a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, ne méltóztassék olyan követelésekkel fellépni, ame

; lyek jogi alappal nem bírnak, mert visszafelé fog elsülni a dolog az. egész vonalon, azt én megjósolom. (Pakots József: Miért van kenyér nélkül? Mert önök rosszul politizálnak, az önök rossz politikája miatt!) Az a kérdés >— és erre vonatkozik Sándor Pál igen t. képviselőtársam interpellációja — mi a, felfogásom Gömbös miniszter úr nyilatkozatáról (Felkiáltások a jobboldalon: Éljen Gömbös! — Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) és milyen konzekvenciákat vonok le abból és itt tartozom válasszal Dési Géza t. barátomnak is, aki a maga részéről oldalt hagyta a Vitézi Rend egész kérdését és erre a kérdésre helyezte a súlypontot. (Zaj a szélsőbáloldalon. — Dési Géza (a szélsőbaloldal felé): Ne vicceljen kérem! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem vicc az kérem!) Csak azt kell, hogy mondjam, hogy a honvédelmi miniszter f úr tett nyilatkozatát nem írom alá, magamévá nem tehetem éspedig azért nem, mert jóllehet kijelentette azt, -hogy senkit sérteni nem akart jelen kijelentésével, megértem azonhan, hogy a zsidóságnak az a hazafias része, amely mindenben azonosítja magát a magyarsággal és áldozatot is kész hozni érte, ezért a maga lelkületében sértve érzi magát. (Ügy van! a jobboldalon.) Én tehát csak kijelenthetem, hogy nagyon sajnálom^ hogy a honvédelmi miniszter úr ezt a kijelentést tette (Propper Sándor: No, ki marad meg, ki megy?) és, ezzel az elégtétellel tartozom annak a hazafias zsidóságnak, amely a forradalmak alatt, a bolsevizmus _ alatt, a háború alatt, a háború után is (Zaj. — Elnök csenget.) tanúbizonyságot tett a maga hazafiasságáról. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Ha azt kérdezi tőlem Sándor Pál igen t. képviselőtársam, hogy milyen konzekvenciát vonok le ebből és quasi ajánlja, hogy azt a konzekvenciát vonjam le, hogy mondjam fel a barátságot a honvédelmi miniszter úrnak, (Derültség a jobboldalon.), akkor arra én határozott nemmel felelek (Éljenzés a középen.) addig az időpontig, amíg a honvédelmi miniszter úr