Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-436

362 Az országgyűlés képviselőházának 4-36. ülése 1930 november 19-én, szerdán. elismeri ezeknek a zsidó hősöknek az érdemeit. Végre fel kell vetni ebben a Házban: recipiált-e a zsidó vallás vagy nemi Csak papíron van-e a recepció, vagy pedig 'tényleg az életben is látjuk-e magunk előtt? Ebben a kérdésben nekünk tisztán kell látnunk. Még ha a legrosszabbat is kell hallanunk, de tudnunk kell, hogy ez az élő törvény áll-e vagy sem, mert ha ez az élő törvény áll, akkor a miniszter legyen az első, aki ezt a .törvényt betartja. Ha ezt a törvényt nem tekintik lim-lomnak, akkor a miniszter úrnak kötelessége egészen másképpen gondolkozni, de ha másképpen gondolkozik, akkor nézetem szerint, kötelessége másképpen is eljárni. A. miniszter úr aat mondotta az ő beszédében: engedjük meg azt, hogy mi, magyarok egy intézményünkben teljesen magyarok maradhassunk. Mi ez? Ez egészen tiszta. Ez anynyit jelent, egészen magyarán kifejezve: «a zsidók kivételével», mert német ^ van elég a vitézi rendben, oláh is van elég. Én ismerem a vitézi rend alapszabályait és tudom, azokban egy árva szó sincs arról, hogy a zsidókat nem lehet felvenni. Ezt csak későbbi rendeletekkel lehetett megállapítani. A vitézi rend alapszabályaiban ez nincs benne, mert én alaposan áttanulmányoztam ezeket az alapszabályokat. Es ha előttem van az, hogy tudom, hogy csak olyat vesznek fel, aki felfelé negyedíziglen tiszta keresztény családból származik; ha tudom, hogy olyan magyar embert, aki keresztény, aki római katholikus, 'akinek »tizenhárom őse van és aki a legnagyobb érdemeket vívta ki magának a háborúban, de aki zsidó leszármazású leányt vett el feleségül, nem vettek be ebből a szempontból a vitézi rendhe, akkor mégis csak állíthatom .azt, hogy bizonyos elfogultság van a társadalomban. Használ-e ez Magyarország érdekeinek? Nem nemzeti szempont-e az, hogy ennek a hazának minden polgára egyenlően gondoljon a haza javára, és csak a lehető legkevesebb keserűség legyen benne? Nem az-e az >első szempont, hogy a polgárok többségét meg kell nyugtani, hanem az előítéletek szempontja? A t. miniszter úr azt állította, hogy kár volt bolygatni ezt a kérdést, amely már bizonyos nyugvópontra jutott. (Ügy vanl Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Ezt a kérdést nem én bolygattam meg először, de ha bolygatják, akkor nekem is megvan ebben a kérdésben a véleményem és kötelességem ebben a tekintetben itt a Ház előtt beszélni, mert én . magamat nem vádolhattam meg azzal a gyávasággal, hogy szégyenlem zsidó vallásomat. Én büszke vagyok arra, hogy hithű zsidó vagyok és megtartom az én vallásomat. A mellett azonban tudok olyan magyar lenni, hogy ha látnám azt, hogy a zsidóságban van olyan felfogás, amely a nemzeti szemponttól csak egy jottányival való eltérést is 'tartalmazna, akkor otthagynám a zsidóságot, mert előttem első a magyar nemzeti szempont. (Éljenzés' és helyeslés a jobboldalon. —- Rassay Károly: Ez magától értetődik!) Ez csak természetes. Az én őseim száz és száz év óta itt vannak eltemetve, én is itt vagyok, az én gyermekeim is itt fognak maradni. Nem vándorolok ki Jeruzsálembe, mint ahogy sokan szeretnék (Derültség.), de egyet megkövetelhetek: hogy engem egy en jogúnak tekintsenek és ne mellőzzenek azért, mert bár ugyanazt az Isteni: i#iádom, mint önök, de más formában ! A t. miniszter úr azt állította továbbá beszédében, hogy nyugodt atmoszférát teremtsünk. Ha ő ez alatt azt érti, hogy ez a sokat zaklatott zsidóság köteles mindent eltűrni, akkor megvan a nyugodt atmoszféra. Ha a zsidóság eltűri azt, amivel sanyargatják... .{Ellenmondások a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Ki sanyargatja? — Zaj a jobboldalon.) T. uraim, önök mindjárt meg fognak engem érteni. (Folytonos zaj a jobboldalon. — Elnök csenget) Nálam a becsület felette áll a vagyonnak és mindennek. Ha az én becsületemet .azzal akarják aláaknázni, hogy egy olyan hivatalos rendben, mint a vitézi rend, ahol a magyar állam pénzéből, az adófizetők pénzeiből adják a dotációt, ahol földeket, sőt sok zsidótól elvett földet osztanak szét, 'ahol »mágia a Kormányzó a rendfőnök, azt mondják nekem, hogy te pedig azért, mert zsidó vagy, nem jöhetsz ide be, akármilyen hős ivoltál is, akkor mondják meg nekem; igazam volt-e abban, amit állítottam, igen vagy sem? Nekem is van önérzetem, önöknek ás van, de respektálják az én önérzetemet úgy, amint én respektálom az önökét. T. Ház! Ercívikcs, hogy a Magyarság tegnapi számának szerkesztői üzeneteiben van a következő passzus: «Félvér. Vitézzé avatott egyén nem vehet el olyan nőt, akinek a szülei közül egyik zsidó volt. Ilyen házassághoz engedélyt nem adnak.» (Derültség a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, a Magyarság nem zsidó lap, azt hiszem, ha a Magyarság ezt állítja, akkor el lehet fogadni igazságnak, hogy ez így van. (Udvardy János: Szerkesztői üzenet! — Rassay Károly: Ez így van! Ön is tudja! — Zaj. — Elnök csenget.) Tagadni akarják, hogy így ivan? (Rassay Károly: Ezt lehet helyeselni, vagy elítélni, de tagadni nem lehet!) Felvettek eddig egyetlenegy zsidót'is, lett légyen bár a legnagyobb hős? Vagy nem láttuk-e, hogy olyanokat, akiknek csak másodíziglen voltak keresztény szülei, nem vettek fel? Bocsánatot kérek, ezt nem lehet tagadni. Nem hiszem, hogy ezt maga a miniszter úr is tagadná, mert különben ellentétbe jutna saját magával. Tagadással lehet esetleg valamit a bíróság előtt elérni, de az országgyűlésen ilyen dolgokkal nem lehet elérni semmit sem. A t. miniszter úr még két igen na.gy hibát követett el, amely két hiba sokkal erősebben esik latba, mint amit az előbb mondtam. A miniszter úr nem számol a külfölddel; azt hiszi, hogy izoláltan vagyunk itt és a külföld minket nem hall. (Mozgás és ellentmondások a jobboldalon.) Pedig a külföldnek nagyon éles a .hallása. (Peyer Károly: Mit szól ehhez Rothschild? — Propper Sándor: Es Speyer? — Rassay Károly: Szegény Désire legyenek tekintettel!) Ha igaz az, hogy az internacionális sajtó a zsidóság kezében van, akkor az igen t. miniszter úr végtelen nagy hibát követett el, mért azt hiszem, Bethlen miniszterelnök úr nem fogja önnek megköszönni (Rassay Károly: Ez igaz!), hogy berlini utazásával kapcsolatban bizonyos kellemetlenségei voltak. (Zaj.) Elnök: Képviselő úr, lejárt a beszédideje. Sándor Pál: Kérnék 15 percnyi meghoszszabbítást. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárul. Sándor Pál: A t. miniszterelnök úrnak nagyon rossz előőrse volt a t. honvédelmi miniszter úr. Sokkal nagyobb baj van itt más kérdésben az okkupált területek tekintetében. Tegnap este felhívott engem egy volt miniszter és telefonon kért engem, miután hallotta, hogy interpellálni akarok, hogy a következőket jelentsem