Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-436

Az országgyűlés képviselőházának J+36. ki a Házban. ÇHalljuk! Halljuk!) Felhatalmazott egyszersmind arra, hogy a nevét a miniszterelnök úrnak megemlítsem. (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Jó lesz ezt itt a Házban megmondani'?) Nem. T. honvédelmi miniszter úr, nem követelheti, hogy odaát megtudják, ki, mondotta ezt. A miniszterelnök úr hallgatni fog. Az illető felhatalmazott erre és nem tehetek mást, mint hogy azt, amit megígértem, be is tartom. A miniszterelnök úrnak szívesen megmondom a nevét. Az illető közölte velem a következőket. Bocsánatot kérek, hogy kissé hosszasabban nézek most az irataimba (Halljuk! Halljuk!), azonban az ő szavait akarom visszaadni. Az illető egy megdöbbentő hírt kapott és ezt fogom most közölni. (Zaj.) Van nekünk egy törvényünk, az 1868. évi XLIV. te., a nemzetiségi törvény, .amely törvénynek két szakaszában az áll, hogyha valamely nemzetiség tagjai egy helyen elérik a 20%-ot, akkor jogúik van a községi képviselőtestületben a saját nemzetiségű nyelvükön felszólalni, joguk van a törvénykezésben is a nyelvükön beszélni és joguk van saját anyanyelvű iskolákat fenntartani. Ezt a törvényt a csehek átvették és ez a törvény odaát érvényben van. Tizennégy nap múlva van Csehországban a népszámlálás. Tizennégy nap múlva nyilatkoznia kell minden egyes polgárnak, hogy milyen a nemzetisége, cseh, zsidó vagy magyar? (Jánossy Gábor: Hát a zsidó nemzetiség? — Zaj.) Odaát nemzetiség, mert cionisták. Ez az, ami ellen mi védekeztünk. Vissza fog emlékezni Pékár t. képviselőtársam, hogyan védekeztünk mi ez ellen s milyen harcokat víivtunk a cionistákkal szemben. Ott tehát ki kell jelentenie mindenkinek, milyen nemzetiségű. Hogy milyen munkát végeztünk eddig jaii zsidók azokon a területeken, amelyeket tőlünk elraboltak, erre nézve talán a miniszterelnök úr is hivatott nvilatkozni és talán jelen van Friedrich István t. képviselő úr is, aki a legretteiitőbb időkben, amikor a zsidóüldözések voltak, megjelent a lakásomon, hogy köszönetet mondjon a magyarság nevében, hogy mi zsidók milyen munkát végeztünk a magyarság érdekében. (Baracs Marcell: A megszállott területen!) Sőt megtörtént az, hogy az önök előtt rosszhangzású Katz nevű úr, aki akkor rabbi vol Nyitrán, nagy átokkal sújtotta mindazokat, akik a cionistákhoz csatlakoztak és nem magyaroknak vallották magukat. Most megtörtént az, hogy a t. honvédelmi miniszter úr beszédét eltorzítva, túlozva az öszszes cseh újságok pertraktálják odaát per longum et latum, ahogyan információim hangzanak, és megmondják a zsidóknak: hát nem vagytok ti ökrök, hogy odatartotok Magyarországhoz? Mi titeket üldözni fogunk továbbra is mint magyarokat. Ha nem akartok csehek lenni, menjetek a zsidópárthoz, hogy Magyarország ne kapja meg azt a 20%-ot. (Mozgás és * derültség a jobboldalon. — Rassay Károly: Ez nem nevetséges!) Kijelentette az illető, hogy majdnem ki van zárva, hogy Ungvárott, Losoncon és . Márimarosszigeten a 20%-ot elérjék, de igen kérdéses, hogy Kassán el fogjuk-e érni. (Zaj jobb felől.) En nem hiszem, hogy a miniszter úr beszédének megfontolása előtt számolt volna azzal a körülménnyel, hogy nekünk mérhetetlen nagy károkat okoz. Nézetem szerint tehát a t. miniszter úr mindezt elmondhatta volna, ha ébredő vezér lett volna, de mint miniszternek hallgatnia kellett volna. Végre is mi történt? Egy képviselő — nem voltam jelen — felszóülése 1930 november 19-én, szerdán. 363" lalt három katona érdekében. (Rassay Károly: Felvetődött a kérdés.) Vészi írt egy vezércikket. Ez adott okot a t. miniszter úrnak arra, hogy ilyen nagy Aufmachunggal pertraktálja a dolgot. Most természetesen ez a kérdés fel van vetve, és most kérdeznem kell: ki vezeti a magyar politikát: Bethlen István gróf-e vagy pedig Gömbös Gyula? (Zaj.) Ez nagyon fontos, iPeyer Károly: Egységesen képviselik a két f irányt. — Zaj) mert, sajnos, a külföld igen élesen figyel. Sajnos, ismét nekünk kell majd kifejtenünk nagy munkát és ki fog tűnni abból a feleletből, amelyet Bethlen István gróf ad, hogy Magyarországnak milyen mértékben ártott a t. miniszter úr beszéde. (Ügy van! a szélsőbaloldalon*) En nem tudom elhinni, t. Képviselőház, hogy a miniszterelnök úr, aki nagy ellenfelem, igazán nagy magyar ember, aki ellen azonban mindent elkövetek, hogy azt a helyet hagyja el... (Derültség a jobboldalon és a középen. — Rassay Károly: Mi van ezen nevetnivaló? — Jánossy Gábor: Állunk elébe! — Zaj. — Elnök csenget.) Hát azt akarják, hogy hazudjam, hogy azt mondjam, hogy támogatni fogom? (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Majd átadom Gömbösnek. — Élénk derültség és zaj. — Rassay Károly: A differencia csak abban van, hogy ő nyiltan mondja el a kritikáját, önök pedig a háta mögött! — Propper Sándor: Önök csak a folyosón. — Jánossy Gábor: Senki sem mondja, sem kint, sem bent. — Zaj. — Elnök csenget.) Mint ellenzékinek nem is lehet más törekvésem. Ha önök velem együtt itt ülnének, ugyanaz volna a törekvésük, mint nekem, de én kimondom, önök pedig sokkal virágosabb nyelven hangoztatják. En kimondom őszintén: nagyrabecsülésemet bírja, és nem hiszem, hogy amikor nekem felelt, akkor hitegetett volna s nem mondta volna meg azt, amit tényleg gondolt, hanem csak pirulába akarta volna beletenni azt a keserű medicinát, amelyet nekünk fel akart tálalni. Nem, ő teljes őszinteséggel nyilatkozott ebben a kérdésben s inkább vagyok hajlandó elfogadni

( azt az érvet, hogy a t. miniszter úr kissé erősen csörtette a kardját. (Zaj.) Méltóztassék nekem elhinni, régi tagja vagyok ennek a Háznak, én már többször követtem el hibát, s nyiltan be is vallottam, ha hibát követtem el. (Zaj jobbfelől.) Kérem a miniszter urat, hogy ha elszólás volt, nem pedig tényleges elgondolás a részéről, akkor mondja meg itt, hogy tévedett s az egész dolog el van intézve. Most azonban sietnem kell, mert az időm lejár s nekem még fel kell olvasnom Bethlen István gróf beszédét, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) amelyben ez év júniusában válaszolt, arra a kérdésemre, hogy zsidók miért nem tagjai a vitézi rendnek. (Olvassa.): «Sándor Pál azt a kérést intézte hozzám, gondoskodjam arról, hogy a vitézi rend kebelében a zsidóság is képviseletet kapjon. En magam már a bizottsági ülésen kijelentettem, hogy Sándor Pál kérését teljesen jogosultnak tartom. Mindnyájan tudjuk, hogy a frontokon kiváló harcosok, nagy vitézek között nagyszámban voltak zsidók is. Ha tehát a magyar vitézség honoráltatok, őket kizárni igazságtalanság. — Általános helyeslés. — Kilátásba helyeztem azt is, hogy a vitézi rendhez fogok fordulni ebben az ügyben. Ez meg is^ történt. A vitézi rend részéről azt a felvilágosítást kaptam, hogy eddig sem vezették őket felekezeti szempontok, a jövőben sem fogják fele-