Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-436

356 Az országgyűlés képviselőházának 436. ülése 1930 november 19-én, szerdán. jelölte meg' a fedezetet, hogy milyen alapon volna ez a megoldási mód válaszható. Hinnék öl Lenére mégis rámutathatok arra, hogy a viszonyok kényszerű hatása alatt az 192G-iki minimális létszámmal szemben, amikor mindössze 7 bíró működött a felsőbíróságnál, — azóta évről-évre, s már az én működésem ideje alatt is fokozatos létszámemelés történt a felsőbíróságnál — a 7 bíróval szemben most már 11 személyből áll ja Munkásbiztosítási Felsőbíróság. Elismerem, hogy ez a létszám sem elegendő arra, hogy ellássa azt a rendkívül fokozott forgalmat, amely ma ott van. Megtettem a létszámszaporítás keretén belül azt, ami lehetséges volt, azonban a kérdést nem így kell megoldani, hanem olyan eljárási reformmal, amely az eljárás egyszerűsítésének, gyorsabbá és olcsóbbá tételének elve alapján áll. (Helyeslés a jobboldalon.) Amint iá törvénykezési eljárás reformjáról szóló törvény kapcsán a t. Ház és az országgyűlés elhatározása már keresztülvitt a törvénykezés egyéb területein, azt ezen a területen is vigyük keresztül. Ezeket^ a^ munkálatokat a magam részéről hivatalbalépésem idején elindítottam, annál is inkább, mert a törvénykezésnek ez az útja, amelyről itt szó van, előttem egyáltalán nem ismeretlen, sőt pályám kezdetén ez volt az, amivel legbehatóbban foglalkoztam magam is. Felismerem tehát nem mint szakember, ezt nem mondhatom, hanem mégis mint a kérdéssel valamikor behatóan foglalkozó ember, ennek a kérdésnek igen nagy jelentőségét. Az egyszerűsítésre saámos mód jelentkezik. Abban a helyzetben vagyok, hogy bejelenthetem a t. Háznak, liogy a népjóléti minisztériummal az anyagot letárgyaltam; immár az én minisztériumomban a javaslat végleges szövegezése abban a stádiumban van, hogy hiszem, hogy a folyó ülésszak során mielőbb a t. Ház elé léphetek megfelelő egyszerűsítési javaslattal. (Helyeslés a jobboldalon.) Csak még arra vagyok bátor rámutatni, hogy azokat az intézkedéseket, amelyeket a magam részéről meg lehetett tenu}, adminisztratív úton az egyszerűsítés érdekében, vagy amit a népjóléti miniszter úr megtehetett, azt a kormány megtette. Idevo-natkozólag pl. a szakértői szemlének bizonyos előzetes végrehajtására, amely kísérlet volt, (Györki Imre: De nem vált be!) — bizonyos vonatkozásokban be is vált — abban az irányban, hogy ne húzódjék el annyira az ügyek elintézése, a egyszersmind ezek a szakértői szemlék elejét vegyék bizonyos felesleges jogorvoslati igénybevételeknek. A magam részéről azonban hangsúlyozni kívánom, hogy végeredményben a munkásbiztosítási bíráskodás három fokot isimer: egy elhatározást a Munkásbiztosító Intézet részéről, azután következik ez ellen felebbezés a Munkásbíztosítási Bírósághoz, s ettől még további jogorvoslat a Munkáshiztosítási Felsőbírósághoz. Egy igazgatósági határozattal szemben tehát két jogorvoslat van. Ki kell jelentenem, hogy ez sokkal több, mint amit a mai nehéz viszonyok között lehetséges és helyes általában és minden ügyre nézve igénybevenni. Ezt nem lehet elviselni, ez a fő terhe a munkásságnak épúgy. mint az államnak, amely a költségeket viseli. Ezért arra gondolok, hogy az eljárás reformja során, sok egyéb reformon kívül arra is törekednünk kell, Jhogv^ bizonyos ideiglenes jellegű átmeneti intézkedésekkel és határozatokkal szemben a többfokú jogorvoslatról lemondjunk. Ha lemondhatunk a büntetőjogi és a magánjogi jogszolgáltatás terén igen nagyjelentőségű olyan jogorvoslatokról, amelyeknek drága és költséges mivoltát felismerve, azokat tovább fenn nem tarthattuk, akkor azokban az ügyekben, amelyekben nem véglegesen dől el egy embernek az igénye, hanem csak átmeneti intézkedések szempontjából kapja meg a maga határozatát, le kell majd mondanunk a háromfokú intézkedésről, illetőleg a kétfokú jogorvoslatról. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez az egyik. Nam akarok további részletekbe belemenni, de ez alapelv, amelyet ki kellett mondanom. Egyébként pedig minden igyekezettel azon leszek, hogy szervezeti reform útján, s ha ez nem volna elegendő, akkor további személyzetszaporítás útján is megvalósítom azt a célt, amelyben t. képviselőtársammal egyetértünk, mert ebben a célban nem lehet politika^ nézeteltérés közöttünk. Itt olyan fontos szociális érdekekről van szó, amelyekben egyet kell értenünk és, hála Istennek, e**ret is értünk a Ház minden oldalán. Tisztelettel kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. A szó a képviselő urat megilleti. Györki Imre: T. Képviselőház! Ha jól értettem, a miniszter úr két momentumra mutatott rá. Az egyik a további létszámszaporítás, a másik a tervezett eljárási reform. A másodikra vonatkozólag ki kell jelentenem, igen t. miniszter úr, hogy az nem célravezető, mert nem oldja meg azt a problémát, amelyet meg kell oldani, hogy tudniillik a felsőbíróságnál ma elintézésre váró ötezer peres ügy elintézését meggyorsítsuk. Akármennyire igyekezzék is a t. igazságügyminiszter úr egy eljárási reform bevezetésével meggyorsítani az ügyek elintézését, ez csak a jövőre fog kihatni, nem tudom, hány év múlva, ellenben nem hat ki azokra az ügyekre, amelyek ott vannak és elintézésre várnak a felsőbíróságnál, és — amint a miniszter úr távollétében mondottam — olyan igényekre vonatkoznak, amelyeket az 1927. és 1928. években bekövetkezett betegségek és balesetek kártalanítása tárgyában támasztottak. Az tehát »az egyetlen expediens, ha az igazságügy miniszter úr komolyan akar segíteni a munkának e szerencsétlenéin, ezeken a legszerencsétlenebb és legszegényebb embereken, hogy a bírói létszámot szaporítja, mert más megoldás nincs. Ezt megteheti az igen t. igazságügyminiszter úr még akkor is, ha programrajában benne van az eljárás reformja, mert legfeljebb az fog történni, hogy a miniszter úr az ideig lenesen oda kinevezett felsőbí rakat később azután valamelyik királyi ítélőtáblához helyezi vissza, vagy helyezi át, hiszen ezek úgyis a táblabírói létszámba tartozván, meg van adva a mód az igazságügyminiszter úrnak arra. hogy ezeket a bírákat, amennyiben ott feleslegeseké válnak, más bírósághoz, más királyi táblához áthelyezze. Ennek semmi akadálya sincs, hiszen állandó fluktuáció van részben az oda való kinevezéssel, rész"ben az onnan való áthelyezéssel. Itt az a fontos, hogy gyorsan segítsen a miniszter úr, ennek pedig lehetősége csak a létszámszaporítás. Hogy az eljárás reformja milyen eredményeket fog jelenteni, azt majd meglátjuk, az a jövő zenéje s az csak az eljárás reformja után megindítandó perekre vonatkozhatik, de nem vonatkozhatik azokra, amelyek ma vannak elintézése alatt.