Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-425

22 Az országgyűlés képviselőházának fy ki van mutatva az a nagy ellentét, amely a különféle kerületek s a fővárosi kerületek választásának kérdésében van, ez nem meríti ki azt a bűncselekményt, amelynek alapján az eljárást folytatni kívánják; én ebben zaklatást látok és kérem a t. Házat, hogy ne fogadja el a menteimi bizottság jelentését s Farkas István t. képviselő úr mentelmi jogát ne függessze fel (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Ez az eset, amely miatt Farkas István képviselőtársunkat bíróság elé akarják állítani, a legtipikusabb politikai zaklatás és üldözés azért, mert abban a cikkben, amely miatt^ Farkas képviselőtársunkat a bíróság elé kívánják állítani, semmi olyan nincs, ami a magyar állam becsületét vagy tisztességét a legtávolabbról is érintené. Az urak itt előbb felháborodtak azon a kemény aposztrofáláson, melyben Györki képviselőtársam a kormányt részesítette. Hát én nem akarom mégegyszer felidézni azt a műharagot, tartozom azonban kijelenteni, hogy teljes mérteikben azonosítom magamat azzal, amit Györki t. képviselőtársam mondott, azért, mert Magyarország a kétféle elbánás tipikus országa, s ebben elsősorban a kormány vezet. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Dörgedelmes cikkeket írunk a kisebbségi bánásmód ellen. En itt a Képviselőházban már néhányszor rámutattam arra, hogy minden kivételes bánásmódot, amelyet a magyar kisebbségekkel szemben tanúsítanak, mi a legélesebben ostorozunk nemcsak itt, hanem azokban az országokban is, amelyekben történik, azonban rá kellett mutatni ez alkalommal arra is, hogy itt Magyarországon tényleg egy kisebbség él, ez a kisebbség a munkásosztály és ezzel a kisebbséggel szemben a kormány kétféle elbánást tanúsít és kétféle elbánást tanúsítanak a kormány közegei. Nézzük csak meg, nincs senki az országban, aki a kartellek működését helyeselné. Ennek ellenére azt látjuk, hogy a legelőzékeny

ebb hatósági támogatás mellett alakulnak naprólnapra új kartellek, amelyek napról-napra fokozottabb mértékben zsákmányolják ki a közönséget; a kormánynak egy szava nincs^ ellenük, a közigazgatás hasravágódik előttük, minden állami ajtó kinyílik előttük.^ Ezzel szemben, ha szegény, nincstelen munkásemberek összeállanak és egy városban vagy megyében, vagy egy területen kartellt próbálnak létesíteni munkabéreik megvédésére, amely munkabérekből gyermekeiket tartják el, amely munkabérekkel koravén, vánnyadt asszonyaikat akarják kissé felhizlalni, akkor a csendőr és a rendőr rögtön rendelkezésre áll és a legszentebb bérmozgalom mögött is rögtön kommunista lázadást sejtenek és másnap a hivatalos sajtó öklömnyi betűkkel kommunista lá1 zadás felfedezéséről ír, holott nem volt egyébről szó, mint arról, hogy az emberek megunták az egypengős napszámot és az egypen^ős napszám helyett egy pengő húszat akarnak. A napokban járt itt egy derék magyar ^bányászember Aknás zlatinár ól, a magyar pénzügyminisztériumban volt valami dolga és oit a pénzügyminisztériumi urak ezzel az egyszerű magyar bányamunkással beszélgetni kezdtek. Kérdezték: mondja meg neikünk, — ön derék magyar embernek látszik — hogy mi a különbség a magyar és oseth uralom között? Azt mondotta ez a magyar ember: azt meg kell mondaniva magyar urak nagyobb urak voltak, mint 25. ülése 1930 október 27-én, hétfőn. ,a csehek, — ez igaz — de a magyar urak csak arra néztek, hogy csend legyen és békesség; ezért szaporították a csendőrséget, szaporították a papokat és templomokat. Ezzel szemben a csehek azt teszik, hogy adnak a munkásembernek fizetést, mert a csehek azt szeretik^ ha az emberek jól járnak, tisztességes ruhájuk, tisztességes lakásuk van. (Jánossy Gábor: Es a magyarságot kipusztítják! Ezt mondja! — Nagy zaj a jobboldalon.) Az egyszerű magyar bányász... (Jánossy Gábor: Csak dicsérje a cseheket! — Kabók Lajos: Idehaza pusztítják, éheztetik a magyar embereket! — Egy hang a jobboldalon: Ha olyan jó ott, menjen ki Csehországba! — Folytonos zaj.) Én nem megyek ki Csehszlovákiába, (Krisztián Imre: Kár!) itt fogok társaimmal harcolni, hogy olyan állapotokban legyenek nálunk is a munkások, mint amilyenekben Csehszlovákiában vannak. (Folytonos zaj.) Nem vagyok hajlandó az urak kívánságára társaimmal együtt kivonulni innen, itt maradunk és itt is próbálunk olyan állapotokat teremteni, mint ott vannak, mert szerintem a hazafiság nem frázis. Szerintem a hazafiság az, hogy mindenkinek tisztességes megélhetése legyen. (Zaj.) Ismétlem, lehetetlenség az a kétféle bánásmód, hogy a kartellekkel szemben szőrmentén bánnak, a kartellekkel szemben barátságos arcot mutatnak az urak, míg a munkásokkal szemben zsandárt mutatnak. (Györki Imre: Nyakig bennülnek a kartellekben!) Amit Farkas t. képviselőtársunk cikkében írt, hogy először idehaza csináljanak rendet, először idehaza valósítsák meg az egyenlő bánásmódot a munkássággal szemben, abban teljesen igaza van.^ Először idehaza valósítsák ezt meg. Györki t. képviselőtársam rámutatott a fővárosi törvényre, én rámutatok a vármegyei törvényre és rá tudnék mutatni még egy féltucat törvényre, amelyek mind azt bizonyítják, hogy a kormány kétféleképpen méri a jogot: máskép méri a hatalmon belül lévőknek és máskép méri azoknak, akik a hatalmon kívül csúsztak. Ha kifelé lármázni akarunk és kifelé mutatni akarjuk azt, és mintegy jogcímet váltunk magunknak arra, hogy a magyar népet megmentsük, bárhol legyen a világon, akkor a jogcímet erre elsősorban az adja meg, hogy idehaza egyforma bánásmódban részesítjük a magyar embereket, kivétel nélkül, tekintet nélkül arra, mi a foglalkozásuk, mi a nemzetiségük, mi a vallásuk. Amíg azonban numerus clausus van a zsidók számára, amíg kivételes törvény van a munkások számára, amíg minden törvényben kivételek vannak a hatalmon belül és a hatalmon kívül állók számára, addig semmi jogcímünk nincs arra, hogy kritikával illessük azokat az államokat, amelyek a magyar kisebbségeket elnyomják, ami elég sajnos, de mindez ellen hatékonyan fellépni csak akkor lehet, ha először idehaza teremtünk rendet. Minthogy Farkas képviselőtársunk semmi egyebet nem akart, mint rámutatni arra a kétszínűségre és hipokritaságra, amely a magyar kormány cselekedeteiben mutatkozik, ezért az üldöztetést én is politikai zaklatásnak minősítem, tehát nem járulok hozzá a mentelmi bizottság javaslatához. (Helyeslés a tizélsőbaloldalon.) Elnök: Másnak szólásjoga nem lévén, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e Farkas István képviselő úr ismertetett mentelmi ügyében a mentelmi bizottság javaslatát, mely