Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-436

Az országgyűlés képviselőházának 4-36. nak 40—50.000 katasztrális hold területen nádasok Fülöpszállás, Izsák táján, Kolontón,Kurjantón. Ott az egyes tulajdonosok évszázadokon át hozzászoktak, hogy a nádból valami kis pénzhez jussanak; de nem is kis pénzhez jutottak, mert például Fülöpszállás tájáról 10.000 pengős tételek mentek Münchenbe és Németországba nádból. Nem mondom, hogy a nádnak jövője van, és hogy a nádat az építkezés terén a jövőben is úgy használják majd, mint eddig, de tény az, hogy eddig a nádból pénzt kaptak az ilyen területek tulajdonosai, ma pedig a zsombékért nem kapnak semmit, hanem, fizethetnek. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Átmenetileg úgy áll a helyzet, hogy a lecsapolás következtében ezeknek a területeknek igen nagy része vesztett minőségben és jövedelmezőségben, és ezeken a területeken terhessé vált annak a gazdának helyzete, akinek a vizét elvitték a területéről. Hangsúlyozom, hogy átmenetileg, mert a csatorna áldásai be fognak következni, amihelyt öntözni fogják ezeket a területeket, de átmenetileg ott állnak ezek a gazdák reményvesztetten s alig tudom a lelket és a bizalmat tartani bennük földjük jövője iránt, mert óriási összeg az, amit közben fizetniök kell. Vannak tehát területek, amelyek igenis legalább átmenetileg a csatorna folytán rosszabb helyzetbe kerültek, mint amilyenben voltak, mikor rajtuk még dúsan hullámzottak vadvizek, amelyek körülbelül június táján elpárologtak, s ottmaradt a jó kaszáló és legelő, mi ma átmenetileg nincs. Ezek azt hirdetik, hogy a csatorna nekik kárt okozott s ha csak átmenetileg is van igazuk, az igazság az, hogy e területek jövedelmezősége csökkent, de terhei az ártéri járulékok következtében növekedtek. Hogy miért nem öntözik? Nem bírja el ez a föld! Miért nem művelik? Mert nagy, nehéz, drága munka a zsombékos területek gazdasági átalakítása, nincsenek hozzá eszközeik, pénzük. Vannak nagyobb birtokosok, kik már átdolgozták földjüket, de ezek kevesen vannak, mert ehhez sok pénz kell. Végre vannak a lecsapolás következtében olyan területek is, amelyek kétségtelenül nyertek. Ezek.a területek azonban, sajnos, a 123.000 katasztrális holdból alig tesznek ki többet az egész terület egyharmadrészénél. Nyertek azok a területek, ahonnan a víz^ elment, amelyeket nyomban feltörhettek és szántófölddé átalakíthattak, amelyek nem voltak szikes csapóföldek, zsombékos, nádas, vagy vadvizes területek. A 123.000 katasztrális holdnak igenis egyharmad része, mondjuk tehát 40.000 katasztrális hold az, amely kétségtelenül nyert, ahol tehát már kézzelfogható az eredmény, mert a víz lecsapolás a után termő terület keletkezett. Ne méltóztassék tárgyilagos előadásomat egy pillanatig sem talán támadásnak venni a csatorna ellen. En a csatornát szükségesnek, áldásthozónak, korszakalkotónak tartom Pest vármegye dunavölgyi területén. Emlékezem inég^ arra az időre, amikor végig vadvizek folydogáltak óriási területeken és elkeseredve láttam a földben annyi elveszett magyar értéket, amit az jelent, ha a vadvizek ott vannak és a földet nem lehet művelni. Sőt át vagyok hatva annak tudatától is, hogy nem lehet mezőgazdasági termelést kezdeni anélkül, hogy a vizet el ne tüntessük. A mezőgazdasági termelésnek első föltétele, a legelső lépés tehát, hogy a vizet eltüntessük. Ez kétségtelen, mert csak akkor ülése 1930 november 19-én, szerdán. 345 lehet rajta mezőgazdasági termelést folytatni. Mi azonban, sajnos, megállunk az első lépésnél, egyelőre állva maradunk a szomorú gazdasági viszonyok között, de a kérdés pénzügyi részénél nem maradunk állva, mert a kérdés pénzügyi része éppúgy folytatódik és, sajnos a járulékokat éppen úgy kivetik, mintha ez a terület dúsan termő földdé vált volna. En még diákkoromban csónakáztam ezeken a vizeken, amelyek Fülöpszállás, Csengőd, Izsák táján elterültek. Én teihát igazán át vagyok hatva a csatorna nagyszerű hatásától nemcsak mezőgazdasági szempontból, hanem közegészségügyi szempontból is, mert tudjuk, mit jelent a mocsár és a sok vadvíz bizonyos vidékeken. Ezek a tüdővésznek, a maláriának és sok állati betegségeknek kórokozói és forrásai. Azonban bármennyire nagyszerűnek tartom is ezt a gyönyörű alkotást, az a véleményem, hogy ez félmunka, hogy ezt folytatni kell és minthogy anyagi erők — sajnos — nem állanak rendelkezésünkre, ennek következtében az ártéri terület érdekeltségének azt a kérését, hogy legalább az ártéri járulékok tartassanak függőben, igen jogosnak ítélem. Mert félmunkáért olyan terület után, melynek kétharmada nem terem, teljes díjat szedni, tőketörlesztést, kamatot kívánni, ellenkezik az igazsággal s veszélyezteti a csatorna létét. A törvényjavaslat azt mondja, hogy a törvény fogja megállapítani a munkálat fenntartásának költségeiből az egyesekre eső hozzájárulás arányát is. Amint látom és amit nagyon helyeslek, a földmívelési bizott-ág annak a kölcsönnek tartamát, amelyet ilyenkor kap az a társulat, vagy az, aki a vizek szabályozására vállalkozik, tíz évről húsz évre emelte föl. Ismét kénytelen vagyok a mi szomorú esetünkre utalni. Sem tíz év, sem húsz év nem elég, hanem harminc, sőt ötven év volna az a hosszú lejárat, amelyet ilyen vízmentesített terület el tud bírni, amely el tudja bírni a törlesztési százalékot, különben oda fognak jutni, amit mindjárt be fogok mutatni a mi területünkön, tudniillik a mi területünkön is tizenöt év alatt vissza kell fizetni a hétmillió pengőt Eddig kamatokat fizettünk, most kész a csatorna, fizetni kéli tehát a kamatot és a tőkét is törlesztenünk kell tizenöt esztendő alatt. Most miféle helyzet áll ebből elő? Amint elmondottam, —

r és fenntartom — a területnek körülbelül kétharmad része nem termő terület, átmenetileg sem termő terület; hogy végre termő terület lesz-e, azt még nem tudom eldönteni ezt majd a kísérleti, tapasztalati kérdések fogják eldönteni. A földmívelésügyi miniszter úr kegyes volt megígérni, hogy területünkön megcsinálja ezeket a kísérleteket és azok fogják megmutatni, lehet-e egyáltalában reménység arra, hogy ezekből termő területek lesznek. Hogy a kölcsön feltételeinek megállapítása mennyire döntő fontosságú az egész érdekeltségre és hogy esetleg átok fakadhat abból, amiből áldásnak kellene fakadnia, erre vonatkozólag a következő példákat leszek bátor előadni. (Halljuk! Halljuk!) Az ártéri járulékok ma holdanként legnagyobb részt 9 P 20 fillért tesznek ki, jövőre 10 P 50 fillért. A mi területünkön ennek következtében az egyes községek a következőképpen fizetnek ma ártéri járulékot. Van községem, amely község területének fele beleesik az ártéri területbe, ennek a községnek egész földadója 42.300 pengő. Ennek a nagy területnek — mondjuk 24.000 katasztrális holdnyi területnek — fele esik ártéri területbe és ártéri járuléka 97.000 pengő. Amíg tehát az