Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-436

342 Az országgyűlés képviselőházának U lyessé válik, módunk legyen azt leengedni. Mi tehát a végcél?. A nagy főlecsapoló medence mellett öntöző hálózatot létesíteni. Tndom nagyon jól, hogy ezt a háború s ÍL rettenetes gazdasági viszonyok mindeddig megakadályozták. Méltóztassék azonban az érdekeltség rettenetes, súlyos helyzetét mérlegelni. Egyenes állami adójuknak sokszorosa az ártéri járulék és a nélkül, hogy áldásait egyáltalában érezték, vagy még csak sejthették volna is, ennek az óriási országos vízi munkálatnak érdekében kíméletlen behajtás alatt kénytelenek ezeket a járulékokat évek óta kiizzadni. (Ügy van! a középen.) Amikor ezt a tételt a földmívelésügyi miniszter úr figyelmébe ajánlom, azt kívánom, azt kérem és azt követelem, hogy ezeknek a járulékoknak beszedését, behajtását, végrehajtását függesszék fel feltétlenül. Ezzel — méltóztassék elhinni — nemcsak a gazdaközönségnek kívánok segítségére sietni, hanem meg akarom védeni a nagy alkotók iránt érzett kegyeletet is, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) a jó reményt, a hálát a nagy alkotók iránt, nehogy az^ terjedjen el a nép között, hogy ez az alkotás teljesen célját tévesztette. Nem tévesztette célját, csak még nincs kiépítve, még csak a terheket érzik az érdekeltek, de áldásaiban is részesülni fognak, akkor, ha az öntözőhálózat is kiépül. Ezt voltam bátor a földmívelésügyi miniszter úr szíves figyelmébe ajánlani, egyebekben pedig, mint beszédemből is kiderült, végtelenül üdvösnek és praktikusnak tartom az előttünk lévő törvényjavaslatot és természetes, hogy azt általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és tarts a jobboldalon és a középenJ Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Váry Albert' Váry Albert: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) E törvényjavaslat szorosan hozzátartozik ahhoz az építő és alkotó munkához. amelyet a háború és forradalmak után, a megváltozott viszonyok között a földmívelésügyi miniszter úr programmszerüen, céltudatosan és tervszerűen végez a magyar mezőgazdaság megsegítése és mezőgazdaságunk jövője előkészítése érdekében. A törvényjavaslat célja, a folyók, patakok és egyéb vízfolyások szabályozása s ezáltal megfelelő termő területnek biztosítása. A munkálatok alkalmasak arra, hogy meglevő helyzetünkön segítsenek, mert hiszen jelentékeny földmunka végzésével kapcsolatosak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon ) Nagyon helyesen mondotta Szabó Géza t. képviselőtársam, hogy ma különösen a falvak munkanélkülisége problémáinak a megoldásához járul hozzá nagyon jelentékenyen ennek a törvényjavaslatnak a végrehajtása. (Ügy van! Ügy van!) A falun a munkanélküliség megszüntetésére legalkalmasabb a minél több földmunka. A földmunkához nem kell tudomány, végezheti egyszerű földmíves, mezőgazdasági napszámos, (Ügy van! Ügy van!) végezheti ipari munkás, iparos is. (Ügy van! Ügy van!) A földmunkával nagy tömegnek biztosítva van legalább is a kenyere t s végezhető egész késő télig és kezdhető korán tavasszal. A földmunka igenis a legjobb befektetés akkor, amikor azon törjük a fejünket, hogy a mezőgazdasági munkások munkanélküliségén hogyan segítsünk, de nemcsak azért fontos ez, hanem fontos azért is, mert hiszen tulajdonképpen ezek által a vízszabályozások által óriási földterületeket, értékeket nyerünk, 6, ülése 1930 november 19-én, szerdán. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) tehát gazdagodunk vele és tulajdonképpen a magyar mezőgazdaságnak új területeket s értékeket hódítunk meg. Amikor tehát a törvényjavaslatot örömmel fogadom és üdvözlöm a földmívelésügyi miniszter urat, mert ismét egy olyan javaslattal állott elénk, amely a magyar mezőgazdaság jövő alapjainak lerakását célozza, (Ügy van! Ügy van!) fel kell hívnom a figyelmét arra, amit Szabó Géza képviselőtársam és kedves barátom is az imént mondott, hogy tudniillik ennek a törvényjavaslatnak a végrehajtásánál, ha törvénnyé válik, használjuk fel mindazokat a tapasztalatokat, amelyeket az eddigi hasonló vízimunkálatoknál, vízszabályozásoknál szereztünk. Itt, ugyanúgy, mint Szabó Géza t. képviselőtársam, rámutatok a Dunavölgyi Lecsapoló és öntöző Társulat által létesített gyönyörű történelmi alkotásra, a Dunavölgyén végighúzódó nagy csatornára, amely a tulajdonképpen a velencei lagunákra emlékeztető nagy vadvizes területeket, a Dunavölgye mentén Soroksártól le Kunszentmiklósig, Bajáig szabályozta s a mezőgazdasági kultúra föltételeit megteremtette. Ez a gyönyörű alkotás eltüntette a vadvizeket, de sajnos, termőföldeket nem varázsolhatott. Rá kell azonban mutatnom arra is, hogy akármilyen nagyszerű ez a vízimunkálat, most. amikor a vízimunkálatok befejeződéshez értek és a levezető csatorna készen van. szomorúan kell megállapítanom, hogy csak félmunkát végeztünk. Ebben a megállapításban van tulajdonképpen az a tanulság, amelyet le kell vonnunk a jövő vízszabályozásai tekintetében, . tudniillik tisztáznunk kell sok minden kérdést előre, így azt, hogy ha valami vízimunkálathoz fogunk, mit jelent a leesapolás. Azt jelenti-e csak, hogy &, vizet, a vadvizeket levezetjük arról a területről, vagy azt jelenti-e, hogy azok a vizek ne menjenek el, hanem megmaradjanak s felettünk meg kell, hogy tartsuk a hatalmunkat, hogy ott használhassuk fel, ahol éppen arra szükség van. Tehát a csatornázás azt jelenti, hogy nem elvezetni, hanem szabályozni, mederbe terelni kell a vizeket és onnan azután alkalomadtán, amikor újra szükség van arra, újra visszavezetni és felhasználni. A leesapolás tehát nem azt jelenti, hogy a vizet egyszerűen elvisszük, mert hiszen akkor a lecsapolt terület, mint ezt ; Sigmond Elek műegyetemi tanár úr mondja, kiszárad, kietlen, szikes pusztaságot fog alkotni. A leesapolás lényege az, hogy a vadvizek megfelelő mederbe tereitessenek, kézbevegyük azokat, akkor vigyük el, amikor akarjuk és akkor vezessük vi s szia, amikor szükségünk van rá. Az igazi leesapolás lényege nem az, elvinni a vizet, hanem megtartani a vizet és uralkodni tudni rajta. A lecsapolásnak tehát a víz levezetésével egvenlő tényezője és egyenlő része az öntözés, a víz visszatartása, az árasztása, a megfelelő tiltok alkalmazása, bizonyos területek beskatulyázása, amikor is a viz a beskatulyázott területen visszatartható. E nélkül, mint Sigmond műegyetemi tanár úr mondotta, a vízrendezés lecsapolással csak félmunka. Ugyancsak Sigmond tanár úr szerint a vakszikek, a szikesek egy része, a homokos szikek csak akkor tehetők termékennyé, ha öntözzük azokat, tehát igenis, felétlenül öntözésre szorul a szikes ( talaj nagy része, csak így lesznek ezek szénatermő területek. Ahol nem lehet Öntözni, ott skatulyázással, a víznek bizonyos területen való visszatartásával lehet kaszálóvá és jó legelővé tenni a szikes földeket, tehát a szikes területeken Sigmond