Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-436

Az országgyűlés képviselőházának U36, * tanár úr szerint az Öntözés csaknem mindenütt elengedhetetlen. A • lecsapódás tehát a talajjavításnak csak kezdő művelete, amelyet a mesterséges öntözésnek kell követnie, Ezt mondotta Sigmond egyetemi tanár úr, de ugyanezt mondotta Károlyi Sándor miniszteri tanácsos úr is, aki nemcsak a sziksótartalmú területeikre, de a tőzeglápokra, tehát a jelen esetben a Kólontó és Kurjantó vidékeire is kijelenti, hogy ezek a területek csak akkor lesznek értékesíthetők, ha rendszeresen vízizel láttatnak el, tehát még a nádas, tőzeglápos területeket is el kell látni vízzel. A lecsapolás után a nyáron a gyepréteg kiég, — mondja Károlyi miniszteri tanácsos úr — a szik kivirágzik, a terület kopáron marad és kőkeménnyé válik. Ilyenkor az öntözővíz a sziksót a területekről lemossa, az eltikkadt növényzetet új életre kelti, szükséges volna tehát, hogy a meglevő lecsapolócsatornákból szivattyú segítségével a vizet kiemeljük, s az öntözendő területre vezessük. Árasztó rendszerű öntözéseket kellene bevezetni, — mondja Károlyi Sándor miniszteri tanácsos úr — ez azonban csak tavasszal lehetséges, nyáron a csatornák vize kiapad, s. ezért az Öntözéshez a vizet a soroksári Dunaágból kellene kihozni, -ami pedig — mint tudjuk — ma lehetetlen, mert a vízduzzasztás 'következtében más helyzet állott elő, mint mikor a csatornát építettük. Viszont — nagyon érdekes — a Kolontó és Kurjantó magasan fekszik, s e tőzeges területekre csak tluzzas'atózsilipek segítségével lehet vizet vezetni, tehát a tőzeglápos területeket is öntözni kell, nehogy kiszáradjon, illetőleg kiégjen, vagyis duzzasztózsilipeket kell építeni, — mondja Károlyi miniszteri tanácsos úr. Hasonlóan vélekedik ezekről a területekről Thaisz Lajos miniszteri tanácsos úr is. De nemcsak ezek a tudósok gondolkoznak így ezekről a lecsapolt területekről; ugyanígy gondolkozik maga a föld népe, amely legjobban ismeri a maga földjének természetét és akárhányszor, ha köztük vagyok, hallom e keserű sóhajtást: uram, miért vitték el a vizet? A szikes földek víz nélkül kiégett pusztasággá válnak! (Ügy van! a jobboldalon.) Mikor a múltkoriban a földmívelésügyi minisztérium által kiküldött bizottsággal végigjártuk ezeket a területeket, egy kiváló geológust megkérdeztem, — azt hiszem, Kunszentmiklós táján — hogy ezekből a szikes legelőkből, ezekből a kopár és elkeseritően kiszáradt víztelenített területekből hogyan lesz termőterület. Erre a tudós azt mondotta. úgy, hogy a vizet visszahozzuk rá. Én azt mondtam neki: Istenem, hiszen mi éppen elvittük a vizet! Az volt a hiba, — mondotta — • hogy elvitték a vizet, de nem gondoskodtak arról, hogy vissza is tartsák a vizet, s akkor, amikor arra szükség van, rá is ereszthessük a földre. Mi ennek a következménye? A helyzet az, hogy egyes szikes legelőterületeken eddig körülbelül július tájáig rajta voltak a vadvizek, s addig nem lehetett semmit sem csinálni. Július táján a vizek lassan kiapadtak, azután nagyszerű kaszáló és legelő volt ezeken a területeken. Most már tavasszal nincs rajta víz. Aki a vasút mentén végigmegy, gyönyörködhetik benne, hogy Kunszentmiklós táján söpörni lehet a sziksót azokon a területeken, ahol valaha mégis legalább kaszáló, vagy legelő volt, amíg a vizek nyár derekáig megmaradtak s aztán felszívódtak. Ennek következtében fel kell hívnom ' a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy a jövendőben a lecsapolási munkálatokat ülése 1930 november 19-én, szerdán. 343 nagyon meg kell gondolni. (Ügy van! balfelöl.) Nem elég egyszerűen levezetőesatornát építeni, hanem tervbe kell venni és meg kell valósítani az öntözést is. Jelen esetben tervbe is volt véve az öntözés is, ez igaz, azonban elköltöttük a pénzt és nem onaradt az öntözésire; ma már mindössze talán 600.000 pengő van a • 7 millió pengőből. Félmunkát végeztünk tehát ezen a körülbelül 123.000 kat. holdnyi területen, ahol 557 kilométer csatornát építettünk . azért, hogy a vizet megrendszabályozzuk s e rendszabályozásból az lett, hogy a vizet elvittük. Természetesen, a földmívelésügyi miniszter úr azt kell, hogy válaszolja: tervibe volt véve az öntözőcsatorna, meg is fogjuk majd csinálni. Ebben a pillanatban azonban szeretném látni azt az embert, aki meg tudja csinálni. Pénz kell ehhez, miniszter úr, sok pénz kell ehhez. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Meg fogjuk csinálni!) Ha meg fogjuk csinálni, az engem mindenesetre megnyugtat, hiszen a jövőnek is dolgozunk, nemcsak a jejennek, de majd rá fogok mutatni arra, hogy ma öntöző csatorna nincsen s hogy hogyan néz ki ott a Helyzet ma, amikor még nincs megépítve az öntözőcsatorna. Igenis, a helyzet az, hogy a nép ma már az öntözőcsatorna gondolatát elejtette, mert nem bírja a kivetett ártéri járulékokat,^amelyeket egyelőre csak a csatorna készítéséért, tehát a víz elvezetéséért rótták rá. Ha tehát még öntözőcsatornákat is építünk, akkor ínég magasabb lesz az ártéri járulék, tehát a saját földjét drágán veheti meg holdanként évek során az, aki vállalkozik erre. Itt azonban egyéb baj is van, tudniillik az, hogy ma már a tudomány azt mondja és itt hivatkozom egy most megjelent nagyszerű munkára, Gubányi Károly pompás tanulmányára, amelyben az van, hogy költséges kísérletek árán Ausztráliában megpróbálták a legelőgazdálkodást az öntöző berendezések felállításával és kiderült, hogy az öntöző berendezések terheit a legelőgazdálkodás nem bírja el. Itt van a tragédia, hogy nem bírja el. Akármilyen jó szándékkal gondolkodunk tehát mi a felett, hogy öntözőcsatornákat kell majd készíteni, : ezek a szikes földek ezt nem bírnák el, aminthogy a kaszáló- és legelőgazdálkodás nem bírja el az e fajta terheket, — ezt Ausztráliában tapasztalták ;— nem bírja meg, sőt ugyanez a Gubányi ' Károly nevű tudós ázt mondja, hogy nem bírja meg a terheket ott a szántóföld sem, ahol a talaj termőképessége nem megfelelő, a felől pedig nincs közöttünk kétség, aki ismeri azt a vidéket, hogy ez a talaj niagyrészbien szikes, futóhomok, másod-harmadrangá termőföld. (F. Szabó Géza: Bejártam végig, láttam!) Ez nem bír el semmiféle jelentékenyebb terhet, de semmiesetre sem bírja el, legalább ma, az öntözés újabb terhét. De más baj is van az ilyen csatornaépítés kapcsán. Bekövetkezik az a helyzet, hogy elmegy a víz, ott marad a föld és az a föld még nem lett termőképes. A víz lement róla és nem vált termőképessé. Erről az, ki a csatornát építette, nem tehet, de így van. Ebből következik, hogy ezeknek a földeknek külön mezőgazdasági feldolgozásra van szükségük, mezőgazdasági átalakításra, ami holdanként belekerül 100—120 pengőbe is. Kérdezem én, ki az a gazda ma, aki ily módon nyert területre holdanként 100—120 pengőt befektethet? A kisgazdák ezreinek hiányzik ehhez a tőkéje. De különben sem tudják a szikes területeket termővé tenni, mert ennek biztos módját talán még a tudomány sem alkotta meg. Még min51*