Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-436

Az országgyűlés képviselőházának i86. hosszadalmassá és rendkívül bonyolódottá teszi. Az 1914 : XXXVIII. te. a praktikus egyszerűsítés irányában már megtette az első lépést, amennyiben az állami támogatással létesítendő meder szabályozási munkálatoknak nemcsak a végrehajtását, hanem az ilynemű munkálatok állandó fenntartását is a kultúrmérnöki hivatalok hatáskörébe utalta. Ez segített a bajon, ezeknél a munkálatoknál, azonban a nem állami támogatással létesített vízfolyásokat illetőleg, vagyis az összes többi kategóriájú vízfolyásokat illetőleg nem történt semmi és ezeknek a v^zimunkálatokmak fenntartásával egyáltalában senki sem törődött. A főszolgabírák figyelmüket óriási, szétágazó elfoglaltságuk mellett csak akkor tudták ráirányítani ezekre a fenntartási problémákra, amikor panasz érkezett az elsőfokú hatósághoz, amikor azonban a panasz megvizsgálásáról volt szó, ha előzőleg helyszíni szemlét tartottak is, az illetékes főszolgabíró a panasz mibenléte tekintetében találtakat úgyis közölni volt kénytelen a kultúrmérnöki hivatallal, a kultúrmérnöki hivatal pedig szakvéleményt terjesztett elő esetleg egy újabb helyszíni szemle alapján. Méltóztassék most elképzelni: míg a hatósági apparátus megindult, az a partrendezési, mederrendezési munkálat sokszor már régen aktualitását vesztett, (Ügy van! Ügy van!) és sokszor megtörtént, hogy ezen hatósági huza-vona ideje alatt másnak tulajdonába ment át az illető partrész. Az 1914 : XXXVIII. tc-nek pedig az a rendelkezése, amely 'ezt a fenntartási ellenőrzést a községek hatáskörébe utalta, szintén teljesen célját tévesztette, teljesen élettelennek bizo- nyúlt, mert a patakok medre

% folyása s általában a vízfolyások nem hajtják meg^ fejüket a községi határoknál és így ezeket az érdekeltségeket nem lehet széttagolni, hanem mint egységes, folyamatos egészet lehet csak kezelni. Ennélfogva ezt is hatályon kívül kell helyezni. Ez a törvényjavaslat, mely előttünk fekszik, ezeket a bajokat mind kiküszöbölni kívánja s nagyon helyesen és okosan intézkedik, amikor a vázolt közigazgatási teendőkre a kultúrmérnöki hivatalt önálló hatáskörrel kívánja felruházni. Ezt mint praktikus közigazgatási ember örömmel üdvözlöm; örömmel üdvözlöm a nélkül, hogy az alispán jogkörét csorbítva látnám. (Eri Márton közbeszól. — Zaj.) Itt mondok valamit, t. képviselőtársam. Volt egy nagy alföldi város, ahol megüresedett a mérnöki állás. Ott nagyon népszerű volt egy ügyvédjelölt, bizonyos Spitzer nevezetű úr, aki eljárt a kaszinókba, egyletekbe és kocsmákba s az emberek szívéhez nagyon közel hozzáférkőzött. Amikor a megüresedett mérnöki állás betöltéséről volt szó, kérdezgették az atyafiak, <a képviselőtestületi tagok, hogy vájjon ki lesz a mérnök, amire azt mondták, hogy ki más, mint Spitzer úr. A hozzáértők ezen elcsodálkoztak és azt mondták, hogyan lehetséges ez, hiszen ő nem mérnök. Azt felelték erre az illetők: majd az lesz, ha megválasztják. (Derültség.) A ^kultúrmérnöki hivatal sem (hatóság, de mindjárt hatóság lesz- mihelyt olyan jogkörrel felruházzuk. (Éri Márton közbeszól — Zaj.) Mint minden hasonlat, ez is sántít, de a törvényhozásnaik éppen az a feladata és kötelessége, hogy a gyakorlati élet tapasztalatai alapján a hézagokat töltse ki és pótolja. Mondom, az alispánnak, a törvényhatóság első tisztviselőjének jogkörét féltve védem és őrzöm, de itt ezt a felügyeleti jogkört abban látom biztosítva, hogy az alispán a törvényjavaslat értelmében egy véleményező bizottságot alakít a kultúrKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXXI. ülése 1930 november 19-én, szerdán. 341 mérnöki hivatalok mellett s ezen véleményező bizottságok révén és által mindig értesül közvetlenül a helyszínéről származó információk alapján a történtekről és akkor megvan a hatásköre, hogy ebben a tekintetben intézkedjék. (Eri Márton közbeszól. — Zaj a jobboldalon.) Fellebbezési jog is biztosítva van az alispán javára. (Állandó zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! F. Szabó Géza: Egészen részletesen nem óhajtok erre a kérdésre kitérni, mert mint t. barátom is nagyon helyesen tette, én is átvizsgáltam a törvényjavaslatot abból a szempontból, hogy az önkormányzati jogok ne csorbíttassanak. Ellenben az önkormányzati jogok módosítása elől nem zárkózhatom el akkor, ha életrevaló intézkedéseket látok. Kedves képviselőtársam, mélyen t. (barátom Eri Márton alispán volt, de meg merem kérdezni, hogy vájjon hány ízben tette félre a kultúrmérnöki hivatal javaslatát vízjogi engedélyezések kérdésében. (Eri Márton: Nem lehet félretenni, inert azt a törvény előírja! A formát nem méltóztatik helyesen megválasztani! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! F. Szabó Géza: Ha a törvényjavaslat mellékletét képező térképeket vesszük vizsgálat alá, feltétlenül azonnal szembeötlik, hogy a Duna—Tisza völgyében, a Duna és Tisza közti területen, helyesebben — hogy egészen precízen megállapítsam — a Budapesttől Nagykőrösig vont ferde vonaltól délfelé egyetlenegy patakot, eret, vagy vízfolyást sem tüntet fel ez a térkép, amely a jövendő munkálatokat van hivatva jelezni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Mert ott állami kezelés van!) Óriási tévedés. Azonnal megfejtem a talányt, ha t. képviselőtársam egy kis türelemmel méltóztatik megajándékozni. Azért nincs itt semmi berajzolva, mert ez a terület a Duna völgyének vad víz járta, vadvízverte területe és itt működik a Dunavölgyi Lecsapoló és öntöző Társulat. (Váry Albert: Ügy van! Ügy van!) Ennek a társulatnak működése szorosan ennek a törvényjavaslatnak témakörébe vág és ha nincs is itt megemlítve, kénytelen vagyok ezzel foglalkozni, mert ha vázlatosan megrajzolom ennek a társulatnak történetét és vázolom eddigi működésének eredményeit, akkor alkalmam lesz olyan tanulságokat levonni, amely tanulságok e törvényjavaslat végrehajtásánál is igen hasznosak lehetnek. (Váry Albert: Ügy van! Ügy van!) T. Képviselőház! Amint említettem, ezen az óriási nagy területen a vadvizek csapásai napirenden voltak. Nemcsak a mostani időben, hanem már a múlt század folyamán két ízben, a század elején és a század közepén kísérletek történtek, hogy ezeket a vadvizeket valamiképpen lecsapolják. Nem sikerült. Végre az 1900-as évek elején, Fazekas Gusztáv pestvármegyei alispánsága alatt, boldogult kedves munkatársamnak, Dimsics Lázár királyi kultúrfőmérnöknek lelkesítő, sokakat megmozdító szavára, megindítottunk egy szavaztatási eljárást. Az akkori nagy miniszternek. Darányi Ignácnak legnagyobb elismerését vívtuk ki azzal, hogy végre sikerült biztosítanunk az érdekeltségi többséget és ennek alapján történt meg a Dunaivölgyi Lecsapoló és Öntöző Társulat megalakítása. Hangsúlyozom, hogy a társulat lecsapoló és öntöző társulat, tehát mi volt a célunk ezzel? Nem az, hogy a vizet ész nélkül hanyatt-homlok levezessük, (Ügy van! Ügy van! a középen.) hanem az, hogy kézben tartsuk, uralkodjunk rajta, hogy visszatartsuk a vizet addig, amíg arra szükség van és amikor feleslegessé, veszé51