Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-434

316 Az országgyűlés képviselőházának 434. tudással felszerelve állanak teljesen egyen- i rangú fegyvertárs akként minden egyes perben a kincstár rendjelkezésére. Ezt a célt szolgálja az egy státusba való olvasztás, szolgálhatja anélkül, hogy ez egyetlen fillérjébe kerülne ebben a pillanatban az állanikincstárna'k a mélyen t. Ház határozata révén, mert hiszen idevonatkozóag én tervszerűen jártam el. Első költség'vetési beszédemben bejelentettem ezt a szándékomat és méltóztatott aikkor is általában helyeselni, és már az első költségvetésem bon részben beállítottam a fedezetet, a második költségvetésbe pedig* immár egészen beállítottam a fedezetet. Most csupán az alkotmányjoga teljes jóviáhagyását kérem annak, ami ma már megvan és aminek csak egy kis részlete új, hogy tudniillik a státusba való besorozással kapcsolatban a kir. kincstári jogügyek személyzetében az egyes állások el nevezése, amely eddig bürokratikus rendszerű volt, a bírói rendszerhez fog simulni. Ez az egész röviden előadva, amit ez a törvényjavaslat hoz. Minthogy semmiféle új teherrel nem jár, alkotmányjogi szempontból pedig szerintem mellőzhetetlenül szükséges, hogy a költségvetésben történt intézkedések ekkéut külön letláirgyaltatván, a__ bírói státustörvény kiegészítése és pótlásaképpen új törvénybe foglaltassanak, teljes megnyugvással és az eddigi kritika nélküli fogadtatásért máris hálás köszönetet mondva, lkérem ennek egyhangú elfogadását. (Élénk éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Követkeizk a határozathozatal. Kéüdeni a t. Képviselőházat, méltóztatnak-e az imént letárgyalt törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni! (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyaMís alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás, mégpedig elsősorban a cím. A jegyző úr felolvassa a címet. Petrovics György jegyző (olvassa a javaslat címét). Elnök: Gaal Gaston képviselő úr kért szót. Gaal Gaston: T. Képviselőház! Tulajdonképpen egy felkérésnek teszek eleget, amikor ehhez a törvényjavaslathoz, amely egyáltalában nem tartozik az én mètieremhez, felszólalok, és a miniszter urat valamire felkérni bátorkodom. Nem beszélek arról, de azt hiszem, valamennyiünknek egyforma véleménye az, hogy abban a nagy megrázkódtatásban, amely az országot a háború és a forradalmak alatt és óta érte, abszolút intakt, ennek az országnak talán egyetlen testülete maradt, amelynek működése iránt a legcsekélyebb bizalmatlanság sem volt jogosult, (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) amely ezeket a viharokat igazián úgy állta ki, hogy az előtt kalaplevéve kell megállnunk mindannyiunknak. (Ügy van! jobbfelöl.) Ez a magyar bírói testület. (Ügy van! jobbfelől.) Arra sem kell visszatérnem, hogy mekkora kincse az egy országnak, ha a jogszolgáltatás biztonsága elé azzal a reménynyel és azzal a r bizalommal nézhet, amellyel mindannyian kísérjük a magyar bírói kar működését. így tehát nem is kívánok ezzel a témával bővebben foglalkozni, csak azt akartam kifejezni, hogy ennek a javaslatnak intenciói a legteljesebb mértékben találkoznak mindanynyiunknak azzal a meggyőződésével, hogy a magyar bírói kar exiszteneiája, úgy anyagi, ülése 1930 november 13-án, csütörtökön. mint erkölcsi státusnívója a legteljesebb elismerést és a legteljesebb biztosítást érdemli. (Ügy van! Ügy van!) Amikor mégis szót kérek, mondom — egy kérelemnek teszek eleget, amellyel hozzám fordultak abból a kategóriából, akiket itt az 1. § felsorol; hozzámfordultak, akik bírói funkciót teljesítettek, nyugdíjasok, akik azonban ennek a javaslatnak jótéteményeiben^ a javaslat szószerinti szövege szerint nem részesülnek. Megértettem és tudom, — hiszen a miniszter úr előadása, világos volt ebben a tekintetben — hogy itt tulajdonképpen egy meglévő költségvetési állapotnak szentesítéséről van szó és a költségvetés megváltoztatása ennek a javaslatnak útján tulajdonképpen nehéz is lenne; azt a kérelmet azonban mégis előterjesztem a t. miniszter úrhoz azzal, hogy amennyiben ennek a javaslatnak során nem sikerül ezt a qua^i igazságtalanságot^ kiküszöbölni, keressen a miniszter úr módot a következő évi költségvetésnél, hogy megszűnjék ez az igazságtalanság, amely tulajdonképpen 4—5 embert ér, tehát költségvetési szempontból és az ország pénzügyei szempontjából jelentősége egyáltalában nincs, arra a négy, vagy öt emberre nézve azonban nagyjelentőségű. Arról van ugyanis szó, hogy a javaslat 1. §-ónak d) pontjában felsorolt munkásbiztosítási bíróságoknak, amelyek ezelőtt nem neveztettek bíróságoknak, néhány tagja, akik bírói funkciót teljesítettek, s akik minden tekintetben bíráknak voltak tekintendők, nyugdíjaztatásuík folytán ebben a bizonyos pótlékban nem részesülnek. Az ő tiszteletteljes kérésük, hogy a tör; vényhozás valami úton-módon tegye lehetővé azt, hogy ez a rájuk nézve sérelmes és^igazságtalan állapot a jövőre nézve megszűnjön. Bizalommal fordulok a t. miniszter úrhoz, bizalommal tolmácsolom ezeknek a nyugdíjasoknak kérelmét és a magam részéről a törvényjavaslat tárgyalása kapcsán arra kérem a miniszter urat, hogy amennyiben lehetséges, szíveskedjék a iövő évi költségvetésben, vagy valami más úton-módon ezeknek a nyugdíjasoknak sérelmét orvosolni. (Helyeslés.) Elnök: A miniszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! Hálásan köszönöm Gaal Gaston t. barátom elismerő szavait, amelyeket a m. kir. bíróság működésével szemben itt elmondott. Annál nagyobb súllyal esik ez latba, mert r valamenynyien tudjuk, hogy t. képviselőtársam nem nagyon kíméletes szavakkal szokta kritizálni az állani közszolgálati alkalmazottait. (Gaal Gaston: Amikor megérdemlik!) Nem akarok vele most polémiáiba bocsátkozni, mert nem egyszer fájdalmasan érintett engem egyikmásik kritikájának túlerő»,^ szerintem nagyon sokszor nem is egészen tárgyilagos hangja. En ezt csak azért húzom r alá, hogy ha ilyen helyről minden fenntartás nélkül elismerés hangzik el, azért mindenesetre külön köszönet jár. (Ügy van! a jobboldalon.) Köszönet jár az én részemről is, akinek semmi érdemem sincs abban, hogy a kir. bíróságok ilyen kiváló teljesítményt érnek el és az erkölcsi magaslatnak olyan fokán állanak, amely előtt Gaal Gaston t. képviselőtársam olyan mélyen meghajtotta a maga elismerésének zászlaját. Ez a bíróság valóban súlyos megpróbáltatásokon ment át, de soha egy pillanatig nem jutott el az erkölcsi megalkuvásoknak még a kapujára, küszöbére sem. Állott mindig a maga helyén rendületlenül, keservesen, kínlódva családi gondokkal, megélhetési gondoki