Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-434

Az országgyűlés képviselőházának 434. 1 kai, (Ügy van! a jobboldalon!) de soha egy pillanatig nem volt merterhelve lelkiismereti gondokkal. (Ügy van! a jobboldalon.) Valóban ez a bíróság elismerést érdemel és pedig jóval több elismerést érdemel a törvényhozástól, mint amit ez a javaslat maga jelent, mert ez a javaslat is semmi más e pillanatban, mint elismerés; az a csekélység ugyanis, amit anyagilag jelent, amúgy is birtokában volt már néhány éve a bírói karnak, végeredményben ez a tétel csak töredéke annak a bírói képesítési pótléknak, amellyel a bírói kar évekkel ezelőtt éppen a törvényhozás felhatalmazása alaüján már rendelkezett. Es ha t. képviselőtársam rámutat arra, hogy vannak igények, amelyek talán hasonlókép jogosak lennének, amelyek beillenének ebbe a törvényjavaslatba, akkor azt kell mondanom, valóban úgy áll a dolog, hogy az ádlami munkásbiztosítási hivatal bírói osztályán működött közigazgatási r tisztviselők címei is bírói címek voltak: például osztálytanácsos-bíró, titkiátrbíró, miniszteri tanácsos-bíró, egészen különleges státus yolt, a bírói függetlenség törvényének aláhelyezve. Ez a különleges státus ma nincs meg, megszűnt. Nyugdíjasok alakjában megvan és ezek részéről valóban egy időszakban fennállott a jogigény a bírói képesítési pótlékra és a bírákkal való egyenlő elbánásra. Kell, hogy megállapítsam, hogy mint jogász el tudom ismerni ezt az igényt elméletileg jogosnak, de mint a kormány tagja ebben a javaslatban, amely kizárólag meglevő terheknek legalizálását jelenti és költségvetésben fedezettel ellátott terhekkel foglalkozik, nem tudnék ma egy ilyen módosításhoz hozzájárulni, mert a javaslat kereteit fináncszempontokból széjjelrepesztené. Ezért kijelentem, hogyha jogosak azok az igények, akkor meg kell találniok a maguk érvényesülését akár a jövő .költségvetésben, akár egyéb úton, ebben a javaslatban azonban ebben a pillanatban éppen azoknál az okoknál fogva, amely okok e javaslat erkölcsi jelentőségét különösen aláhúzzák, semmiféle anyagi megterheléssel nem jöhetek, ennélfogva ha módosítás alakjában elő méltóztatnék terjeszteni, azt nem tudnám elfogadni. De ha már erről van szó, én is megemlítek néhány kívánságot. Meg kell említenem, hogy a bírói státustörvény teljes végrehajtását nem jelenti az, ami ebben a tö vényjavaslatban van és nem jelenti az sem, ami a költségvetésben van. Költségvetési beszédem során és különösen^ később a törvénykezési eljárás egyszerűsítéséről szóló törvény tárgyalása során ismételten kijelentettem, hogy amennyiben a törvénykezési eljárás egyszerűsítése során abba a helyzetbe jön az igazságügyminiszter, hogy jelentékeny megtakarításokat tud elérni ezen a címen, nem egyéb takarékossági forrásból, de ezen a címen, a bírói eljárás egyszerűsítése címén, akkor mindezeknek az Összege elsősorban a bírói státustörvény, a régi törvény teljes egészében való végrehajtására, tehát a bírói dotációnak a törvény és a törvényhozás szándékai szerint való kiegészítésére fog fordíttatni. (Élénk helyeslés.) Azért érint engem fájdalmasan az, hogy ebben a pillanatban, amikor egyéb szempontból is megerőltetett takarékossággal igyekszem tárcám dotációjából bizonyos összegeket megtakarítani és kevesebbet kiadni ebben az évben, mint amennyire a törvényhozás nekem felhatalmazást adott, mondom, fájdalmasan érint, hogy ebben a pillanatban nem lehetek abban a helyzetben, hogy a bírói státustörvény fokoése 1930 november 13-án, csütörtökön. 317 zatos kiépítése felé csiak egy lépést is tegyék. Ez is indoka annak, hogy most osak a meglévő állapotot akartam további érinthetetlensége érdekében törvényhozási úton lefektetni, de állom továbbra is, hogy mihelyt meglesz a lehetősége annak, hogy a törvényhozási eljárás egyszerűsítésével valóban jelentkezni fognak megtakarítások, a már elért megtakarításokból és nem előre a medve bőréből, igyekezni fogok minden egyes fillért ,a bírói . státustörvény végrehajtására, tehát a bírói képesítési pótlék címén járó összegeknek felemelésére fordítani. Ez nem eltolódás lesz egyéb tisztviselői kategóriákkal szemben, hanem visszaállítása annak az aránynak, amelyet az 1920. évi, a bírói képesítésről és státusról szóló törvény eredetileg felállított, mely differencia az idők folyamain úgyszólván majdnem teljesen elenyészett s csak a nagy elvek^ maradtak meg, a bírói függetlenség elismerése és tiszteletbentartása és a bírói kar érdemeinek az az elismerése, amellyel sohasem fukarkodunk, csak akkor pállunk meg, amikor a törvényhozás által vállalt és

J előírt kötelezettségek teljesítéséről van szó. Elsősorban engem érint fájdalmasan ez a momentum, de állom azt, amit mondtam és hiszem, hogy a bírói kar is teljes megértéssel lesz az ország mostani nehéz helyzetével szemben és nem fog megfeledkezni arról, hogy az én Ígéretem nem a mindennapi takarékoskodás eredményeinek az ő javukra való érvényesítése volt, hanem az, hogy a bírói el; járás egyszerűsítéséből majdan mutatkozó megtakarításokból fogom igéretemet beváltani. Ezeket voltam bátor előadni és kérem, méltóztassék t. képviselőtársamnak is tudomásul venni, hogy az ő általa felvetett gondolat nem egészen ebbe a keretbe tartozik, mert hiszen ma nem arról van szó, hogy új terheket vállaljunk vagy a régi terheket e pillanatban költségvetésileg is honoráltan elismerjük. így ebben a törvényjavaslatban nem tudom honorálni ezt a jogi nézetem szerint egyébként teljesen indokoltnak látszó igényt. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki a címhez szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik az első szakasz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa az első szakaszt): — Erődi-Harraoh Tihamér! Erődi-Harrach Tihamér: T. Ház! Bátor voltam hiálzszabályszerű módon kiegészítő javaslatot előterjeszteni, méltóztassék most megengedni, hogy rövid pár szóval megindokoljam indítványomat, melynek rövid célzata az. hogy ugyanabban a bírói képesítési pótlékban részesíthessenek a m. kir. Államvasutak igazgatóságának iogügyi osztályában alkalmazott tisztviselők is. Á bírói képesítési pótlék célzata, amint arra az előadó úr előadói beszédében is kitért, az, hogy azok, akik^ ügyvédi, bírói magasabb képesítést nyernek és akik a kincstár érdekeit képviselik, ezen kvalifikációjuknak megfelelően bizonyos fizetési pótlékban részesüljenek. Ugyanezek az indokok fennállanak a m. kir. Államvasutak igazgatóságának jogügyi osztályában alkalmazott tisztviselőkre, ügyészekre, alügyészekre és egyéb jogi funkciót végző tisztviselőkre is, mert hiszen ezek is éppúgy, mint a kincstári jogügyi igazgatóságnál