Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-433

Az országgyűlés képviselőházának U33 távirda- és telefónddíjak emeléséhez kell hozzányúlni és szükség van arra, hogy átlagban 22 százalékkal, de egyes esetekben 40 százalékkal drágítson a posta, amikor pedig előzetesen hozzá kellene nyúlni azokhoz a nagyon tekintélyes összegekhez... (Kállay Miklós államtitkár: Eibből egy szó sem igaz!) A t. államtitkár úr saját minisztériumában is van dugsegély. Hiába mondja, hogy nem igaz. (Fáy István: Megmondta a miniszter úr, hogy az meg lett szüntetve. — Kállay Miklós államtitkár: Méltóztassék elolvasni azt a nyilatkozatot, amelyet a miniszterelnök úr vagy a pénzügyminiszter úr tett ebben az irányban! Jutalmazások vannak, nyilvánosan!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne szóljanak közbe. (Zaj.) Csendet kérek! A képviselő urakat figyelmeztetem, ne szóljanak közbe és parallel beszédeket' ne tartsanak, a képviselő úr pedig beszéljen az interpelláció tárgyáról. Fábián Béla: Nekem igenis rá kell mutatnom azokra ,a forrásokra, ahonnan a t. kormány, ha szükség van pénzre, azt a pénzt megkaphatja anélkül, hogy a polgárságot újból megterhelné. Igenis állítom, hogy — akárminek nevezik — titokban, nem nyilvánosan minden minisztériumban, a kereskedelemügyi minisztériumban is adnak jutalmakat, ha úgy tetszik, amely jutalmak egyes helyeken és egyes minisztériumokban sokszor a 20.000 pengőt is meghaladják egyes személyeknél. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Konkrét adatot!) Ezeknek egyik része költségvetésszerű, a másik része pedig nincs benne a költségvetésben. Amíg ez lehetséges, amíg ülnek itt a Házban olyan t képviselőtársaim, akik maguk is a minisztériumokban voltak, sőt magúik is kaptak ilyen pénzt... (Zaj. — Éhn Kálmán: Mondja meg, kik?) Ne méltóztassék neveket kérni tőlem. (Hodossv Gedeon: Miért ne?) A képviselő úrnak szívesen megmondom a folyosón. (Kállay Miklós államtitkár közbeszól.) A kereskedelemügyi minisztériumban is vannak ilyenek. (Kállay Miklós államtitkár: A költségvetés keretén belül! Nyilvánosan voltak elszámolva a zárszámadásban is!) En erre csak annyit tudok mondani, hogy minden olyan jutalmat, amelyet nem a nyilvánosság tudomásával adnak, amelyről az illető minisztériumban is csak bizalmasan tudhatnak a tisztviselők, dugsegélynek vagyok kénytelen nevezni. Elnök: Kérem a képviselő urat, térjen a tárgyra. (Gál Jenő: Egy kiküldetés, egy vizsgálat miibe kerül? Az államtitkár úr tudja! — Kállay Miklós államtitkár: Kevesebbe, mint egy ügyvédi kiszállás!) Fábián Béla: De azt magánpénzből fizetik. T. Képviselőház! Igenis azt mondom, hogy ebben az országban ma a közterheket semmiféle címlet alatt emelni^ nem lehet. Az urak itt az ország nyilvánossága előtt nem egyszer megígérték, hogy a közterheket továhb emelni nem fogják. A posta, a távirda és a telefon díjainak felemelése Magyarországon azt a szegény kereskedelmet, ipart és azt a középosztályt sújtja, amelynek védelméről mindig méltóztatnak beszélni, sújtja ismét 23,200.000 pengővel. Kérem tehát ismételten a kormányt, — és higgyék el nekem, hogy ezt nemcsak a magam nevében, hanem az ország egész népének nevében kérem — hogy ezt a rendeletet méltóztassék visszavonni. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Minthogv a kereskedelemügyi miniszter úr helyettesítésével megbízott államtitkár úr nem kíván szólni, következik a határozathozatal. ülése 1930 november 12-én, szerdán. 309 Kérdem a t Házat, méltóztatik-e a kereskedelemügyi miniszter úr megbízásából az államtitkár úr által adott választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Bárdos Ferenc képviselő úr interpellációja a kultuszminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa) : «Van-e tudomása a miniszter úrnak a leventeintézmény ellen megnyilváriuló nagyfokú és jogos elkeseredésről, amely a falusi és a városi • népet egyaránt eltölti, s amelyet a követkéz© okok váltottak ki: 1. A leventeoktatók brutalitása, a leventeifjaknak ismételt megverése, az oktatók goromba magatartása; 2. az a tény, hogy vidéken a csendőrség, Budapesten a rendőrség éjjel álmukból is felzavarják a szülőket, hogy a leventéket az oktatásra elővezessék; 3. az a^ körülmény, hogy a leventeköteles kor, a 21 év, túlmagas, nagyon sok munkásifjút bocsátanak el miatta a munkából, vidéken pedig fel sem vesznek leventeköteles korú ifjakat; 4. az a tény, hogy a leventemulasztá.sok miatt kirótt magas bírságokat árverezés útján is behajtják. Minthogy mindezek ezt az intézményt ellenszenvessé tették, hajlandó-e a miniszter úr 1. a leventeoktatás intézményét megreformálni; 2. a leventeköteles korhatárt leszállítani; 3. a testi bántalmazásokat és a titalom ellen vétőket elbocsátással és a büntető eljárás megindításával sújtani; és végül 4. a csendőrség és a rendőrség szerepét ebben a kérdésben téliesen megszüntetni? Hajlandó-e a miniszter úr Szarka Géza és Berta Mátyás vecsési leventeoktatók ellen Frühwirth János leventeköteles ifjú és szülőinek megverése ^miatt vizsgálatot indítani, őket a leventeoktatásból elbocsátani és ellenük durva bántalmazás miatt a büntető eljárást megindítani? Budapest, 1930 november 11. — Bárdos Ferenc s. k. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Bárdos Ferenc: T. Képviselőház! Bár az interpelláció írásos szövegében félig-meddig megadtam az indokolást is, szükségesnek tartom, hogy egy konkrét eset felemlítése kapcsán külön is megindokoljam interpellációmat. Mielőtt ezt tenném, a t. Ház szíves emlékezetébe idézem az 1921 : LIII. te. 1. §-át, amely a testnevelésről intézkedik. Ennek a törvénynek 1. §-a azt mondja (olvassa): «A testnevelésnek az a feladata, hogy az egyének testi épségének és egészségének megóvása, lelki és testi erejének, ellenállóképesséeének, ügyességének és munkabírásának kifejlesztése által megjavítsa a közegészségügy állapotát, gyarapítsa a nemzet munkaerejét». 1921-ben és az akkori időkben több olyan törvényt .' alkotott az akkori nemzetgyűlés, amely már azóta részben módosításra ikerült, részben pedig már töröltetett is a törvényt árból. Az én megítélésem szerint ez a törvény már akkor, amikor megalkották, sem volt időszerű és amit ennek a törvénynek indokolása mond, az egyáltalában nem fedi magát a lényeget, mert ezzel a törvénnyel az amiberek testi erejét semimiben sem növelték. Nagy tévedés azt hinni, hogy a leventeintézmény meg45*