Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-433
310 Az országgyűlés képviselőházának U alkotása alkalmas, vagy alkalmas volt arra, hogy ezzel az országban élő fiatalság testi erejét növeljék. A közegészségügy állapotának megjavítása nem ilyen törvények útján érhető el. Az egészséges lakások, a rendes élelmezés, a munkásság kizsákmányolásának megszüntetése, vagy legalább bizonyos mértékben való megfékezése bizonyára alkalmas afoib eszköz arra* hogy az igazság testi ereiét ezzel növeljükDe nem volna baj, ha nem is érjük el ezzel a törvénnyel a célt, a baj azonban az, hogy a leventeintézmény felállítása óta ezer és ezer panasz hallatszik. A leventeintézmény felállítása óta nem egy alkalommal jöttünk mi is és jöttek mások is azzal a panasszal, hogy ahelyett, hogy a könnyen idomítható ifjúságot erkölcsiekben is nevelnék és minden tekintetben szeretettel \ foglalkoznának velük, olyan bánásmódban részesítik a törvény intézkedése folytán, ezen leventeintézménybe való bekényszerítés után ezeket a fiatalembereket, hogy az nem alkalmas arra, hogy a leventeintézményt valami nagyon megszerettesse az országban. De mondhatnám azt is, hogy ez egyike azoknak az intézményeknek, amelyek ma már csaknem mindenütt a legnagyobb ellenszenvvel találkoznak. (Ellenmondások jobbfelől.) Hogy ne beszéljek egyébről, beszélek arról, hogy milyen bánásmódban részesítik ezeket az ifjakat. (Patacsi Dénes: Mindenütt vannak kinövések! Nem lehet általánosítani!) De beszélek arról is, hogy mennyi egyéb bajt okoz ez az intézmény. így például a törvény szerint a 21 éven aluli ifjak arra vannak kötelezve, hogy ezeken a leventeoktatásokon és az úgynevezett gyakorlatokon résztvegyenek. Nagyon sok esetet tudnék itt felemlíteni, és bizonyára önöknek is eléggé tudomásuk van arról, hogy nagyon sok helyen a múnkábanmar adást is megnehezíti az a körülmény, hogy amikor a 21 éven aluli ifjúnak egyéb kötelezettségei is vannak, ezek közé tartozik az.is, hogy a leventeoktatásban részt kell vennie. (Patacsi Dénes: A dorbézolásnál sokkal jobb kötelesség!) A sok és itt már nem egy alkalommal felemlített eset közül vagyok bátor felhozni a már interpellációmban is megemlített^ Frühwirth János esetét. Frühwirth János 17 éves leventeköteles fiatalember, aki sfdyos vakbéloperáción ment át szentember 24-én. Október 18-án jött ki a kórházból. November 2-án délelőtt 10 óra után kiment az utcára és ott sétált. Vecsésen a Fő-utcán saját házukkal szemben van az iskola. Ennek udvarán a leventék éppen szünetet tartottak. Ez az ifjú az iskolaudvar bejáratánál beszélgetett barátaival, amikor egyszerre csak ott termett a leventeoktató, odajött és egy pálcával ráütött. Ennek a leventeoktatónak Szarka Géza a neve. Az ifjú tiltakozott a bántalmazás ellen, mire ez a leventeoktató még egyszer ráütött a pálcával, majd Öklével a fiatalember arcába vágott és hasba rúgta. Erre természetesen ez. a. fiatalember, aki akkor jött ki a kór-, házból, ott az utcán összeesett. Ekkor a másik leventeoktató. Berta Mátyás is odajött erre és ellódította onnan a fiatalember szüleit, akik időközben a zajra kiszaladtak. Hogy ez így történt, igazolni is tudom. Itt rögtön be is jelentem a tanúit, hogy ezzel a kultuszminiszter úrnak megkönnyítsem a dolgát és ezzel is elősegítsem azt, hogy ezt az ügyet kivizsgálják. Tanuk erre: Spiller Mátyás, áki Fő-utca 81. szám alatt lakik. Dein Nándor, Fő-utca 9. szám alatti lakos, Spiller Lőrinc, •lakik Fő-utca 81. szám alatt, Eisen Ferenc, aki Fő-utca 26. szám alatt lakik, His en József, aki Ï3. ülése 1930 november 12-én, szerdán. Fő-utca 92. szám alatt lakik és Ab ender János Város-aitca 38. szám alatti lakos. Hogy ez a bántalmazás tényleg megtörtént, ezt a kezeim között levő orvosi látlelettel is tudom igazolni. Nekem, akinek az egész leventeintézmény egyáltalában nem szimpatikus, (Felkiáltások a jobb- és baloldalon: Azt tudjuk! — Patacsi Dénes: Távol is áll az önök lelkétől!) nem fájna az, ha ezt az intézményt ilyen brutalitásokkal is diszkreditálják, önök azonban, akik ennek az intézménynek felállításától csodákat vártak, (Patacsi Dénes: Van is! Erkölcsileg nemzeti érzésben gyarapodtunk!) — én ugyan csodákat nem láttam —, akik azt hitték, hogy egy, ebben a törvényben ki nem mondott célt is szolgálhatnak ezzel az üggyel, önök igen rossz szolgálatot tesznek az egész intézménynek, ha eltűrik azt, hogy napról-napra hasonló brutalitások történjenek és napról-napra ilyen alapos panaszok hangozzanak el a leventeoktatók ellen. (Patacsi Dénes: Ahol hiba tör• tént, ott vizsgálatot kell indítani, de nem szabad az egész intézményt bántani!) T. Képviselőház! Ha ezek az esetek csak szórványosak volnának, akkor mi is azt mondanók, hogy nem kell ezeket a nyilvánosság elé hozni, hanem ezeket a szórványos eseteket meg kell vizsgálni és ezeket a bajokat lehetőleg ki kell küszöbölni. (Kuna P. András; Helyileg kell elintézni! — Patacsi Dénes: Űgy van, ez ! helyes!) Azt a módszert azonban, amely módi szerrel a régi közös hadseregbeli őrmesterek bántak el azzal a szegény bugris újonccal, a j leventeoktatásban felújítani, vagy ezt a rendszert a leventeoktatásban folytatni nem szabad. | (Patacsi Dénes: Nem is csinálják!) Minthogy I azonban én azt látom, hogy ez nem szórványos jelenség, hanem rendszer (Élénk ellentmondások jobb- és bálfelöl. — Patacsi Dénes: Tévedés!), ennek következtében kötelességemnek tartottam ezt idehozni, hogy tiltakozzam ez ellen a rendszer ellen. Ha már önök rákényszerítik az ifjúságot arra, hogy ezekben az intézményekben szerintem egészen felesleges módon töltsék az idejüket, akkor legalább gondoskodjanak arról, hogy ezekkel az ifjakkal ott tisztességesen és emberségesen bánjanak. (Patacsi Dénes: Az olyan intézmény, ahol valláserkölcsöt és nemzeti érzést tanítanak, önöknek természetesen nem kell!) Kérem a kultuszminiszter urat, hogy nekem | megnyugtató választ adni szíveskedjék. Elnök: A kultuszminiszter úr kíván vála, szólni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Azt hiszem, hogy ezt j az interpellációt , két részre kell bontanom. j (Halljuk! Halljuk!) Az egyik rész a szociáldemokrácia részéről megszokott támadás (Ügy van! Űgy van! a jobb- és baloldalon.), amely ' bizonyos periódusokban megismétlődik az egész leventeintézmény ellen. (Űgy van! Űgy van! a jobb- és baloldalon. — Patacsi Dénes: Ki is jelentette! — Bárdos Ferenc: Nem is tagadom!) Én azt hiszem, ezzel a kérdés teljesen ki van merítve, a dolog elvi részéhez már hozzátenni semmit sem lehet. Ismerjük egymás álláspontját. Ismerjük az önökét, tudjuk a magunkét, j úgyhogy ezen a téren termékeny vita, amely új ; momentumokat teremtene, már fel nem vehető. (Patacsi Dénes: A tények beszélnek!) A mai ifjúság mindenesetre hasonlíthatatlanul jobb helyzetben van, mint mi voltunk, amikor három- és kétévi szolg'álat és önkéntesi év volt, ma óedig a testnevelés kultuszának heti pár órában áldoznak az ifjak. Ami most már a konkrét esetet illeti, én
