Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-433

306 Az országgyűlés képviselőházának 43 laltatik, a magyar adózó közönséget újabb 23,200.000 pengővel terheli meg. Hogy mit jelent ez a 23,200.000 pengő? Bocsásson meg az államtitkár úr, sohasem szoktam argumentum ad hominem-mel élni felszólalásaimban, de tudom, hogy az államtitkár úr és háta mögött ülő t. képviselőtársam is szabolcsvármegyeiek, és tudom, hogy nagyon erős kötelék fűzi önöket származásukon kívül ehhez a vármegyéhez. Ebből a vármegyéből az utóbbi időben hozzám katasztrofális jelentések érkeznek. Behoztam a Házba, itt vannak nálam a kérvények, amelyekben az emberek azt panaszolják, hogy egyik napról a másikra eltranszferálják tőlük azt a búzájukat és rozsukat, amelyet vetőmagnak tettek félre, azt panaszolják, hogy elviszik a tehenüket adóba és ezt a tehenet nem Ibrányban vagy Szabolcs vármegye egy másik községében árverezik el, hanem elviszik Nyíregyházára azért, mert az ottani községekben az egyik gazda nem akarja megvenni a másiknak a tehenét. Ezt t. képviselőtársaimnak nagyon jól kell tudniok, és tudniok kell általában azt, hogy az országban a teherbíróképesség, sajnos, odáig csökkent, hogy példának okáért r egyes vidékekeken, egyes községekben a gazdától úgy akarják beszedni az adót, hogy vásárok alkalmával a passzusátírásnál az adóhivatal azt a pénzt, amelyet az eladónak kellene f megkapnia, elveszi a vevőtől, teljesen törvénytelenül, teljesen törvényellenesen, olyan adókért, amelyeknek behajtására még végrehajtást sem ?vezettek és a kincstár így kártalanítja magát be nem folyt adóköveteléseiért. (Nánássy Andor: De ez nem vonatkozik Szabolcs vármegyére!) Ez nem Szabolcs vármegyében történt. (Bárdos Ferenc: De Magyarországon!) Megmondom, hogy hol történt. Jánoshalma községben történt, amely szintén Csonka-Magyarország területéhez tartozik. Ilyen időben tehát, amikor a magyar nép a közterheket megfizetni nem tudja, amikor az adóknak behajtásánál olyan eszközökhöz kell fordulni, amely eszközök mindennek nevezhetők, csak törvényes eszközöknek nem, egy okos kormányzatnak arra kell gondolnia, hogy a jelenlegi szituációban nem mehet bele abba, hogy azzal a publikummal szemben, amely az eddigi adókat sem tudja megfizetni, 23,200.000 pengős adóemelést csinál, — mert hiszen a szükséges közszolgáltatások árának felemelése szintén adóemelés — hanem inkább a kiadások csökkentésére kell törekednie. Ez a kormányzat azonban^ állandóan luftballonokat röpít a levegőbe és mindennap olvassuk hol az egyik újságban, hol a másik újságban hol Wekerle pénzügyminiszter úrnak, hol egy másik miniszter úrnak nyilatkozatát arról, hogy a költségvetésből sikerült 1,200.000 pengőt lefaragni, azután a másik nyilatkozatot arról, hogy sikerült 10 milliót lefaragni, hogy Összehívtunk egy miniszterközi ankétot, amelyen a miniszter úr kiadta az utasítást minden minisztériumnak, hogy: a most következő esztendőben'már vésővel fogsz lefaragni, ha az előző esztendőben csak penicilussal faragtál. Es amikor nekünk beígéri a lefaragásokat a költségvetésben, ugyanakkor egyetlen intézkedéssel 23,200.000 pengővel emeli fel olyan közszolgáltatások árát, amelyekre minden embernek szüksége van, tehát a levelezőlap, a telefon, a távirat a pénzeslevél árát, s a postai csekkbefizetés, amely eddig Magyarországon egyáltalán illetékmentes volt, most szintén illetékkötelezetté válik. Nem úgy van ám ma, mint a középkoriban . ülése 1930 november 12-én, szerdán. volt, amikor szintén szükség volt a posj tára és amikor a derék Apaffy Mihály ' imár kijelentette azt, hogy a postánál csak olyan díjtételt szabad szedni, amely magának a postának a kiadásait fedezi. A posta neun leihet nyerészkedés alapja, mondotta ez a derék erdélyi fejedelem: Apaffy Mihály. S akkor nálunk, ma Magyarországon 23,200.000 pengővel emelik fel a posta-, távírda- és telefondíjakat. Most kivel szem/ben? A telefon nem luxus ma, a távíró sem luxus és a levélposta sem luxus, mert, igenis,van még itt ebben az országban néhány ügyvéd, orvos, kereskedő és iparos, olyan emberek, akiknek kell telefont tartani, mert annak az ügyvédnek, aki elsejére úgy szerzi meg a telefondíjnyugtának kiváltására szükséges összeget, hogy esetleg összekoldulja a rokonainál, vagy pedig az ismerőseinél, akik még neki hitelezni tudnak, vagy pedig zálogba teszi utolsó holmiját, kell telefont j tartani abban az esetben, ha nem akarja megI szüntetni ügyvédi irodáját. Ugyanez a helyj zete annak a nyomorult orvosnak, aki inkább nem eszik, csak hogy meg tudja fizetni a,telefondíjat, ugyanez a helyzete a kereskedőnek, | az iparosnak és minden embernek. A telefon j ma Magyarországon nem arra való, hogy ! luxusíbeszélgetéseket. vagy szerelmi besaélgetéj seket folytassanak le rajta, hanem a telefon i hozzátartozik az üzlethez, mert a mai világi ban telefon nélkül már üzletet csinálni nem I lehet. f Hát lehet emelni a díjakat ebben a szituációban, amikor tudjuk, hogy az az ügyvéd hogyan él? Mert hogy mi van Budapesten és^ mi van az országban az ügyvédekkel, arra nézve itt van egy példa. Tessék elmenni a központi járásbíróság épületébe, ahol annak a valamikor nagyon irigyelt és a magyar polgári középosztály vezető rétegéhez tartozó ügyvédi karnak tagjai 3 pengős helyettesítésekre várnak, hogy majd 3 pengőt ad nekik valamelyik | kollégájuk, akinek két tárgyalása van egy naÍ pon. És iméltóztassék megnézni azt a magyar j orvosi kart, amelyik itt lerongyolódva és öszszetörve valamilyen kinevezésben, valamilyen munkásbiztosító pénztári megbizatásban reménykedve vár egy jobb holnapot. Vagy méltóztassék végig menni e szomorú • városban, amely úgy néz ki, mintha tényleg a hétfejű sárkány szállotta volna meg, méltóztassék végigmenni ezen a szomorú városon és méltóztassék megnézni azokat az üzleteket és iműhelyekeVaimelyekben, ha még nincsenek becsukva, a tulajdonosaik ábrázatán állandóan ott ül a rettenetes kétségbeesés, a félelem a holnaptól, hogy mikor kell majd lehúzni a redőnyöket, mikor kell elbocsátani az utolsó alkalmazottakat. Hát ezeknek az embereknek a postáját, a telefonját, a pénzesutalványait, a csekkjét méltóztatik akarni 23,200.000 pengővel újólag megterhelni? Ezt én, t. Képviselőház, igazán nem tudom megérteni és nem tudom, hogy hol van Magyarország intézőköreinek a jobb belátása. Ebben az országban ma már nemcsak hirdetni kell, hanem cselekedni is kell a közterhek megszüntetését és a közterhek leszállítását, és ne tessék most, hogy nem lehet újabb adókat behozni és nem lehet az adókat felemelni, állandóan a közszolgáltatások árát emelni, emelni és emelni! A kormányzat az utolsó esztendőben felemelte az államvasúti személyi tarifákat, amelyek egy újabb adóemelést jelentenek, felemelte most a posta-, távírda- és telefon-díjakat, ami szintén egy újabb adóemelés. Hát kérdezem, hova fogunk mi jutni? Miből fogják itt