Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-433

Az országgyűlés képviselőházának í83 az emberek ezeket az újabb adókat megfizetni? Nem méltóztatik arra gondolni, bogy itt a pol­gári társadalom leromlása tulajdonképpen a nemzeti államnak a leromlását jelenti, nem mél­tóztatik arra gondolni, hogy minden egyes pol­gárral együtt, akit e rettenetes közterhekkel le méltóztatnak süllyeszteni a polgári társadalom standard-fje alá és minden egyes polgárnak a pusztulásával egyidejűleg a polgári társadalom épületéből hull ki egy-egy malterkő? Nem mél­tóztatnak megérezni azt, hogy ebben az ország­ban nem lehet folytonosan arról beszélni, ami­ről Klebelsberg kultuszminiszter úr is beszélt, hogy itt mindent meg kell tenni a középosztály bizonyos rétegének megmentésére. A középosz­tálynak az a rétege nem tudja megmenteni Ma­gyarországot, amint hogy nem tudta megmen­teni Magyarországot 1918-ban és 1919-ben sem. (Dabasi Halász Móric: Ezer évig- megmentette!) De nem jól teljesítette, sajnos, kötelességét 1918-ban és 1919-iben. Ha pedig nem jól teljesí­tette a kötelességét, akkor gondoskodnunk kell arról, hogy ne faragjuk le a polgári társadalom épületét olyan intézkedésekkel, amelyek ennek az osztálynak teherbíróképességét csökkentik. Ezek az intézkedések itt az országiban emelik a közterheket ugyanakkor, amikor az iparosoknál vígan transzferálnak. Es itt megint figyelmébe ajánlom a kereskedelemügyi államtitkár úrnak, hogy ahány miniszter jön ebben az országban, mind kijelenti, hogy az iparosoktól, a gazdák­tól a foglalkozásuk folytatásához szükséges szerszámokat és lovakat elvinni, eltranszfe­rálni nem lehet. Ezt mindig kijelentik, és én mindig kérem itt, hogy ennek a kijelentésnek legyen valami szankciója is. Most pedig, ami­kor az országban megint az adóbehajtás terén bizonyos nehézségek mutatkoznak, olyan vígan transzferálnak és olyan vígan viszik el az ipa­rosok szerszámát, mintha hasonló miniszteri kijelentések ebben az országban sohasem lettek volna. (Dabasi Halász Móric: Mindig vissza­viszik!) Visszaviszik, t. képviselőtársaim, de köz­ben az a vendéglős, akitől eltranszferálták a holmit, becsukta a vendéglőjét, közben az a suszter, akitől elvitték a tűzőgépet, tönkre­ment, mert különben is tönkremenőben volt. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Fábián Béla: öt percnyi meghosszabbítást kérek. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen.) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Fábián Béla: T. Ház! Amikor ilyen hely­zetben van mindenki ebben az országban, ami­kor így hajtják végre a miniszterek kijelenté­seit, amikor minden hónap elsején egy csomó embertől csak úgy lehet behajtani a telefon­díjakat, hogy kikapcsolással fenyegeti meg őket állandóan a postaigazgatóság, akkor eb­ben a helyzetben én a nemzet és a polgári tár­sadalom elleni bűnnek tartom azt, hogy a kor­mány itt a közterheket újból emelje. Az a meggyőződésem, hogy nem lehetséges az, hogy itt egy olyan üzem, mint a posta, nyereséges üzem legyen. Már a múlt esztendőben is a posta tízmillió pengő nyereséggel zárta a mér­legét, (Mozgás jobbfelől) Ennyi van kitmutatva. (Ehn Kálmán: Négy és félmillió pengő!) Nem hiszem, hogy tévednék; ebben a kimutatásban tízmillió pengő nyereség van feltüntetve. De ha Ehn Kálmán t. képviselőtársam kijelenté­sét fogadom el, hogy négy és félmillió pengő volt a posta többletbevétele, akkor sem lehet­séges az, hogy amikor erre a költségvetési esz­tendőre — ha jól tudom — tízmillió pengő fe­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXXI. ülése 1980 november 12-én, szerdán. 307 lesleg van előirányozva, akkor itt megint 23,200.000 pengővel emeljék a bevételeket. Kérem a t. Házat arra, hogy méltóztassa­nak egyszer kötelességeik tudatára ébredni és* méltóztassanak itt a képviselőházban ^tényleg szócsövei lenni annak, amit képviselőtársaim odakint hallanak.^ Mert méltóztassanak elhin­ni, ha képviselőtársaim elmondanák azt, amit kint nekik mondanak és aminek a kormány­nyal szemben való hangoztatására egységes­párti képviselőtársaimat is megkérik, akkor ebben az országban lehetetlen lett volna en­nek a rendeletnek a kiadása. Sajnálom, hogy a kereskedelemügyi mi­niszter úr, akinek fejére akartam olvasni azt a kijelentését, hogy nem akarják drágítani a postát, nincs itt, mert az Amerikában vagy Olaszországban lévő Volpival tárgyal olyan kérdéseket, amelyek .minket bizonyára ke­vésbbé érdekelnek, mint a posta, távírda és telefon díjainak felemelése. Kérem a t. állam­titkár urat, hasson oda, hogy ez a rendelet visszavonassák. (Zaj'.) Elnök: Csendet kérek! A kereskedeleimügyi miniszter úr megbízásából Kállay államtitkár úr kíván válaszolni. Kállay Miklós államtitkár: T. Képviselő­ház! Méltóztassanak megengedni, hogy ' én is a miniszteri kijelentésbe kapcsoljam be szavai­mat, amely kijelentés április 2-án hangzott el. A miniszter úr kijelentette, hogy nem gon­dolnak a postatarifák emelésére. Klasszikus példája ez azoknak, amiket az előbbi felszóla­lásom keretében mondottam. Április 2-án olyan volt a helyzet, hogy a posta költségvetési egyensúlya fenntartható lesz ebben a költség­vetési évben is, ha a kontemplált nyereség nem is lesz elérhető. De ez csak az egyik ok, amely menti a, miniszteri kijelentést, ba abban változás történt. A ^másik ok pedig az, hogy a posta tarifaemelésének kérdése először — mint jól méltóztatik tudni — a bolettatöryény­nek — egyszerűen így nevezem — benyújtásá­val kapcsolatosan vetődött fel. A törvény eredeti tervezeténél minden párt egyhangúlag kifogásolta, hogy az egész terhet a fogyasztó­közönségre hárítják át, s akkor méltóztattak egy szakaszt elfogadni, amely szerint egyéb állami jövedelmekből pótolandók az alapnak azok a hiányai, (Fábián Béla: Dugsegélyből!) amelyek azáltal állanak elő, hogy nem lehe­tett az egész jövedelmet a fogyasztókra áthá­rítani. Az első esetét statuálja a törvény.an­nak, hogy a termelési költségeket ne a vevő. fizesse. Ettől eltekintve, itt kezdődött és meg­állapíttatott — mint pénzügyminiszter úr akkori beszédében kifejezésre is jutott, — hogy eihihez az alaphoz a tm. kir. postának a tarifák emeléséből ötmillió pengővel kell hozzájárulnia. Ez nem volt új dolog, és már akkor a törvényhozás kvázi felhatalmazást adott a kereskedelmi miniszternek arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék. Nem tette ezt, mert remélhető volt, hogy a költségvetés hely­zete meg fogja engedni azt, hogy ezek az ösz­szegek esetleg a postai forgalom megterhelése nélkül előteremthetők legyenek. Ez, mint mél­tóztatik tudni, nem következett be, és így a kormány kénytelen volt ehhez az eszközhöz nyúlni, hogy egyrészt ezt az ötmillió pengőt, amelyre a bolettaalap fedezése céljából szük­ség van, előteremtse, másrészt^ gondoskodjék annak a deficitnek a fedezéséről, amely előre­láthatólag hat-ihétmillió pengőt fog kitenni eb­ben az évben a forgalom csökkenése következ­tében, harmadszor pedig, hogy gondoskodjék a fedezetéről annak a még fedezetlen, 6,800.000 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom