Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-433
Az országgyűlés képviselőházának U33 ami idehaza megtehető és ami a hitelélet valóságos ápolása mellett megtehető, az megtétessék. S ha idejönnek az építőiparosok es azt mondják: «Mi megindítjuk az építkezést, de szabadítson meg a kormány bennünket attól, hogy bankok kezébe ad bennünket és kiszolgáltat bennünket», — mint ahogyan itt a napokban elmondottam, hogy a pénzügyminiszter úr mit csinált egy szövetkezetnek adott kedvezményekkel, amelyekre nézve a kereskedelemügyi miniszter úrnak is más volt az álláspontj hogy nem lehet így kiszolgáltatni az ország kereskedőit és iparosait, — akkor e feljajduláson ne méltóztassanak csodálkozni. A kötelességteljesítés az, ami erre a területre szólít bennünket és mivel az államtitkár úr válaszában újra nem volt más, mint fordulat, mint átcsoportosítás, mint közhely, mélyen sajnálom, de válaszát tudomásul nem vehetem. Elnök: Az államtitkár úr kíván szólani. Kállay Miklós kereskedelemügyi államtitkár: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy egy konkrét kérdésben válaszoljak a képviselő úrnak. Azt mondotta a képviselő úr, hogy a borárostéri híd építését egy kézlegyintéssel elintézhetné a magyar kormány. Méltóztassék megengedni, hogy leszögezzem, hogy kézlegyintéssel anyagi ügyeket, az ország lakosságának érdekeibe vágó nagy anyagi ügyeket a kormány nem intézhet el és lelkiismeretes konmány elintézni nem is fog. Ennek a hídnak műveletei teljesen készen vannak. Méltóztassék tehát most egy elfogadható tételt is felállítani: miért nem adná ki munkába ezeket az építkezéseket a kormány, ha nem másért, mint mély, határozottan szükséges és elkerülhetetlen megfontolások miatt. (Kabók Lajos: De nincs pénzük, mondják meg!) Olyan ajánlat van birtokunkban, amely feltétlenül elfogadható abból a szempontból, hogy az építkezés lehetséges volna, de nem fogadható el abból a szempontból, amelyet kötelesek vagyunk betartani a közpénzek felett való diszponálás tekintetében. Ezeket óhajtottam elmondani, (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a választ tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Fábián Béla képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz a posta-, távirda- és telefondíjak felemelése tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni! Fitz Arthur jegyző (olvassa): «Interpelláció a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. 1. Igaz-e, hogy fel akarják emelni a posta-, távírda- és telefondíjakat? 2. Tudja-e a miniszter úr, hogy Magyarországon ma nem olyan világ van, amikor a közszolgáltatások árát fel lehetne emelni?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Képviselőház! 1930. évi április hó 2-án a Kénviselőházban interpelláltam Wekerle Sándor pénzügyminiszter urat abban az irányban, igaz-e, hogy a telefondíjakat fel akarja emelni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter úr nekem nagyon szigorúan válaszolt, Bud kereskedelemügyi miniszter úr pedig, aki szinülése 1930 november 12-én, szerdán. 305 tén jelen volt, engem azzal vádolt meg, hogy nekem ördögöm van, hogy kitalálom azt, hogy fel akarják emelni a telefon díját, amikor nem akarják felemelni. Wekerle pénzügyminiszter úr a következő kifejezést használta velem szemben: «Képviselő úr, nem felel meg a valóságnak, amit ön mondott». Ezt mondta nekem 1930. évi április hó 2-án. Mit csinál egy szegény ellenzéki képviselő ilyen körülmények között, amikor a pénzügyminiszter úr imr gorombáskodik vele? Elhiszi, hogy a pénzügyminiszter úrnak igaza van: esze ágában sincs a telefont megdrágítani, különösen, amikor mésr a kereskedelemügyi miniszter úr is kontrázik a pénzügyminiszter úrnak és azt mondja, hogy: «A t. képviselő úr puskalövése csütörtököt fog mondani, mert én nem hogy nem akarom felemelni a telefondíjakat, hanem egyenesen le akarom szállítani azokat». Mondotta ezt a miniszter úr 1930. évi április hó 2-án. Még Farkasfalvi Farkas Géza igen t. képviselőtársam is támogatni óhajtván a miniszter urat, azt mondotta nekem: «Kérem, képviselő úr, önnek kötelessége elhinni, amit a miniszter úr mond.» Erre én azt mondtam: «Es mi történik abban az esetben, ha mégis • nekem lesz igazam és nem a miniszter úrnak?» A képviselő úr vállat vont, mire én azt mondtam: «Ki talál akkor talán lépni a képviselő úr az, egységes pártból?», mire ő, — meg kell vallanom a mai napon —nem mondotta, hogy ki fog lépni az e^vségespártból abban az esetben, ha mégis nekem lenne igazam. Igazán naivon szomorú dolog, hog^ végeredményben nemcsak egyszerűen lett igazam a pénzügyminiszter úrral, a kereskedelemügyi miniszter úrral és Farkas Géza t. képviselőtársammal szemben, hanem minősítetten lett igazam. (Nánássy Andor: De elévült, elmúlt hat hónaü!) Elmúlt hat hónap, elévült, mert ^—arországon a kormánynyilatkozatok értéke csak hat hónapig tart. (Nánássy Andor: Csak a te kijelentésedre vonatkozik.) Nem én mondtam, hogy nem fogom felemelni a telefondíjakat, hanem Wekerle pénzügyminiszter úr és Bud János kereskedelemügyi miniszter úr. Hat hónap lután tehát kiderült, hogy minősítetten volt igazam, mert nemcsak a telefon díját, hanem a posta és távirda díját is felemelik. Mit jelent a posta-, távirda- és telefondíjak felemelése közteherben? 23,200.000 pengő újabb közterhet. (Felkiáltások jobbfelől: Mi csak 5 millióról tudunk! — Csá'ky Károly: Csak 5 millió) T. képviselőtársam, vigyázzon, mert Farkas Géza képviselőtársam sorsára jut! 23,200.000 pengőbe kerül ez a rendelet, amellyel a posta-, távirda- és telefondíj Sizabást felemelik. Nagvon egyszerűen meg lehet 'állapítani, hogy az elmúlt esztendőben mennyi egyszerű levelet, mennyi pénzeslevelet, menynyi pénzesutalványt, mennyi postautalványt adtak fel. Hozzá kell adni azt az átlagos 22 százalékos emelést, minden tételnél a megfelelőt, a posta által készített kimutatáshoz és megállapíthatjuk azt, hogy az emelés 23,200.000 pengőt jeleni (Kállay Miklós államtitkár; Es a forgalomcsökkenés?) A forgalomcsökkenés? Tisztelt államtitkár úr, nagyon kérem, hogy ezt a forgalomcsökkenést ne méltóztassék belekalkulálni... (Kállay Miklós államtitkár: Már az eddigi!) Az eddigi? Kérem, én •kénytelen vagyok a posta statisztikai adatait tudomásul venni. A posta statisztikai adatai szerint az az emelés, amely a rendeletben. fog-