Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-433

300 Az országgyűlés képviselőházának 1+33. ülése 1930 november 12-én, szerdán. morúsággal lehet visszatekinteni, hogy íme ezért a könnyelműségért, a nyilatkozatoknak ezért a helyt nem állóságáért vagyunk ebben a nyomorúságban, önök mindig hangoztatják, hogy fedezet van, hogy itt pénzbőség van, hogy itt lukrativ költségvetés van, hogy itt nincs deficit, éveken keresztül így ment ez, holott soha sem volt igazán pénzünk és ezért én azt mondom, hogy azokról az államokról kell példát vennünk, amelyek őszintén feltárják a helyzetüket és nem meggyanúsítani defetiznrussal azt az ellenzéki politikust, aki rámutat arra, hogy nem volt őszinte a költségvetésnek pénzügyi tétele s hogy az ú. n. szanálás utáni esztendőkben mesterkedés volt, olyan könyvelés volt, amelyért a kereskedelemügyi miniszter úr nem dicsérné meg azt a bejegyzett céget, amely úgy könyvelné el a bevételi és kiadási rovatokat, amint ezekben a költségvetési tételekben van. Burkolt fizetésképtelenség volt az, amely itt rejtőzködött, amely most kipattant és amelynek szörnyűséges, nyomorúságos következményeit el kell viselni. Méltóztassék meghallgatni ezekből párat, (Ralijuk! Halljuk! a baloldalon.) hogy a konzekvenciáit azután levonhassuk. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Még 1925 február 4-én — a Képviselőház naplóiból vettem az adatokat — Bud miniszter úr kijelentette a Képviselőházban, (Fábián Béla: Halljuk csak!) hogy legkésőbb három hónapon belül olyan pénzügyi viszonyok lesznek, hogy megszünteti a forgalmi adónál a jutalmazást. (Fábián Béla: Dugsegélyek!) s ígéri, hogy a kény^szerkölcsönök után, 1925-ben, olyan nagyszerűen megy nekünk, hogy a kényszerkölcsönök után mindenki megkapja pontosan és hiánytalanul a kamatokat. Kérdezem, hogy ebből a miniszteri ígéretből egy jottányit is beváltottak-e? 1925 február 21-én Scitovszky külügyminiszter azt mondotta, amikor arról volt szó, hogy miért építenek külföldön a magyar követségek számára palotákat, hogy igazai ad a felszólalónak és megígérte, hogy nem fognak építeni palotákat, mert Magyarország diplomáciája, — mint egy szegény ország diplomáciája,—meg kell, hogy elégedjék szerény bérelt lakásokkal. Ez 1925-ben volt és most hírül kapjuk, hogy építjük a palotát, van pénz, 400.000 pengő egy szerény külföldi képviselet számára és itthon az ínségesek tízezrei folyamodnak munkanélküli 'segélyért és szellemi szükségmunkáért, amelyekre nincsen 80 pengő. (Fábián Béla: Hát a Herz-féle palota Berlinben?) Még egy érdekes dolog van itt, t. Ház. Amikor támadtuk a fogyasztási adók rendszerét és azt mondottuk, hogy így nem lehet gazdaságosan megélni, ennek az országnak bele kell pusztulnia ebbe az adórendszerbe, akkor nagyon sokan voltak a Képviselőházban és óriási taps keletkezett arra a kijelentésre, amely a miniszterelnök úr szájából hangzott el 1925 szeptember 17-én a nemzetgyűlésen. Nagyon sajnálom, hogy a kultuszminiszter úr kiment, most eszébe juttathatnám neki ezt a kijelentést, mert ő azt mondotta, hogjr voltak bőséges idők néhány esztendővel ezelőtt. Most látná, milyen álbőséges idők voltak ezek, mennyire csak a papiroson léteztek azok az értékek, amelyekről fennhangon beszéltek itt a Házban. Azt mondotta a miniszterelnök úr (olvassa): «Megígérem az összes fogyasztási adók mérséklését és az összes adók csökkentését». Tessék a kormány adórendszerében, közteherviselési rendszerében kutatni és nem találnak egyetlen egy tételt sem, amely ezt az elvet megvalósította volna, vagy ezt az ígéretet beváltotta volna. 1926 április 17-én Bud miniszter úr bejelentette — azt hiszem, akkor pénzügyminiszter volt vagy gazdasági miniszter — (Fábián Béla: Mit lehet azt tudni, hogy ő milyen miniszter! — Jánossy Gábor: Az volt, úgyis, tudják!) Gaal Gaston t. képviselőtársamnak megjegyzéseire, aki a bürokráciának túlméretezését már akkor szóvátette, hogy (olvassa): «ígérem, hogy minden feles-leges állást megszüntetünk és új állásokat nem fogunk többé kreálni.» Adja össze a t. kormány, hogy 1926 óta hány új állást keráltak és mennyi az a kiadás, mennyi az a pénzösszeg, amelyet erre fordítottak. (Fábián Béla: Egyet mindenesetre a jó öreg Folkusházynak. — Jánossy Gábor: Jónak jó, de még nem öreg!) 1928 január 19-én Bud miniszter azt mondotta, hogy: a szövetkezeteknek nem adunk többé és figyelmeztetem a szövetkezeteket, hogy nem támogatom Őket a kereskedelem rovására. (Fábián Béla: Mikor mondotta ezt?) 1928-ban. Kérdezem az államtitkár urat, mint a miniszter úr helyettesét, mondja meg őszintén, a lelke üdvösségére, hogy 1928 óta a Futurának, a Hangyának, a Faksznak és egyéb ilyen szövetkezeteknek mennyi pénzt adtak, oda, milyen lejáratra és mennyi folyik abból vissza. Itt keressék azokat a pénzeket, amelyek miatt nem lehet a közimunkákat megindítani. Rá három hónapra, 1928 február 24-én, majd május 3-án azt mondotta úgy Bud miniszter úr, mint Mayer földmívelésügyi miminiszter úr, hogy az állam pénzkészletei nagyban emelkednek. Ugyanakkor kimondja Mayer miniszter úr, hogy az államilag támogatott szövetkezeteknek veszteségük van, de ő politikai felelőssége tudatában állítja, hogy az állam egy fillért sem fog veszíteni azokból az összegekből. En állítom most, három és fél esztendő multán, hogy egy fillért sem tudott behajtani, elveszett ez a pénz és most kérdem, vájjon hol van a kormány egyik t. tagjának politikai felelőssége? Nagyon könnyű dolog azt mondani: itt 250 millió, amott 150 millió, másutt megint 350 millió és egyéb ilyen kinnlevőségek vannak. (Perlaki György: A holdban! — Fábián Béla: Igen, a holdban!) T. képviselőtársaim, ne haragudjanak, ha azt mondom, hogy az önök felelőssége abban a mulasztásban áll, hogy nem tudtak erről meggyőződni, nem volt önöknek módjuk hogy oda férkőzzenek. Mert a zárszámadásokban nem találják ezeknek nyomát, ott csak egy mondat van, amely a régi világban ismeretlen volt, egy mondat van minden zárszámadási tételnél: «a miniszter urak a hiteltúllépéseket megfelelően igazolták.» Képzeljenek el még egy országot, ahol eltűrnék azt, hogy ilyen sorozatos mondatokkal intézzenek el súlyos állami kiadásokat, hogy a miniszter urak kellően indokolták a hiteltúllépést. Hát indokolás ez, vagy belég is kell hozzá? Indokolás kell vagy nyugta? Indokolás kell, vagy pedig az, hogy íme, ennyi és ennyi fizettetett vissza. Tisztelt uraim, ez nem tréfa és nem babra megy a dolog, mert egyszer mégis elkövetezik a számadás órája. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. Gál Jenő: Tisztelettel kérek 15 perc meghoszszabbítást. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghoszabbítást megadta. (Fábián Béla: Érdekes, amit mond!)