Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-433
Az országgyűlés képviselőházának 433 Gál Jenő: Engedelmet kérek, én itt kronologikus sorrendben megyek, méltóztatnak majd ebfől a felsorolásból látni az ország egész közgazdasági képét. Azért tanultam meg igy ezt a témáit, hogy végre bemutassam és objektív megállapítást kérjek arra, igaz-e az, hogy ennyi és ennyi pénz elherdálod ott és nem jutott arra, amiket szüskéges kiadásokként kellett volna megjelölni. 1928 július 30-án szóba kerültek itt a Lillafüredre költött rengeteg pénzek. (Fábián Béla: A fúrások! — Jánossy Gábor: Munkaalkalom!) Tessék csak meghallgatni, milyen kifejezések hangzottak el itt ebben a Házban miniszteri ajkakról. Mec-ïelentek a sajtóban a támadások, amelyek azt mondottá<k, éppen a csődökkel és kényszere^yességekkel kapcsolatban, hogy vállalkozók, kereskedők, iparosok ugrálnak a Dunába, hogy itt öngyilkosságok vannak, hogy nem lehet ezt tovább r nézni, miért nincs célirányosabb gazdálkodás, és felhozták, hogy minek Lillafüredre az a sok pénz. Erre azt mondja a földmívelésügyi miniszter úr: Ami itt a lillafüredi fúrásokról megjelent sajtókritikákat illeti, azok koholmányok. — Koholmányoknak mondja. — 800 méternél, állítom, meg lesz a meleg forrás és felelek érte, hogy a Lillafüredbe fektetett tőke kamatos kamatokkal meg fog térülni. Kívánom, hogy tessék azt megnézni, tessék odautazni. Szó sincs róla, nagyon szép, nagyszerű palota, de itt inkább hajléktalanok menhelyére van szükség, nem pedig luxuslakásokra, itt inkább kis- és munkáislakásokra, kórházakra yolna szükség, nem pedig ilyen luxusépítkezésre, amelynél a főtényező, amelyről előbb meg kellett volna győződni, a forrás elmaradt. (Fábián Béla: Szóval nem lehet pisztrángra vadászni!) 1929 január 3Q-án a pénzügyminiszter úr a következőket jelenti ki, a következőket mondja a Házban: Kölcsönajánlatokkal úgy el vaeryunk 'álrasztva nagy szerencsénkre, ho"-v válogathatunk benne, ahogy akarunk. 1929 január 30. Ezt a pénzügyminiszter úr mondja. (Jánossy Gábor: Bud?) Nem, Wekerle! 1929 március^ 13-án a pénzügyminiszter úr a következő kijelentést teszi, — szórói-szóra írtam ki, tessék a naplóban megnézni. (Jánossy Gábor: Elhisszük!) Azt mondja: «Hamarosan felvehetjük az arany készfizetést. Legközelebbi terveim ennek alánján az Erzsébet-sugárút, a Tabán, az Andrássy-útnak a Ligeten keresztül meghosszabbítása, a Margit-híd környékének rendezése. Ezek a legközelebbi teendőim s ezzel szemben minden pesszimizmus indokolatlan.» Kijelenti még, ho1 " nem szereti a panaszkodó embereket. Ezt mondta^ 1929 márciusában. Kérdem, hogv azóta történt-e egrv kapavágás is ezekből a «legközelebbi» teendőkből? Azt mondta, hogy a «legközelebb megvalósítandó közmunkákat nyomban el fogják kezdeni, ne merjenek az «urak pesszimista hangon beszélni és leckéztetni minket.» (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) 1929 április 29-én azt mondj cl cl földmívelésügvi miniszter úr a pénzügyi bizottságban, hogy: «már megint tiltakozni kell az építkezések dolgában megjelent kis riportok ellen. Mit ugratják azok a kormányt? Ha én mondom és vállalom, ho^" ezek a kiadások mind meg fognak térülni, akkor e politikai felelősség elvállalásába tessék belemenni.» Ezt állította a földmívelésügyi miniszter. 1929 június 5-én Bud miniszter úr, mint gazdasági miniszter, a Felsőházban kijelenti, ülése 1930 november 12-én, szerdán. 301 hogy a kormány a gabonakivitel teljes sike; rét biztosította. Tessék csak ezt felmérni kissé és összehasonlítani, hogy milyen tartalma lehetett e miniszteri megállapításnak, mi következett utána? Múlt időben beszélt, azt mondta: «már biztosította.» Szépen biztosította! Látjuk, hogy jött a jajgatás, jött a nagy kesergés és kitalálták a panaceát a bolettában. Július 6-án azt mondja a földmívelésügyi miniszter úr, hogy íme, egy nagyszerű intézmény: külföldön borházakat létesített, amelyek nagyszerűen beváltak. Alig hogy ezt elmondta, kipattant a berlini botrány, elvesztek százezrek, a berlini borházban elvesztek állami pénzek s nincs regresszus, nincs semmi. A tékozlásnak ilyen példáját nem láttam sehol; erre mindig azt mondják: nincs itt semmi baj, majd jön egy tranzakció, jön egy átcsoportosítás, úgy, mint ahogy a vesztett csatáknál szokták mondani a hadvezér urak, hogy: majd átcsoportosítunk. Gazdasági háborúban, t. Ház, nem lehet átcsoportosítani az elvesztett területeket és az elvesztett hadállásokat. (Fábián Béla: Lemberg még a miénk!) Egyike a legjellegzetesebbeknek az, amit 27-én mondott: «Senkinek sincs oka arra, hogy Bethlen István miniszterelnök 1929 június az ország gazdasági életét túlzott kritikával illesse, vagy hogy azzal szemben oesszimizmust hangoztasson. Ez gazdasági defetizmus. Még ennek az évnek őszén — 1929 őszén — közmegnyugvásra megoldódnak a kérdések, köztük a hitbizományi kérdések is.» (Fábián Béla: Mire a falevelek lehullanak!) Hol van a hitbizományok kérdésének megoldása? Az előbb tetszeti hallani a kultuszminiszter úrtól, hogy öt képet adtak el az őszi tárlaton. Hány hitbizomány van Magyarországon és hány hitbizományos úr vett képet a tárlaton s támogatta a művészetet? (Perlaki György: Most akarja* 1 a thitbizományok kérdését megoldani?) Az ilyen megállapítások nagyon könnyelműek. Még csak három megállapítást. 1929 október 29-én Bud gazdasági miniszter úr azt mondja: «Elérkezett a 12-ik óra a cselekvésre és elkezdjük az egész gazdasági életre kiterjedő Programm megvalósítását. Kiszélesítjük az iparvállalatok működését és új lehetőségeket találunk ki.» Ezt mondotta 1929 októberében. Hát kitalálni kitalálta, de eltalálni nem volt módjában a miniszter úrnak. Ebben az esztendőben, 1930 január 30-án a miniszterelnök úr a Képviselőházban ezt a bejelentést tette (olvassa): «A nagyhatalmak felhatalmaztak annak deklarálására, hogy Magyarország, ha kölcsönért fordul a külföldre, barátságos fogadtatásban részesül és semmi akadálya sem lesz a kölcsön felvételének.» (Fábián Béla: Nem mondta, hogy mikorra gondolja!) En nem tudom, mi árt inkább az országnak, az ilyen kritika-e, amely objektív adatokra támaszkodva ellenzékig oldalról elhangzik, vagy egy olyan kormányelnöki bejelentés, amely tisztán ígéret marad, amely ígéret beváltásának semmi szankciója nincs. (Dabasi Halász Móric: Időpontot nem mondott!) Jó, rendben van, belenyugszanak at. képviselő urak, hogy erről csak ezután lehet majd szó, amikor már nincs semmiféle segítség. Csőd után nem szoktak fizetésképtelenséget jelenteni- (Jánossy Gábor: De nincs csőd, kérem! — Fábián Béla: Isten ments, hogy legyen!) Nem is azt mondtam, ez csak felelet a t. képviselő úrnak, hogy nem lehet addig várni, inert ha a magángazdaságban csőd áll be,; akkor nem lehet visszamenni a fizetési zavarok állapotára, mert akkor már a temető44»