Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-433

Az országgyűlés képviselőházának : US'3 sekély szántású-e, szóval annyi mindenféle tényező hat közre abban, hogy a termelt búza ugyanazon a területen milyen minőségű le&z, hogy teljesen kivihetetlen, hogy 2—3 búzaféleság termesztését az országban kötelezővé tegyük. T. Ház! Ezekben voltam bátor a vita során elhangzott egyes felszólalásokra röivid választ adni. Nekem az a reményem, hogy azokat a szigorú büntetéseket sohasem fogják alkalmazni. (Reischl Richárd: Adja Isten!) Én bízom a magyar 'kereskedőtársadalomban, (Reisehl Richárd: Ügy van! Helyes!) hogy meg fogja érteni azt, hogy maga a kormányzat nem nehezíteni, hanem segíteni akarja a munkáját, meg fogja érteni azt, hogy egyesült erővel, közös m unkával, vállvetett tevékenységgel előbbre tudjuk vinni az ország ügyét, meg fogja érteni azt, hogyha valakit valamely vétségért sújtani akarunk, akkor nem a kereskedőtársadalmat sújtjuk, hanem azt, aki visszaélt és aki a vétséget elkövette. (Sándor Pál: Jól teszik!) Azt hiszem, hogy ezzel az együttműködéssel, ezzel a megértő összhanggal el fogjuk érni azt a célt, amely előttünk lebeg. Tudom, hogy ez még nem jelenti az egész kérdés megoldását, nem ringatom magam abban az illúzióban, hogy ez az agrárkérdést megoldja, de nagy lépéssel fogjuk előbbre vinni ennek az országnak ma vajúdó és nehéz helyzetben lévő gazdasági életét, (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl, — Reischl Richárd: Többel, mint a bolettávíal. — Ellenmondások jobbfelől.) aminek nemcsak a gazdaközönség, hanem a kereskedőtársadaloni is hasznát fogja látni. Látjuk, hogy ma, amikor a mezőgazdaság súlyos helyzetben van, az ipar, a kereskedelem már a mezőgazdaságért sír, inert érzi azt, hogyha a mezőgazdaság vajúdó helyzetben vian, ez kihat az iparra és a kereskedelemre egyaránt. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Ha tehát a mezőgazdaságot megfelelő helyzetbe juttatjuk, a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét biztosítjuk, ezzel biztosítjuk a többi kereső és foglalkozási ágak helyzetét is. Abban a reményben, hogy a magyar mezőgazdasági életet ezzel a törvényjavaslattal a gazdasági vajúdásból kifelé vezető úton hatalmas lépéssel visszük előbbre, kérem a t. Házat, hogy a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Éljenzés és taps jobbfelől és a középen) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom és kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a most tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja. Következik tehát a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét, amelyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Olvassa a törvényjavaslat 1. §-át). Elnök: Szólásra jelentkezett Sándor Pál képviselő úr! Sándor Pál: T. Képviselőház! Tudatában vagyok annak, hogy nekem nincsen jogom indítványt tenni, mert azt előzőleg kellett volna beadnom. Itt azonban mégis felhívom a t. miniszter úr figyelmét arra, nem lehetne-e a 2. §-t akként megváltoztatni, hogy egy új bekezdést iktassunk be, — ha a miniszter úr ezt magáévá tenné, akkor lehetne ezt tárgyalni — amely a következőképpen szólna (olvassa): «Az állami ellenőrzőjegy használatát engedélyezni kell ülése 1930 november 12-én

x szerdán. 285 mindazon folyamodóknak, akik az állami ellenőrzőjegyet olyan árura alkalmazzák, amely megfelel a minisztérium által megszabott feltételeknek. Az állami ellenőrzőjegy használatát csak az áru ellenőrzése után lehet engedé-. lyezni». Ez megfelelne annak az argumentációnak, amelyet tegnap voltam bátor it't kifejteni. Ne a személyeket akarják itt (Reischl Richárd: Protezsálni!) márkázni. Nem a személyektől függ ez, hanem az árutól. Ha az áru megfelel, — legyen az illető, aki azt ki akarja szállítani, bárki — akkor az exportra alkalmas. (Gaal Gaston: Az árut márkázzák és ne a kereskedőt!) Ügy van, ne a kereskedőt márkázzák. Ha az áru megfelel, akkor nem jöhet tekintetbe, hogy egy cégnek mennyivel több pénze van vagy milyen pénze van, hanem abban a pillanatban, amikor az állam elismerte, hogy az a márkázás feltételeinek megfelel, tekintet nélkül azokra, akiknek meg akarják adni ezt a privilégiumot, méltóztassék a márkázást annak az illetőnek engedélyezni. Mert mi fog történni, ha a miniszter úr fenntartja régi álláspontját? Hiszen ez nem politika miniszter úr, ezt be fogja látni. (Gaal Gaston: Az lesz, ami a refakciákkal!) Az lesz pontosan. Akkor az, akinek a miniszter úr nem adja meg a márkázást, el fog olyanhoz menni, akinek a márkázási joga megvan, annak províziót fog adni és így fogja keresztülvinni a dolgot. (Gaal Gaston: így van! Ez az élet!) En azt hiszem, ebben sem politikát, sem mást nem lehet keresni. Ha üdvös, jó törvényt akarunk, akkor nekünk márkáznunk kell mindén olyan cikket, amely megfelel annak az intenciónak, amelyet a t. miniszter úr előírt. Ha tehát tényleg azt akarjuk, hogy üdvös törvényt hozzunk, akkor ne akarjunk privilégiumokat adni egyes embereknek. (Reischl Richárd': IBUSz-redibus.) Nem az a fontos, hogy abban a hírben álljon az illető, hogy szolid ember, mert én láttam például nagyon sok olyan nőt, akik jó hírben álltak és tényleg nem teleltek meg annak a jó hírnek. így megtörténhetik a kereskedőnél, hogy valaki jó hírben áll és nem felel mes a követelményeknek. Azt állítom tehá.t, hogyha márkázni fogjuk az árút és nem személyeknek fogunk privilégiumokat adni, akkor sokkal előnyösebben fogunk eljárni az ország érdekéber), mintha fordítva történnék. Én tehát nagyon kérném a miniszter urat, hogy amennyiben módjában van, tegye magáévá ezt az indítványt, leszek bátor azt átadni ' neki ; amennyiben nem teheti magáévá, természetesen el kell állanom. Elnök: A képviselő úr felszólalására nézve meg kell jegyeznem elnöki tisztemből kifolyólag, hogy miután — amint mondotta — indítványt előterjeszteni fogában nincs, olyan indítványt, amelyet elő nem terjesztett, senki magáévá nem tehet. Nincs azonban kizárva, hogy a miniszter úr saját elhatározásából azonos értelmű indítványt terjesszen elő. A miniszter úr óhajt szólni. Mayer János földmívelésügyi miniszter: T. Ház! Sándor Pál t. képviselőtársamnak látszólag teljesen igaza van és mint láttam, t, képviselőtársaim is helyeslőleg szóltak közbe az ő felszólalása kapcsán; még sincs azonban igaza, mert ha én elfogadnám az ő javaslatát, akkor azok, akik ismételten visszaéltek és hamisítottak, akik nem tartották be azokat a szabályokat, amelyek a végrehajtási rendeletben elő lesznek írva, újra visszaélhetnének és folytathatnák ott, ahol elkezdték, így megismétlődnének azok a visszaélések, amelyeket 42* '